Volt ott minden: lövöldözés, akadályfutás, harapós kutyák, kórházba került rendőrök.
Talán még a legelvetemültebb forgatókönyvírónak sem jutna eszébe egy olyan sztori, ami élesben lejátszódott csütörtökön a jilavai börtönben és a környékén. A tragikomikus történet onnan indult, hogy egy rabnak épp az őrségváltás pillanatában sikerült megszöknie – ehhez át kellett másznia néhány méretes kerítésen.
A jelenetet csak a kapus vette észre, aki több figyelmeztető lövést is leadott, de hősünk eltűnt a környékbeli házak között. Néhány pillanattal később azonban megállították az utcán járőröző rendőrök, akik nyilván nem tudhatták, kivel van dolguk. A férfi persze nem tudta igazolni magát és úgy döntött, hogy kereket old. A rendőrök utána eredtek, de itt kezdtek bonyolódni a dolgok.
Az történt ugyanis, hogy a főszereplőnk beugrott egy ócskavastelep udvarára, ahol rátámadtak az őrkutyák. Valahogy sikerült megúsznia a nagy küzdelmet – a véres kabátját az udvaron is hagyta –, az őt követő rendőrök azonban sokkal, de sokkal rosszabbul jártak: mindketten harapott sebekkel kerültek a sürgősségre. A rab pedig eltűnt, azóta sem találják.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Románia vezeti a globális alkoholfogyasztási ranglistát fejenként évi 17,1 liter tiszta szesszel, miközben Erdélyben és Székelyföldön is riasztóak az egészségügyi mutatók. De mi áll a sokkoló világelsőség hátterében?
Kelet-Európa legnagyobb metálfesztiválja – ha szabad így fogalmazni – a szent és a profán találkozása.
Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.
Az európai államok közel kétharmada készül emelni a férfiak nyugdíjkorhatárát, háromnegyedük pedig a nőkét is a 2060-as évek végéig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Pensions at a Glance 2025 című jelentésén alapuló tanulmány szerint.
Több tíz kilométeren át 1800–2000 méteres magasságban kígyózik, sokan a romániai tereputak királyának tartják. Aki a Transalpinát már bejárta, lehet fogalma róla, de a belőle leágazó Strategica még azt is lepipálja.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.