Romániának nem sikerült autópályán begurulni a nagy egyesülés centenáriumi ünnepére. Van viszont egy megakatedrálisa. Meg unionista vágyai.
Ostobák, gazemberek vagy árulók azok a politikusok, akik holmi kisszerű személyes érdekeknek, vagy – még rosszabb – bizonyos románok ellen irányuló idegen érdekeknek szolgáltatták ki a hazát. De még ostobábbak, még nagyobb gazemberek és árulók azok, akik az idők folyamán a közlekedésügyi minisztériumot vezették, amely a legnagyobb átverés volt, amit a románok elszenvedhettek,
A román forradalom óta eltelt 28 évben, melynek jelentős változást kellett volna hoznia a románok életében, a közlekedésügyi minisztérium, az állami költségvetés ezen fekete lyuka azt a negatív sikert volt képes felmutatni, hogy alkalmatlan volt egy olyan autópálya-hálózat kiépítésére, mely Románia összes történelmi régióját összekötné a civilizált Európa többi részével.
A románok egyértelműen jobban élnek, mint 1989 előtt, de a román politikusoknak az az érdemük, hogy képesek voltak sikeresen korlátozni ezt, hiszen az összes dolog nem a hazai téren folytatott politikáknak köszönhető, hanem a gazdasági növekedés globális trendjének, az innovációnak, de főleg annak, hogy a világ legerősebb és leggazdagabb gazdasági tömbjének vagyunk a tagjai.
A mieinknek annyit sikerült elérniük, hogy ne menjen jobban a sorunk és e téren tökéletesen boldogulnak.
Az összes román egyetlen államban való Nagy Egyesülése után 100 évvel nagy ünnepet kellett volna tartanunk és
Nemcsak ez nem történt meg. Még csak tervbe se vette senki.
A közlekedésügy mostani bákói (Bacău) miniszterét, Lucian Şovát mintha nippnek helyezték volna a tisztségbe: vezetése alatt egyetlen projekt sem haladt előre. Nem tudom, mi a napi tevékenysége, vagy miért megy egyáltalán munkába Lucian Şova, de az biztos, hogy nem autópályák építésén ügyködik. Talán van benne annyi jóérzés (persze, hogy nincs), hogy egész fizetését eladakozza, hiszen esetében semmilyen teljesítményről sem beszélhetünk.
Jelen pillanatban a Közlekedésügyi Minisztérium az ostobaság, a nemtörődömség és a felelőtlenség emlékműve, olyan minisztérium, melyet teljesen be kellene zárni, ajtaját le kellene pecsételni és – miért ne?! –, ahogy a gyermek mondták: szalonnával bekenni és a kutyáknak odaadni.
A Centenárium Évében megvalósított egyetlen nemzeti célkitűzés a Nagy Egyesülés Katedrálisának megépítése. Azoknak mondom, akik nem tudják, a katedrális nem a jelenlegi pátriárka szeszélye.
Egy katedrális megépítésének ötlete már rögtön 1918 után felmerült, de eddig sohasem adódott olyan nemzedék, mely képes legyen megvalósítani a projektet. A katedrális valójában mindazoknak a románoknak állított emlékmű, akik a román nemzetért áldozták fel magukat, akik a haza kiteljesedéséért, függetlenségéért és annak megőrzéséért harcoltak.
Íme, a Román Ortodox Egyház sokkal jobb menedzsernek bizonyul a román államnál és megvalósítja azt, amit a románok 100 évvel ezelőtt tervbe vettek.
E sorozatos kudarcok közepette a civil társadalom igyekszik megmenteni a Centenárium Évből azt, ami még megmenthető.
Jelenleg több száz önkéntes vesz részt abban az aláírásgyűjtésben, melynek célja unionistává változtatni Románia alkotmányát. Egy unionista preambulum beiktatása a cél. További információkat itt találhatnak.
December 1-én minden unionista Gyulafehérváron lesz, de nemcsak az unionisták. Ez a centenáriumi év, és mindnyájunknak nemzeti célkitűzéssé kell változtatnunk Románia egyesülését a Moldovai Köztársasággal, ahogy azt 1859-ben meghatározták, a jelenlegi politikai osztály akaratával szembemenve, mely csak a saját, a néptől idegen célját követi.
A politikai osztály sorozatos kudarcai közepette e pillanatban, a Centenáriumi Év megmentése szempontjából kötelességünkké válik, hogy sikerre vigyük ezt a kezdeményezést.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Provokációnak nevezte a ProSport román sportportál minapi cikkében azt, hogy a Hungary Today című angol nyelvű magyar hírportál „erdélyi magyarként” hivatkozott Kovács István futballbíróra.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es jegy.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?