Az önmagával épp egyenlő, azaz önmagát jó értelemben meghaladni képtelen VV Dăncilă asszony a román nyelv meggyalázásának újabb példájával tér vissza erőteljesen, mint minden alkalommal, amikor hagyják őt szabadon beszélni. A jobb ügyhez méltó csökönyösséggel elkövetett szörnyűségek lehetővé teszik, hogy olyan tízes listát vázoljunk fel, amely hasznos lehet neki magának, a követőinek, és gyógyírként hathat azokra, akiket nyomaszt vagy megbetegít, ha őt hallják.
1) Senki sem ugorhatja át a saját árnyékát.
Egyszerűbben: mindenki pontosan úgy beszél, ahogy gondolkodik. Még világosabban: senki sem lehet intelligensebb szóban, mint gondolkodásban. A beszéd olyan gondolkodást önt formába, mely az idők folyamán felhalmozott szókincs révén alakítja önmagát.
Van itt egy erényes kör: a világ tapasztalata táplálja a gondolkodást, mely táplálja a beszédet, mely visszaadja a gondolkodást, és amely így új tapasztalatoknak ad helyet. Csakhogy a kör nem mindenki számára erényes.
2) VVD asszony nem azért töri derékba a román nyelvet, mert izgul.
Először is azért, mert az érzelmek is intelligencia függvényei. Az érzelmek annak mértékei, ahogy mi a világgal találkozunk és azt értelmezzük. Ha az érzelmek túlzottak, vagy teljesen hiányoznak, ha hasonló helyzetekben ismétlődnek, akkor egy meg nem felelésről árulkodnak, a valóság rossz értelmezéséről. VVD asszony nem fogja fel, hogy önmagának ássa a vermet, ha az érzelmeket hibáztatja.
3) Az érzelmek közvetlen kapcsolatban állnak a gondolkodással és a beszéddel.
Ezek adják a vászon alapszínét, amelyre gondolkodással és beszéddel rajzoljuk fel a világot. VVD asszonynál éppen ez a rikító, a kínlódva mímelt ünnepélyességhez nem illő szín kelti a hamisság érzetét. Még a szürrealista festők sem rajzoltak cukorkarózsaszín vászonra.
4) A kommunikációs elméletek és a kommunikációs szakértők megtanítanak dolgokat elmondani, de nem képesek helyettesíteni saját hozzájárulásodat a nyelvhasználathoz.
A pénzünkből királyi módra megfizetett szakértők megtanítják VVD asszonynak, hogy mit mondjon, azt viszont nem, hogy miként és mikor mondja. Vagyis megadják neki a szöveget, de nem találhatják ki számára a kontextust.
Ebből aztán ugyanaz az iszonyatos inadekvátság következik, ami aközött áll fenn, amit mások leírtak neki, és aközött, ahogy azt meggyőződés nélkül felolvassa. Sipítozva és erőlködve senkit sem tudsz arról meggyőzni, hogy haptákba vágja magát. Nem kérhetsz konszenzust és egyetértést egy mások által felhúzott lemezjátszón karcolt lemez hangján.
5) A nyelvi szegénység a gondolkodási szegénység jele.
Egy kevés szót ismerő ember keveset (és rosszul) gondolkodik. Egy szavait nem találó ember azért nem találja azokat, mert nincsenek. Ha kevés szót ismételgetsz, akkor ez azt jelenti, hogy ennyit tudsz; és amikor ezeket ráadásul összevissza rakosgatod értelmetlen mondatokba, akkor ez nemcsak annak a jele, hogy nagyon kicsi a merevlemez, de a processzor se túl erős. Vagyis nemcsak keveset jártál iskolába, de nem is ragadt ott rád túl sok.
6) Az egyszerűtől nem a bonyolult vezet át az összetetthez.
VVD asszony leggyakoribb hibái akkor keletkeznek, amikor egyszerű mondatokról (például: „Annának van almája”) az összetett mondatokra vált át (például: „Meggyőződésem, hogy egyetlen román, az ország egyetlen régiójából sem voltak büszkék, amikor ön ezt állította”).
