Amúgy teljesen igazuk van a román vezéreknek, amikor berzenkedve elutasítják a Magyarországhoz való hasonlítgatást. Vizet se vihetnek Orbán Viktornak.
Lehet annál súlyosabb dolog, mint Románia megszégyenítésének az a szintje, melyet október 3-án láthattunk az Európai Parlamentben? Naná, még ezután következik. És ennek aggodalommal kellene eltöltenie és rémületbe kellene ejtenie bennünket.
Az Európai Parlamentben hallottak és látottak súlyosságának mértékét pontosan megállapíthatják, ha a legfontosabb tényezőt helyezik a mérleg serpenyőjére: az összes nagy parlamenti csoport, a szocialistákat és az ALDE-t is beleértve, összefogott a jogállamiság jelenlegi romániai állapotának elítélését illetően, szolidaritást vállalva az Európai Bizottság képviselője által megfogalmazott szigorú és sebészi pontosságú állásponttal,
Ismétlem, ez rendkívül súlyos, mert – látható módon – azok a romániai kormányzattal szembeni kemény állásfoglalások folytatódtak, melyeknek már hangot adtak a LIBE Bizottságban, és melyekkel pontról pontra megcáfolták mindazokat az érveket, melyekkel Dăncilă asszony megpróbálta megvédeni az általa vezetett kormányzat eredményeit. Ami könnyű dolog volt, hogy hiszen a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) álláspontja egyáltalán semmit sem haladt előre a miniszterelnök asszony és Tăriceanu úr múlt heti brüsszeli találkozói előtt, amit aztán lelkiismeretesen elismételtek – ahogy azt nekem nagyon megbízható források elmondták – az „utolsó esélyt jelentő találkozón”, melyet a kormányfő folytatott Timmermans úrral, az Európai Bizottság első elnökhelyettesével.
A romániai kormánykoalíció vezetői, Dragnea és Tăriceanu urak azt az egyértelmű utasítást adták az alárendelt csapatoknak, hogy vessék bele magukat az igaz csatába, fedetlen mellkassal és a pártvezetőség által engedélyezett diskurzussal, azokkal a nyomorultakkal szemben, akik rosszat akarnak hazánknak, akik nem látják, ahogy azt annyira bájosan megemlítette Dăncilă asszony, hogy „a nép szereti a kormányt” és
Az eredményt láthatták, abszolút nulla volt a politikai játék szempontjából, de megmutatta, hogy mekkora meggyőzőereje és valódi támogatottsága van európai szinten (vagy legalább a saját politikai családjukon belül) a PSD-nek és az ALDE-nek. Egy már régóta megjósolható kudarc volt, mely most a teljes lehangoló szépségében megmutatkozott.
De még távolról sem fejeződtek be a dolgok. Annak alapján, ahogy tudom, hogy csinálják és – főleg – ahogy előkészítik a játékokat Brüsszelben, teljes meggyőződéssel ki merem jelenteni, hogy egy közvetlenül Románia megbüntetésére és elszigetelésére irányuló folyamat felé nyíló út kezdetéről lehet szó. Hogyan?
A kormány rendkívül felkészületlen kommunikációs és politikai stratégiai csapata által rendkívül profin felvetett számos dezinformálás között az egyik az, hogy több európai hivatalosság már úgy nyilatkozott, hogy Románia esetében senki sem szándékozik elindítani a 7. cikkellyel kapcsolatos eljárásokat, ahogy az Magyarország és Lengyelország esetében történt.
Így van, csakhogy erről senki sem beszélt az európai intézményekben. Ennek az a magyarázata, hogy a szóban forgó eljárás nagyon hosszú és unalmas és még csak biztosíték sincs arra, hogy sikerül majd végigvinni. Románia számára az a közvetlen lehetőség, hogy
és melyeket hazánk különleges, Bulgáriával együtt egyedülálló helyzete generál, nevezetesen az, hogy az Egyetértési és Együttműködési Mechanizmushoz (EMM) kötötték felvételét az EU-ba. Ez az oka annak, hogy Timmermans a nagyon hamarosan bemutatott EEM-jelentésben szereplő elemzések, valamint a Velencei Bizottság és a GRECO ajánlásai rendkívüli fontosságát hangsúlyozta.
És így eljutunk a dolgok lényegéhez: november 1-én, szintén az Európai Parlament plénumában szavazni fognak egy olyan határozatról, melyet az EP összes politikai csoportja fog összeállítani. Hallhatták a PSD–ALDE-s kormányzat Romániájára vonatkozó ultrakritikus véleményüket és már tudjuk, mire számíthatunk.
Amit már most mondogatnak – és ezt az EP négy csoportjából származó források megerősítették nekem: e határozat végén, nem okozva túl nagy meglepetéseket, egy Európai Bizottsághoz és Tanácshoz intézett határozott kérés szerepel majd arra vonatkozóan, hogy indítsanak átfogó vizsgálatokat a romániai helyzettel kapcsolatosan és fogalmazzanak meg egy különleges jelentést, melyről majd szintén az Európai Parlament plénuma fog szavazni. Különben, ha odafigyeltek, több európai képviselő a felszólalásában ennek már hangot is adott.
