A magyar hírügynökség, az MTI leplezetlen örömmel jelentette be, hogy „a bákói Szent Miklós-templom teljesen megtelt a vasárnap délután megtartott első magyar nyelvű misére”. Nyilvánvalóan idézik a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) egyik képviselőjét, aki ezúttal mellőzve a szokás történelmi bűvészkedéseket, kijelentette, hogy „a magyar kutatók becslése szerint 30-40 ezerre tehető azoknak a moldvai katolikusoknak a száma, akik a magyar nyelv valamelyik nyelvjárását beszélik”.

A csángók, Moldva nyugati részének katolikus lakosai évtizedek óta viták tárgyát képezik a magyarok és a románok között,

ami az eredetüket, az általuk beszélt nyelvjárást, a kultúrájukat, hagyományaikat és etnikai hovatartozásukat illeti. Nemcsak a románok és a magyarok követelik maguknak a csángókat, mert több változat is van a származásukról. Egyesek éppenséggel a besenyőkből eredeztetik őket. Bár a kutatások nem igazolták ezt a hipotézist, Nicolae Iorga azt állította, hogy egy ősi türk lakosság leszármazottai, akik a magyarok megérkezése előtt telepedtek le Moldvában. Más kutatók úgy vélekedtek, hogy a székelyekhez hasonlóan a csángók is a hunok leszármazottai lehettek. Vagy az öt folyó térségéből (Etelköz) érkezett magyarok, melyek közül hármat megbízhatóan azonosítottak (Dnyeszter, Szeret, Prut), a többi pedig a Dnyepper és a Bug lehet (az Etelközzel kapcsolatos magyar álláspontokról bővebben itt – a szerk.). A csángók dák eredetének hipotézise sem hiányzott!

Petru Râmneanţu román biológus vérmintákat vett a csángóktól és – 1944-ben – arra a következtetésre jutott, hogy ugyanolyan biológiai eredetük volt, mint a románoknak. Ezt követően nagy nyomásgyakorlásnak volt kitéve, különösen a Reich bukaresti minisztere, Manfred von Killinger báró részéről, aki elérte dolgozata kivonását a forgalomból (magyar álláspontok a csángók és a moldovai csángók eredetéről itt és itt – a szerk.).

Említésre érdemes, hogy ha egy moldvait csángónak nevezel, akkor fogak nélkül maradsz, ugyanis ezt sértésnek tekinti, ők ugyanis románnak tartják magukat. Másrészt a csángóknak egy nagyon kis kisebbsége, akik magyarnak tekintik magukat, büszkék erre a névre.

A román „csángók” képviselői arra panaszkodnak, hogy 1990 után erőszakos harc kezdődött.

Az állítólagos „csángó” kisebbség eredetének veszett keresésével párhuzamosan elkezdték e lakosság nyílt elmagyarosítását.

Új kampány indult azért, hogy a moldvai katolikus közösséget a magyar nemzet legkeletibb és archaikus eredetű alkotóelemének ismertessék el. A román egyesületeket az zavarja, hogy az MCSMSZ egy másik projektet is megvalósított: „Fogadj örökbe egy csángó gyermeket”, ami – szerintük – csak egy újabb kitaláció a csángók erőszakos elmagyarosítási folyamatában. Állandósulnak az RMDSZ által szervezett „csángó” fesztiválok, egy olasz kulturális egyesület – Csángók barátai – még egy „csángó” zászlót is kitalált, melyet a magyar ihletett: ezen a háttéren egy sárga kör jelenik meg, alatta pedig egy kitárt szárnyú sas (valószínűleg erről lehet szó – a szerk.).

És íme, így lesznek III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) szabadparasztjaiból  Attila leszármazottai!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.