A váltás az egyszerűről az összetettre a képzett gondolkodás jellemzője. Egy műveletlen és képzetlen gondolkodás, mely számára átok volt az iskola, képtelen felfogni a mondatok összetettségét, ezért aztán bonyolult és – elkerülhetetlenül – abszurd és nevetséges nyelvtani vagy szótani konstrukciókba keveredik.
7) Szintén a viszonylag gyakori hibák közé tartozik a tulajdonnevek elfelejtése.
A tulajdonnevek elfelejtése a lusta és világban járatlan elmékre jellemző. VVD asszony vastag púderréteg és egy nagy üvegharang védelme alatt járta és járja a világot. Ő csak egy más képernyők elé rakott képernyőnek tűnik, nagyon kis mértékű érzékenységet tanúsít a külső ingerek iránt. Környezete a saját gondolkodási és nyelvi szegénységével arányosan szegényes, pontosan annyit kap tőle, amennyit nyújtani és befogadni tud, vagyis nagyon keveset.
8) A beszélő erőszakos erőfeszítést tesz azért, hogy másnak tűnjön, mint ami.
Erről árulkodnak a kirívó nyelvtani egyeztetési hibák, kakofóniák, homofónián alapuló tévesztések, a szavak értelmetlen mondatokba történő véletlenszerű egymás mellé helyezése.
A rendkívül szerény intellektuális képességet behozhatatlan hátrány egészíti ki, ami az általános és középiskolai képzettséget illeti. VVD asszony szókincse, szórendje és nyelvtana olyan személyről árulkodik, akik már nagyon korán feladta a tanulást, mert környezete értékei nem ilyenfajta személyi fejlődést igényeltek, hanem más „minőségeket”.
9) A kaotikus gondolkodás világa maga is kaotikus.
Az olvasó, a tanuló számára az ismeretszerzés csodája elsősorban a káoszból születő rend, a dolgok, az emberek és az értékek hierarchizálásának csodája. De annak, aki már rég abbahagyta, hogy megismerjen dolgokat, ne csak tudomásul vegye őket tisztsége magasságából, a káosz állandó marad, és mindig fenyeget. Innen származnak azok a retorikai stratégiák, amelyek sután egyensúlyoznak az áldozatiságot sugalló védekezés és az agresszív támadás között.
10) A mentális káoszt elkerülhetetlenül erkölcsi káosz kíséri.
A mentális szegénység az erkölcsi ítélőképesség hiányában, az arra való képtelenségben nyilvánul meg, hogy megkülönböztesd tetteid jó és rossz következményeit. Ezért azt hiszem, hogy VVD asszony beszédeiben, miután már nem mulattatnak vagy döbbentenek meg bennünket az általa kimondott ostobaságok, mindenekelőtt pontosan e személy erkölcsi átalakulására kell odafigyelnünk.
Sem az érzelmesség, sem a látszólag jóindulattal teli mondatok nem vonhatják el a figyelmünket arról, amivé ez a hölgy válni kezd: mélységesen erkölcstelen személlyé, és ez nemcsak abból az illetlenségből fakad, hogy olyan tisztséget tölt be, amelynek képtelen megfelelni ezekkel a mentális és nyelvi képességekkel. Hanem főleg azoknak a katasztrofális következményeknek a szemszögéből nézve, melyeket egy olyan személy okozhat, aki saját képességeinek hiánya vagy elégtelen képzettsége miatt többé már nem képes tanulni, és már nem tud fejlődni olyan tettek és döntések megítélésében, melyek több millió emberre és magára az országra is kedvezőtlenül hatnak.
VVD asszony egyedüli mélységesen erkölcsi lépése a lemondás, függetlenül annak indokától. Minden egyes pillanat, amelyet az országra kiható döntéshozói tisztségben tölt, fenyegetés, kockázat és obszcenitás.
Mivel nem tudott orvossá válni, ahogy arról gyermekkorában álmodozott, VVD asszony másképp teljesítette be az álmát, doktorosdit játszik, és nap mint nap érzéstelenítés nélkül műti a román nyelvet. És nem csak a román nyelvet.