Elképzelhető, hogy másként alakuljanak a dolgok? Persze, elképzelhető, de ehhez
és teljesen le kellene állítani a törvényhozási csomagok (a szerző valószínűleg az igazságszolgáltatást szabályozó törvényjavaslatokra utal – a szerk.) módosításait, be kell fejezni az Európai Unióval és az európai projekttel szembeni „gyűlöletbeszéd” típusú diskurzust. Nem tudom, lehetséges-e, de azt biztosan tudom, hogy Brüsszelben pontosan a Timmermans által bejelentett utat követik majd és – ahogy elmondta – egy pillanatig sem fognak habozni, „brutálisan őszinték lévén Romániával”, hogy felhasználják az EEM és „egyebek” által nyújtott összes lehetőséget annak elérésére, amit ők a helyzet kijavítását biztosító döntő lépéseknek tartanak.
Itt tartunk.
Így beszélnek rólunk.
Ilyennek mutatnak minket azok az európai képviselők, akik többre nem képesek.
Így mondjuk meg nekik kertelés nélkül a szemükbe, mit gondolunk róluk az egész Európájukkal együtt.
Akkor miért ne várnánk meg – nyugodtan és közömbösen – mi is, hogy kertelés nélkül a szemünkbe mondják a saját mondanivalójukat?
És utána meg azon csodálkozunk, hogy mit akarnak tőlünk. Valamit még akarnak, egyelőre. Ne jussunk oda, hogy belefáradás, közömbösség, vagy unalom miatt már ne akarjanak semmit.
De van még egy tényleges esélyünk, hogy elmondjuk nekik, másmilyenek vagyunk, mint amilyennek eddig láttak bennünket, hiszen pontosan ugyanebben a formátumban – az Európai Parlament plénuma előtt – Klaus Iohannist is meghívták, hogy az európai projekt Romániájáról beszéljen. Azután viszont visszatérünk az ostoba kofák közötti veszekedéshez és november 1-én a mai epizód folytatásának leszünk tanúi. Ennyit tudunk, ennyire vagyunk képesek. Vagyis, ahogy azt a Tanács osztrák elnökségének képviselője komor iróniával elmondta, egy „érzelmes és epidermikus vitára”.
Ahogy majd látni fogják, senki sem fog szégyenkezni. Talán ők, mert tudták, hogy mi lesz és ezért hagyták – ahogy az egy Romániáról szóló botrányos vita esetében szokásos – üresen a terem háromnegyedét. Ez semmit sem mond önöknek?
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Egyre nagyobb hullámokat vet a legfiatalabb fekete Cambridge-i professzor körül kialakult ideológiai és tudományos botrány, amely sajnos tragédiába is fulladt. Az eset az egész európai kultúra szempontjából tanulságos lehet.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Elmagyarázzuk, mi a jelentősége az ország egyetlen atomerőművének, hogyan működik egy CANDU-reaktor és hogyan alkalmazott a kommunista Ceaușescu kapitalista nyugati atomtechnológiát az 1970-es években.
Kolozsvárról is kitiltják a játéktermeket. Sűrű pártváltások a román parlementben: öt hónap alatt 19-en kerültek át másik frakcióba.
A román zászló megcsókolásának elutasítása tetemes bírságot vonna maga után, és a trikolórról elnevezett tér kialakítását is kötelezővé tenné egy, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) által kezdeményezett törvénytervezet.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Antal István-Lóránt szenátornak nem volt pártmegbízása arra, hogy felszálljon a Bukarest-Míkonosz útvonalon közlekedő magánrepülőre, és nem lett volna szabad azon a gépen lennie – jelentette ki kedden Kelemen Hunor.
Magyarellenes indulattal kérte számon a szélsőségesen nacionalista AUR nagyváradi politikusa, miért szerepel a magyar felirat a román fölött a Szent Anna-tónál máködő látogatóközpontnál, „ha román költségvetési pénzekből jött létre”.
A rendőrök elfogtak Konstanca, Dâmbovița, Buzău és Brăila megyében négy román állampolgárt, akiket a dán hatóságok európai elfogatóparancs alapján egy honfitársuk meggyilkolása miatt kerestek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Egyre nagyobb hullámokat vet a legfiatalabb fekete Cambridge-i professzor körül kialakult ideológiai és tudományos botrány, amely sajnos tragédiába is fulladt. Az eset az egész európai kultúra szempontjából tanulságos lehet.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Elmagyarázzuk, mi a jelentősége az ország egyetlen atomerőművének, hogyan működik egy CANDU-reaktor és hogyan alkalmazott a kommunista Ceaușescu kapitalista nyugati atomtechnológiát az 1970-es években.