// 2025. július 2., szerda // Ottó

Az ünnepélyeskedés mint államvallás és a trikolór alatti mocsok

// HIRDETÉS

Mi van a centenáriumi ünneplések rongyszőnyege alatt? Többnyire közpénz, aminek a seggére vertek, meg giccs, amit értékként adnak el. Lehangoló a kép.

Romániában az ünnepélyeskedés az a bársonyos sötétség, mellyel a településvezetők és kormányzók finoman letakarják a tömegek szemét, hogy kudarcaikat és alkalmatlanságukat álcázzák.

Az ünnepélyeskedés, az ezzel járó ceremóniák és rítusok seregével együtt köldökzsinórral kapcsolódik a hazafias locsogásokban, keresztény erkölcsben és – engedelmükkel – egy pillanatnyi potentátok iránti finom szolgalelkűségi érzésben (mindezek közül az egyik biztosan valódi) fetrengő tisztviselők szárnyaló telepeihez, melyek nagy érzelmi töltetű események felé irányítják a közpénzt, de melyeken nem nagyon hatódik meg senki, ellenben szinte mindenki unatkozik, az események kezdeményezőivel egyetemben.

Egy kérdés szinte minden közpénzből megvalósult hűhón kicsirázik – retorikailag –, mint amilyenek a Nagy Egyesülés Centenáriumának szenteltek esetében is: tényleg szükség van erre? Mert – általában – a szervezés és lefolyás az amatőrizmus, összecsapottság, indokolatlan gőg és nevetségesség lehangoló, de akut benyomását kelti. Brahi légkörét árasztja magából. Kapkodva összedobott bohózatét. Gúnyból.

Az ilyenfajta nemzeti-hazafias menüvel kísért művészi tákolmányok ugyanolyúgy kerülhetnek 100 vagy akár 50 000 lejbe is.

Valójában ez azt jelenti, hogy te legfeljebb 100 lejt adnál az ilyenfajta bohózatokra, ők legalább 50 000 lejt fizetnek majd érte. Készpénzben.

A hivatalosságok gyakran ott találkoznak először az eléjük tett szöveggel, egy részük nem is rejti véka alá, hogy egyáltalán nincs kedvük ott lenni, de nincs választásuk, ha pedig a résztvevők közé tartozik az ember, akkor felfedezi az elkerülhetetlent, hogy az esemény – kiszámítható módon – egy bohózat és felesleges pénzpazarlás. És időpazarlás.
Ócska verseket hallgatunk, néhány fárasztó bácsi monoton hangját Bălcescuról és a negyvennyolcas forradalomról, vagy Boirebisztaszról és I. Károlyról, töltöttkáposzta-frizurás nénik nyájas hangon mondanak köszönetet a polgármesteri hivatal képviselőjének „a szép esemény kitűnő megszervezéséért”, aki akadozó hangon szintén az elődökről fog beszélni, akik vérükkel öntözték az ősi barázdákat, majd hét kaluser pattan fel az aprócska színpadra, ezt pedig egy rövid táncelőadás követ a 3. számú általános iskola öt diákjának előadásában.

Végül egy félig-meddig ismert népi énekes playback mellett elcincog egy-két slágert Horea, Cloşca és Crişan korából, melyekben Gheorghe elmegy a csatába és a kedvese után vágyakozik, aki erényesen és szófogadóan vár rá a tornácon, mert nincsen Tinder és… kész!

Ebben a kontextusban jelenik meg az első igazi érzelem, amit az esemény ki tud préselni belőlünk,

nevezetesen akkor, amikor egy kényelmetlen újságíró – ki tudja hogyan – megtudja, hogy mennyibe került a muri: akkor, hirtelen, összeszorul a gyomor. Tessék, mennyi?, kérdezzük értetlenkedve. Álljunk csak meg, itt járt a Rolling Stones? Michael Flatley a Lord of the Dance-szel? A Balsoj Színház balettkara? A New York-i Filharmónia? Paul McCartney?
Az elvert pénzből akár még Paul McCartney felléphetett volna a népdalocskát előadó hölgyike miniműsora előtt. Vagy Roger Waters. Vagy mindketten, duettben. Persze, ha a tiszteletre méltó hölgyike is engedi.

