Nemcsak a Nyugati Szövetségnek, a négy erdélyi megye társulásának van elege Bukarest alkalmatlanságából és cselekvésképtelenségéből. Valójában az egész ország ugyanezt érzi, és egyre több polgármester és üzletember fogta fel,
hogy már semmire sem számíthat a központ részéről.
Így aztán, miközben Liviu Dragnea a PSD szónoki emelvényéről amnesztiát követel a tolvajoknak, és kemény beszédet mond a magáncégek és a tőke ellen, az emberek országszerte kezdenek összefogni és stratégiákat kidolgozni, hogy – végre – megmentsék a 30 éve magukra hagyott térségeket.
Az utóbbi hónapban két ilyen eseményen vettem részt. És minden alkalommal reménykedve távoztam róluk. Miközben a PSD – sajtóban tükrözött – stratégiája Románia szétverése, a helyzet egyre több településen egy kicsit kevésbé komor. December első felében a Vállalkozók az Intelligens Közigazgatásban Fórumon voltam, melyet liberális égisz alatt, belgiumi és németországi partnerekkel szerveztek meg.
Olyan polgármesterek és üzletemberek jöttek el a találkozóra, akik máris a változásért dolgoznak, és akik megértették, hogy ki kell lépniük abból az amatőrségből, ami azért még mindig jellemez bennünket úgy a politikában, mint az üzleti életben.
A szó igazi értelmében vett smart city-ről volt szó:
tényleg működő intelligens jelzőlámpákról, takarékos, digitálisan irányított világítási rendszerekről, valós időben módosuló elektronikus térképeken keresztül megfigyelt földalatti cső- és vezetékrendszerekről, hogy egy kétbalkezes munkás többé ne hagyja áram nélkül a fél várost, mert nem tudja, hogy fontos vezeték halad arra, nulláról felépített technológiai parkokról, sőt repülőterekről.
Az egész az ugyanazzal a fárasztó bürokráciával, a „sírásra kényszerítő” örökös központi ellenkezésekkel folytatott harccal valósult meg, de a lemaradás elkerülésével szembeni csökönyösséggel is. „Egész szakaszokat kell átugranunk, ahhoz kell kapcsolódnunk, ami Nyugaton zajlik, különben sohasem érjük őket utol”, mondta nekem az egyik résztvevő.
November végén Jászvásáron jártam, a Miként kapcsoljuk Moldvát a hosszú távú fejlesztésre témájú, a Romanian Bussines Leaders által szervezett összejövetelen. Az ország legszegényebb régiójának üzletemberei a találkozó végén úgy döntöttek, hogy mostantól a „szerepvállalás” kell legyen a vezérszó.
Bukarest csak akkor mozdul, ha nyomás alá helyezik,
és erre a Moldova Autópályát Akar és Együtt az A8-asért egyesületek a legjobb példák, melyeket olyan emberek hoztak létre, akiknek elegük van abból, hogy a központból folyamatosan csak azt mondják nekik, hogy mi nem lehetséges. Tüntetésekkel, több tíz folyamodvánnyal, kitartással sikerült kiharcolniuk egy törvényt egy olyan autópályáról, amely kihúzza majd a szegénységből Moldvát. És az emberek eltökélték, hogy végre is hajtatják a törvényt.
Az ország civilizációs és gazdasági szempontból elszakad Bukaresttől. Hogyan is lehetne másképp, amikor a fővárost például olyan alpolgármester vezeti, aki írásban dicsekszik azzal, hogy egy fővárosi tanácsost gyalázott? Mit várhatunk egy ilyen alaktól, amikor egy jelzőlámpa is intelligensebb nála?
Az alcímeket a szerkesztőség adta.