Hosszú évek megannyi meddő próbálkozása után az önkormányzat is kezdi belátni, hogy nem halaszthatja tovább a szociális lakások kialakítását, ha Kolozsvár szégyenfoltjának, a pataréti gettónak a felszámolását, illetve a társadalom peremére kényszerülő, mélyszegénységben élő emberek lakhatási gondjait komolyan meg akarja oldani. A végletekig felpumpált ingatlanpiaccal rendelkező Kolozsváron mindeddig csak látszatmegoldások születtek, pedig milyen jól hangzott, amikor az önkormányzat bejelentette, hogy az országban elsőként tető alá hozott egy lakbértámogatási rendszert.
Azzal nem számoltak, hogy
nincs az a tulajdonos, aki szívesen befogadja a lakásába a többségében roma származású, halmozottan hátrányos helyzetben lévő személyeket,
még akkor sem, ha az önkormányzat garanciát vállal a bérleti díj kifizetésére.
A probléma nagyságához képest halvány, de így is elismerésre méltó eredményeket sikerült elérniük a civil szervezeteknek, akik a személyi igazolványok, keresztlevelek, és egyéb, a szociális segélyhez elkerülhetetlen hivatalos papírok megszerzésében, és a gyerekek oktatásának megszervezésében segítettek a rászorulóknak, többek között külföldi pályázatok révén. A patarétiek mellett a visszaszolgáltatott ingatlanokból kitessékelt családok is gyarapították a szociális lakásokat igénylők számát, mely elérte Kolozsváron a kritikus szintet. Évente legfeljebb
15 lakást tudnak odaítélni, miközben egy év alatt legalább 400 igénylés érkezik a városházára.
Az önkormányzat által közölt adatok szerint: a kolozsvári lakóhelyek 98,1 százaléka magánkézben található, 1,3 százaléka állami lakás. 2014-ben a város 1 554 lakhelyet biztosított szociális alapon,
- ebből 174-et az ANL programján keresztül,
- 1 368-at szociális lakásként (ezek esetében évek óta 100%-os a telítettség),
- és 12 szükséglakásként.
Az önkormányzat kénytelen belátni, hogy szociális lakások építése vagy vásárlása nélkül ezeknek az embereknek nem tud megoldást kínálni, így úgy döntött, hogy a közeljövőben
1, 2 és 3 szobás lakásokat fog vásárolni, melyekben szociális lakásokat fog kialakítani.
Ehhez mindenek előtt a lakosság véleményét kéri ki: május 10-ig lehet véleményt alkotni az „inkluzív Kolozsvár” tervéről, mely a város 2014-2020-as fejlesztési stratégiájában is szerepel.
A lakásokat a magánszemélyektől vagy ingatlancégektől vásárolnák fel, véletlenszerűn, elkerülve ezáltal a teljes lakótömbházak vagy városrészek szegregációját. A lakásokat a város költségvetéséből fizetik ki, közölte az önkormányzat, megkerülve azt a lényeges kérdést, hogy pontosan hány ilyen lakást terveznek venni. Korábban Emil Boc polgármester arról beszélt, hogy összesen 2 millió eurót különítenek el erre a célra 2019-ben.
A legutóbbi adatok szerint a kolozsvári lakások a legdrágábbak az országban: akár 1566 eurót is elkérhetnek egyetlen négyzetméterért. Csak összehasonlításként: Bukarestben mindössze 1 327 euró egy négyzetméter lakás.
2017-ben a kolozsvári önkormányzatot diszkriminációellenes tanács azért büntette meg, mert a szociális lakások elérhetőbbek a diplomások, mint a hátrányos helyzetűek, például a pataréti romák számára. Ugyanakkor sokak szerint az európai kultfővárosi címet is azért vesztette el a nagy reményekkel induló város, mert hosszú éveken át képtelen volt megoldani a pataréti helyzetet. Néhány szociális lakás vásárlásával vajon sikerülni fog?