Akárhogy is nézzük, az ilyenfajta rendezvényeken szinte minden hamis és színtelen, idegesítő és elviselhetetlen, egy sok pénzből megcsinált csúfság, aminek keretében érzelmileg molesztálnak egy olyan múltat és olyan jelképeket, melyek a jelenkor erkölcsi légköréhez társítva tanúsítják számos szervező és szónok Ionesco-epigoni minőségét, még akkor is, ha tehetségük önkéntelen, lépéseik siralmasak, az általuk hirdetni vágyott közkép pedig az általuk elítélt párhuzamos állam valóságosságával kongruens. Na és?

A semmibe vétel logikája követni fogja természetes útját,

a hatalom rinocéroszai tovább fognak táncikálni, gyengéd, mánelékre hajazó hangra, azokban a báltermekben, ahol a finom porcelánokra metszett nemzeti értékeket a felmagasztalásuk nevében zúzzák szét. A kimutatott pofátlanság keresetlensége, azok történelmi ismereteinek kezdetlegessége, akik az ilyenfajta eseményekkel – állítólag – a nép emlékezetét akarják ébren tartani, a kirívó és szörnyűséges kapkodás, amely kéz a kézben jár a könnyen átverhető oktondinak tartott (aki amúgy eléggé az) polgár lenézésével. A szervezők állandó megjátszások sokaságával ívelnek át a honi időn, hozzájárulva a románság múltjával, de jövőjével meglévő ősi kapcsolatának romlandóságához – a jelen pedig már olyan, amilyen.

Romániában betegség az ünnepélyeskedés. Nyugodtan nevezhetjük make-up betegségnek. Ez egy

csóróvá tett és megalázott, de a plázacicaság génjét a legmélyebb bugyraiban őrző nép ábrázatára kent elnagyolt és vulgáris smink.

Az ünnepélyeskedés a román módja annak, hogy elrejtsék a mocskot és a korrupciót a trikolór kokárdák, a lufik, a népi táncok és a népi zenekarok alá, vagy mágikusan megidézzék III. István nevét, aki Nagy volt. És Szent. Kötelező módon Szent is. Mert több tucatnyi templomot építtetett. Egyet-egyet minden hitetlenek ellen vívott csatája után. Ugyanúgy, ahogy mi, a nagy István utódai is tesszük. Mi már nem harcolunk az ellenségekkel (újabban mi magunk vagyunk az ellenségek), de old habits die hard, így aztán nem hagytunk fel a templomépítés rossz szokásával és minden alkalommal, amikor egy-egy győzelmet aratunk a demokrácia felett, egy templom építésével mondunk hálát a jó Istennek az Ő bölcsességéért. Három kulcsrakészen átadott templomonként pedig kipofozzuk egy kórház homlokzatát, felszereljük tíz számítógéppel valamelyik község általános iskoláját, leaszfaltozunk egy járdát, megjavítunk egy hidacskát, vagy valamelyik elhanyagolt emlékművön újrafestjük a néhány száz évvel ezelőtt meghalt hősök nevét. Amikor, persze, nem hagyjuk majd ki a lehetőséget, hogy román módra megemlékezzünk róluk, megünnepeljük őket. Rezesbandával. Hamis szónoklatokkal. És csörgőkkel. Melyeket aztán szépen fel lehet lógatni az ünnepségeket irányító csalók fejére tűzött díszes sipkára.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix
Főtér

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix

Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt
Krónika

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt

Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix
Főtér

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix

További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket
Székelyhon

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket

Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók
Krónika

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók

Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset
Székelyhon

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset

Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS