Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk magyar fordítása.
Románia amerikai földön bizonytalan és szerintem csak általa ismert okokból tartózkodó kormányfője, V. V. Dăncilă asszony utánozta a főnökét és a bálványát, Liviu Nicolae Dragnea urat. Megpillantott egy mikrofont és azonnal birtokba is vette, majd zabolátlanabbul megeredt a nyelve, mint a balladai báránykának. Dăncilă asszony – többek között – azt mondta, hogy az elemzés lezárása után az általa vezetett kormány meghozza majd a döntést Románia izraeli nagykövetségének Tel Avivból Jeruzsálembe költöztetéséről.
Olvasson még:
Mivel már régóta tudjuk, hogy a hajdan az egyik nyomorúságos videlei szakközépiskolában valamilyen műszaki tantárgyat oktató volt tanárnak nem a logika az erőssége, most nem fogjuk újra azzal vesztegetni az időnket, hogy annak az alaknak a kommunikálásában meglévő gondolatmorzsát elemezgessük,
aki – Románia szerencsétlenségére – olyan tisztségbe jutott, ahol hetedíziglen sem lett volna semmi keresnivalója.
Egyértelmű, hogy a diplomácia vezetője, Teodor Meleşcanu úr pontos utasításokat kapott az elemzés tartalmára és eredményére vonatkozóan, és mivel ő még Gheorghiu-Dej korából olyan emberként ismert, aki feltétlenül vigyázzállásba vágja magát és csak annyit képes mondani, hogy Igenis, értettem, végre fogom hajtani pontos és – persze – értékes utasításait és útmutatásait!, nincs kétség, hogy ezúttal is eddigi szokásának megfelelően fog viselkedni. Ajánlani és melegen támogatni fogja a költözést, mert ezt kívánja Liviu Nicolae Dragnea úr, hogy kedvére tegyen barátjának, Bibi Netanjáhúnak, akivel sok közös dolga van, különösen a lopkodásra, a korrupció kultúrájára és még egy csomó más büntetőjoggal kapcsolatos dologra vonatkozó hajlam.
Az a súlyos, hogy Dăncilă asszony szavai nemcsak Románia fővárosában izzították fel a légkört, ahol Iohannis elnök gyorsabban reagált, mint valaha, amikor pontra tette a magukat Románia kormányának nevező tehetetlenek, helyesen beszélni képtelenek és erkölcshiányosak bandájának élén álló felelőtlen, alkalmatlan és egyre felfuvalkodottabb polgártársnő észbontó és a nemzetbiztonságra veszélyes szavait. A videlei konyhából előbb Brüsszelbe – ahol shoppingolással foglalkozott –, most pedig
a Győzelem-palotába ejtőernyőzött hölgy szavai felzaklatták a kedélyeket Izrael fővárosában.
De teljesen alaptalan antiszemita vádakat is kiváltottak Iohannis elnökkel, ha nem éppen a románokkal szemben is, egy rakás állítólagos politikai elemző részéről, akik még annyi agyacskával sem rendelkeznek, mint Ilan Laufer úr. Az EU-s hivatalosságok is lázba jöttek, akik Dăncilă asszony szavaiban egy újabb Brüsszellel való dacolást láttak, mely pontosan ellentétes álláspontra helyezkedik, mint a Trump-adminisztráció.
Mikor látta, hogy több kettőnél, a videlei hölgy tett egy lépést hátra. Nem a jó érzés által hajtva és nem a lemondását benyújtva analfabétákból és gerinctelen alakokból álló egész kormányával együtt, ahogy az egy civilizált országban elengedhetetlen lett volna. Nem, a Dragnea vagy Lia Olguţa Vasilescu pofátlanságát megközelítően egyre szemtelenebb Dăncilă asszony megsértődött. Azt mondta, hogy az Egyesült Államokban csak személyes, szigorúan az alkotmányos keretek között maradó véleményt fogalmazott meg, élve Románia bármely másik állampolgárát megillető szólásjogával.
V. V. Dăncilă asszony vagy nem tudja, vagy nem akarja megérteni, hogy
nem gyakorolhatja a végtelenségig a kettős személyiség stratégiáját.
Nem állíthatja, hogy magánemberként beszél. Viorica Vasilica Dăncilă asszony minden nyilvánosan kimondott szavával Romániára ró kötelezettséget. Még a helytelen beszédét, még az őt az időnek előtt szenilissé vált Agamiţă Dandanachéhoz hasonlóvá tevő ismétlődő protokolláris baklövéseit is annak az országnak a rovására írják, melynek történelmi pechje, hogy olyan nevetséges és méltatlan párt vezeti, mint a PSD, és olyan miniszterelnöke van, mint V. V. Dăncilă asszony, a maga törpeségével, inkonzisztenciájával és felelőtlenségével.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.