Kis erdélyi magyar abszurd: miért nincsenek kisebbségi jogok, ha vannak?

Párhuzamos valóságokat szül a kisebbségi jogok kérdése Erdélyben. Abban azonban mindenki egyetért, hogy csak papíron léteznek.
Hirdetés

Kifele jól mutat a törvényi keret, de a gyakorlatban nem működik a kisebbségi anyanyelvhasználat Romániában – ez volt a közös nevező, amiben egyetértettek az erdélyi jogvédők a témában tartott szerdai konferencián. Illetve abban, hogy a kisebbségi jogok helyzete Romániában korántsem egyszerű, ellenben bonyolult.

Az esemény apropóját az adta, hogy három napra Erdélybe érkezett Fernand de Varennes, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja. A kanadai-ausztrál állampolgárságú szakértő az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) szervezte konferencián a kárpátaljai, szerbiai, szlovákiai és főként az erdélyi magyar közösség helyzetéről tájékozódott.

Utóbbit a jogvédő szervezetek vezetői vázolták fel neki egy panelbeszélgetésen, és nem tudjuk, mennyit értett meg belőle, ugyanis annyira eltérő nézőpontból láttatták a helyzetet, hogy kicsit az az érzésünk támadt, mintha párhuzamos valóságokat szemlélnénk. Holott csak

egy többdimenziós képet kaptunk a legtöbbször egy szemszögből vázolt helyzetről.

A kisebbségi jogok terén legfájóbb pontnak számító Marosvásárhely helyzetét Smaranda Enache ismertette, kifejtve, nemcsak az ügyintézésben, feliratozásban, az oktatási intézményekben is sérülnek a kisebbségi jogok, külön kitérve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) helyzetére. A Pro Európa Liga képviselője szerint Romániában csak papíron biztosítottak a kisebbségi jogok, mivel jól mutatnak külföld felé.

Kicsit keserűen állapította meg, hogy miközben a régi jogvédő generációnak 1989 után sikerült eredményeket elérni ezen a téren azáltal, hogy Románia az Európai Unió tagja akart lenni, ma visszalépés tapasztalható. Nemcsak a kisebbségi jogok, hanem általában a demokrácia terén. „Az Európai Unió részéről sem érzek érdeklődést, más prioritások vannak” – mondta Smaranda Enache, aki szerint több párbeszédre, bizalomra és főként jóindulatra lenne szükség.

Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője arra mutatott rá, hogy felméréseik szerint a kisebbségi jogok épp ott nem érvényesülnek, ahol a legnagyobb szükség lenne erre: ahol a magyarok 60 százaléknál kisebb arányban vannak jelen egy településen. Ráadásul a törvény által garantált jogok sem működnek a gyakorlatban.

A párhuzamos valóság kisebbség és többség szintjén is megjelenik:

míg a magyarok szimultán nyelvhasználatot szeretnénk, a többség szerint csak abban az esetben elfogadott az anyanyelvhasználat a közigazgatásban, ha az érintett nem beszéli az állam nyelvét. Mindkét félnél nagy adag frusztrációról beszélhetünk, a magyaroknál, mert nem használhatják anyanyelvüket, a románoknál, mert mégis megpróbálják.

A civil szervezeteket Szőcs Izabella, a Minority Rights Egyesület ügyvédje, illetve Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity képviselője jelenítette meg a panelben, mindkettő a kolozsvári többnyelvű utcanévtáblákért folyatott per előzményeit ismertette.

Bethlendi András mondandójával kicsit kényelmetlen helyzetbe hozta RMDSZ-es házigazdáit, amikor kijelentette: abban, hogy nincsenek gyakorlatba ültetve a kisebbségek jogai, a magyar polgármesterek is ludasak. Ezek nem mernek konfrontálódni román kollégáikkal, így maguk sem tesznek eleget a törvénynek, amelynek gyakorlatba ültetését – törvényi keret ide vagy oda – eleve megnehezíti az alkalmazási módszertan hiánya.

