Játék petárdákkal, a kézdivásárhelyi „jó terroristák” társaságában

Jelen szöveg a covasnamedia.ro oldalon közölt cikk fordítása.

Ismerik az esetet, nem hozom fel újra. Azt fontos megtudniuk, hogy Románia Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékének (ÎCCJ) bírái elutasították a 2015. december 1-i, kézdivásárhelyi „házi bombás” hőstett miatt 2018-ban 5-5 év börtönre ítélt Beke István és Szőcs Zoltán által benyújtott semmisségi fellebbezést.

De egyéb érdekes dolgokról is jó tudni. Például arról, hogy a két fiatalember ügyvédei azt állítják, hogy azokat a petárdákat, melyeket állítólag terrorista céllal használtak fel, már nem tudták felrobbantani, tehát senkinek sem ártottak és még csak meg sem félemlítettek senkit. Más szóval,

csak akkor lehetett volna terrorista támadásról beszélni, ha a titkosszolgálatok nem tesznek keresztbe,

melyek megérezték a „vad” szagát és tájékoztattak arról, hogy küszöbön áll a nemzeti ünnepen tervezett támadás, tehát csak akkor, ha a petárdák felrobbantak volna és megijesztik az embereket. A tisztelt ügyvédek szerint „a vádiratban leírt bűncselekmény nem felel meg a terrorizmus visszaszorításáról szóló törvény 32. cikkelyében leírt célnak, nevezetesen az államhatalom aláásásának, a lakosság megfélemlítésének, illetve a nemzeti vagy nemzetközi szervezetek kényszerítésének”. Tehát Beke és Szőcs ártatlanok, mert „egy terrorista cselekmény nemzeti vagy nemzetközi szintű fenyegetés szándékát feltételezi”.

Rendben. Mondjuk, hiszünk az ügyvédeknek. De akkor is marad még néhány kérdés: minek minősítenék ők a páros által a Románia nemzeti ünnepén tartott katonai díszszemlére előkészített cselekményt? Talán azt kellene hinnünk, hogy egy ártatlan „tűzijátékot” akartak? És ha a tények, a tanúk és a felvételek azt mondják, hogy sokkal többről volt szó, mint egy „játékról”, akkor minek lehetne minősíteni a két kézdivásárhelyi fiatalember tevékenységét? Mert nehéz őket ártatlannak nevezni, túl sok bizonyíték mutatja az ellenkezőjét.

Milyen jó lett volna egy „tettenérés”, igaz?!

Az ÎCCJ-n tartott pernek válogatott nézőközönsége volt. Jelen voltak az RMDSZ kovásznai képviselői, az elítéltek támogatói, de egy magyarországi úriember, Csóti György, a szomszédos országban működő Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója is. Ez utóbbi jelenléte észrevétlenül maradt volna, ha ahelyett, hogy bölcsen hallgat, nem mondott volna meredek dolgokat: „Újra bebizonyosodott, hogy Romániában nem létezik független igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok által irányított magyarokat gyűlölő, sovén erők diktálnak.” És mivel ezt nem tartotta elégségesnek, az illető olyan fenyegetésekkel folytatta, melyek pont arra alkalmasak, hogy világossá tegyék a szomszédos politikai vezetők „békés” szándékait: „A magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet azzal a kéréssel kíván megkeresni több európai parlamenti képviselőt, hogy tegyék meg Romániával szemben az EU-szerződés 7. cikkelyében szereplő eljárások elindításához szükséges lépéseket.”

Mint láthatják,

a sovén, elnyomó, titkosszolgálatoknak alárendelt Romániánkban csak politikai perekkel van dolgunk.

Akár egy tyúkot, szavazatokat, vagy egy vonatot lopsz el, akár korrupt vagy, akár petárdákat akarsz felrobbantani december 1-én egy kukában, hogy megijeszd egy kicsit a tüntetőket, akár befolyással üzérkedsz, akár pályázatokat bundázol meg – mindezeket politikai akcióknak tekintik, tehát a szóban forgó tettek elkövetésével megvádoltak és elítéltek – ha az Alkotmánybíróság (CCR) nem lép közbe – politikai elítéltek. Semmi különbség sincs köztük és Corneliu Coposu, Ion Mihalache, Iuliu Maniu és az antikommunista ellenállás, műperek nyomán súlyos börtönbüntetésekre ítélt, egyéb hősei.

Számomra a budapesti igazgató szavai – akihez Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is társult, aki segítséget kíván nyújtani a székely „politikai foglyoknak” – a PSD–ALDE-s (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) vezetők harcias kijelentései hű másolatainak tűnnek, akik minden alkalommal kifejezik elégedetlenségüket, ha illiberális családjuk valamelyik tagjának meggyűlik a baja az igazságszolgáltatással. Így aztán azt hiszem, a budapesti és az RMDSZ-es urak nyugodtan igénybe vehetik néhány brüsszeli román európai parlamenti képviselő segítségét is a 7. cikkely Románia elleni aktiválásához, mert ők amúgy is ki akarják léptetni Romániát az Európai Unióból. Nincs ebben semmi titok, ezt a magas budapesti és bukaresti politikai körökhöz közelálló „jobb helyeken” mindenki tudja.

Mindezeket a nagy és megcáfolhatatlan igazságokat figyelembe véve, szinte kényszert érzek arra, hogy köszönetet mondjak a budapesti uraknak. Testvér, felnyitották a szememet,

most már én is kezdem érteni, hogy ki kivel barát,

ki kit támogat és főleg azt, hogy mi a különbség a jó terroristák és a rossz terroristák között: a jóknak nem volt idejük felrobbantani a bombát. Ők, nyilvánvalóan, nem érdemlik meg, hogy elítéljék őket, és ha mégis megtörténik, akkor ez azt jelenti, hogy ezek a hősök helyet kapnak majd a politikai foglyok jövendőbeli szoborcsoportjában, mellyel már el is kezdett foglalkozni az ország fő politikai fogoly besúgója, Dan „Felix” Voiculescu. Ezen a szobron majd Sebi Ghiţă, Elena Udrea, Elena (helyesen: Alina – a szerk.) Bica, Radu Mazăre és a román igazságszolgáltatás és titkosszolgálatok mellett Beke István és Szőcs Zoltán is megtalálja majd a helyét.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.