Kinek bolondot jár a szája, bánja annak popsikája!

Kinek bolondot jár a szája, bánja annak popsikája. Ez egy rendkívül elterjedt szólás az ország déli részén (románul: gura bate curul, tükörfordításban: a száj veri a segget – a szerk.). Rövid magyarázat azoknak, akik nem ismerik, vagy nem értik: ha egy nő ostobaságokat beszél, akkor kap egy szóbeli vagy testi fenyítést a férfitól. A hagyományos román családban a fordítottja nem érvényes. Ha ez egy túlságosan leegyszerűsítő magyarázat, akkor itt van egy tudományos (az értelmező szótárból): az elhamarkodottan kimondott szavak következményeket, büntetéseket és más hasonlókat vonnak maguk után.

Következésképpen egy kimondott ostobaság automatikusan fenyítést von maga után egy feljebbvaló (férj, főnök, közvélemény és így tovább) részéről.

Annak alapján, hogy mennyi hülyeséget mondott Dăncilă kormányfő az elmúlt nyolc hónapban,

biztosan sajog a tenyerünk, annyi – képzeletbeli – fenyítést osztottunk ki a szóban forgó hölgynek. „Immunoglobin”, „protestánsok”, „az áremelkedések csökkentek”, „akármelyik valaki fél egy büntetőfeljelentéstől”, „prevencióra akarjuk annektálni magunkat”, „fogyatékes személyek” és „részt vettem a szivattyúállomás kinevezésén” – ezek nem egy képességvizsgán összeszedett aranyköpések, hanem egy olyan személy gondolkodásának kifejeződései, aki a miniszterelnöki tisztséget foglalja el. A fenti példák alapján Marian Vanghelie (a hiányos műveltséget tükröző beszédéről elhíresült PSD-s volt 5. kerületi polgármester – a szerk.) akadémikusnak tűnik Viorica Dăncilához képest.

Elképzelhető, hogy az idézett hibák közül többet Dăncilă asszony hiányosabb ismeretei okoznak,

aki nincs tisztában olyan kifejezésekkel, mint amilyen az „immunoglobin”, de a többség a nyilvánvaló műveletlenség, a román nyelvre vonatkozó minimális ismeretek hiányának következménye. De itt még nincs vége a bajnak. Dăncilă asszony a nyilvános megszólalásaiban képes „derékba törni” a logikát, „nyakát szegni” a racionális gondolkodásnak, ami annak a jele, hogy a szókinccsel kapcsolatos bajok gondjainak csak a kisebbik részét képezik.

A civil társadalom szóvá tette mindezeket a kisiklásokat, eredménytelenül. A szóban forgó hölgy nemcsak annyit nem tett meg, hogy – legalább jóérzésből – bocsánatot kérjen az összezagyvált ostobaságok miatt (lemondásról nem is beszélve) és nekiálljon tanulni, rendkívül szegényes szókincsét feljavítandó, de úgy ítélte meg, hogy

a legkönnyebb úgy megszabadulni a fenyítésként a hátsóját eltángáló képzeletbeli bottól, ha többé nem szólal meg nyilvánosan.

Így jelentek meg a hang nélküli videofelvételek a különféle külföldi politikusokkal folytatott találkozóiról, valamint a szociáldemokrata tapsgépekből álló közönség előtt papírról felolvasott szövegek (bár ritkán sikerül szerencsésen végrehajtani ezt a rendkívül nehéz feladatot). Románia három hónap múlva, szerencsétlenségünkre, ezzel a kormányfővel fogja átvenni az Európai Unió elnökségét… Istenem, segíts!

Az alcímeket a szerkesztősg adta.