Sokszor a magyar politikusok hozzáállása sem használ az ügynek: sikerként kommunikálnak egy-egy új jogszabályt, miközben tudják, hogy az a hétköznapi emberek szintjére úgysem ér el, gyakorlatban semmi nem változik. Például az 5000 fősnél nagyobb kisebbségi közösségek tagjai hiába kérhetnek a törvény szerint anyanyelvükön orvosi ellátást, Kolozsváron erre semmi esély.

A politikum és a jogvédők olykor vetélytársként lépnek fel,

mutatott rá Toró Tibor politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, holott valójában kiegészítik egymás munkáját. Míg 2015 előtt a kisebbségi jogok biztosítása azon múlott, hogy a magyar pártok részei voltak-e az önkormányzatoknak, a jogvédők perekkel kérhetik számon a hiányt. A civilek alternatív módon közelítenek a kérdéshez és sokszor kritikusak, de ez többnyire jogos, vélte.

Hirdetés

A helyzetet Csoma Botond illusztrálta a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák ügyével, mely éveken át napirenden szerepelt, s bár sokszor egyeztettek róla a román koalíciós partnerrel, mégsem sikerült áttörést elérni. A civil jogvédőkkel ellenben jó volt az együttműködés. A volt tanácsos szerint a jelenlegi megoldás konszenzus eredménye, a latin felirat kihelyezésével sikerült megakadályozni, hogy a városvezetés megfellebbezze a magyaroknak kedvező ítéletet.

Az évek során kiharcolt kolozsvári háromnyelvű táblák a nem kért latin felirattal. Fotó: Biró István|MTI

Hogyan lehetne változtatni a jelenlegi negatív helyzeten? – kérdezte Vincze Loránt FUEN-elnök, és a kérdésre eltérő javaslatok születtek. Horváth István úgy vélte,

kreatívnak kell lenni.

A kisebbségi jogok biztosítása ugyanis nem csak az identitásról szól, az önkormányzatok hatékonysága is múlik rajta, és szerinte a jövőben inkább erre kellene diskurzust építeni. Ha harcolunk a jogainkért, az háborúhoz vezet, mutatott rá, ezért ideje kreatívnak lenni és alternatív diskurzusokat felépíteni.

Politikai szinten is van tennivaló, ismerte el Csoma Botond, aki szerint kisebbségi kérdésekben hiába egyezik meg az RMDSZ a hatalmon lévő párttal, az ellenzék úgyis megtámadja az eredményt, és politikai tőkét kovácsol a helyzetből. Legutóbb az új közigazgatási törvényt nyilvánították alkotmányellenesnek, és épp a szintén kisebbségi Klaus Iohannis államfő volt a feljelentő. A parlamenti képviselő szerint az lenne a megoldás, ha valamennyi román párttal egyetértés lenne a kisebbségekre vonatkozó jogi keretekről.

A konferencia végén Fernand de Varennes az MTI kérdésére elmondta: nem a kisebbségi helyzetet kivizsgálni jött,

nincs abban a helyzetben, hogy kommentálja a romániai vagy kárpát-medencei magyar közösségek helyzetét,

csak tájékozódott. Erre holnap is lesz lehetősége, Marosvásárhelyen vesz részt oktatási fórumon. Kolozsváron az erdélyi magyar egyházfőkkel is találkozott, akik a restitúció elakadásáról, visszaállamosításokról tájékoztatták.

Vincze Loránt, a FUEN elnöke szerint a mostani esemény mégis fontos, mivel „első alkalommal lépünk ki magyar ügyekkel a kisebbségi jogvédelem európai kereteiből”. Ez szerinte új lehetőségeket nyit, hiszen az ENSZ emberi jogi bizottságában készülő jelentésekben megjelenhetnek azok a felvetések, amikkel a kisebbségügyi különmegbízott erdélyi látogatása során találkozott.
 

Hirdetés