Meglepetés: nagy a nyüzsgés a sajtóban, mert az erdélyi pészédések (PSD, Szociáldemokrata Párt – a szerk.) a CEx (Végrehajtó Bizottság – a szerk.) mielőbbi összehívását követeli Dragneától, „bizonyos elégedetlenkedések eldöntése” érdekében.

És a meglepetés annál nagyobb, hogy a legtöbb elemző azt hiszi, hogy ez a PSD-s elnök egyfajta számonkérése.
Valójában a máramarosi is, a kolozsvári is már rég bebizonyította, hogy Dragnea tökéletes beosztottja. Beszterce? Legyünk komolyak!

Ha nem lett volna a teleormani főni, egy részük még mindig sülteket cipelnének mindenféle lagzikon;

igen, onnan ejtőernyőztek azok a megyék élére. A többiek, Fehér, Szeben és aki még ott volt ezen az összejövetelen, ugyanolyan fegyelmezettek és lelkesek a lopkodás vagy a pártbéli analfabetizmus mentegetésében.

Ha stratégiailag nézzük a dolgokat: azt hiszem, éppen Dragnea kérte Zeteától (Gabriel Zetea, a PSD máramarosi elnöke – a szerk.) a „találkozó” összehívását és a CEX mielőbbi megtartásának követelését. Emlékezzenek vissza, hogy három-négy nappal ezelőtt a teleormani is minél hamarabb megtartott CEX-ülést követelt. Miért? Nos, ha erre az ülésre gyorsan sor kerül, akkor nincs ideje létrejönnie annak a kritikus tömegnek, mely késsel az asztalon tárgyalna és megbuktatná Dragneát; megadta a jelet, hogy ezt szeretné, a PSD erdélyi vezetői pedig végrehajtották.

Ez olyan, mint a tőzsdézés: ha látod, hogy elindul a lejtőn lefele, akkor korlátozod a veszteségeket és hálát mondasz annak, hogy megúsztad a krachot.

Le kell még szögezni: itt a vidékről beszélünk, nem a fővárosról.

Míg Bukarestben gyorsan terjednek a pletykák és ki is virágoznak, és ezek alapján folynak az alkuk, vidéken egy kicsit másképp mennek a dolgok. Az aktivisták itt a tévéből hallanak a lázadók leveléről, vagy hisznek benne, vagy nem, megnézik Fireát (Gabriela Firea, Bukarest PSD-s főpolgármestere – a szerk.) a Digiben, majd Dragneát az Antenán, beleolvasnak két-három portálba és elolvasnak öt viccet a Facebookon és nagyjából ennyi a dokumentálódás.

Sőt: míg a máramarosi Zetea csütörtökön azt mondta, hogy Dragneának nincs alternatívája, azt hiszik, hogy szombat reggel belecsapott az etikai megvilágosodás? A Kolozs megyei is azt mondta, szegény, hogy a PSD-ben nincs ellenzék – persze, belekeverte ebbe egy kicsi Bocot (Emil Boc, Kolozsvár nemzeti liberális polgármestere – a szerk.), hogy jobban hangozzon.

Vagy: el tudják képzelni a Fehér megyei Dârzuról, hogy megfordítja a fegyvert, aki Dragnea kedvéért képes volt kirúgni az ország legeredményesebb polgármesterét? A lelkük mélyén tudják, hogy sikerük a távolmaradók jelentős számából származik, nem az erdélyiek szocialista álmodozásaiból.

A következőket kellene szem előtt tartanunk, ha politikusokról beszélünk, különösen akkor, ha Bukaresten kívüliekről:

sokuknak most van először állásuk – méghozzá stabil és fejfájások nélküli;

hiszen hol kapsz heti két nap munkáért 5.000 eurót?

Aztán: sokan fiatalok, sokan nem tudták túlverekedni magukat a tizenkettedikes kötelező olvasmányok előszaván – és most igazgatók és tanfelügyelők kinevezéséről döntenek és lenyűgözi őket ez a hirtelen támadt hatalom. És még: sokuk semmilyen képzettséggel nem rendelkezik, amiből a reálgazdaságban is megélhetnének: egyetem a diplomáért, mesteri fokozat, hogy ne egy gíroszosban dolgozzon, még egy mesteri fokozat, hogy ne mondják, hogy csóringer – nagy mellény, üres tarisznya.

Ilyenből a jobb- és a baloldalon is sok van: helyben sárkányok, Bukarestben biodíszlet, azt várják, hogy a parlamenti főnök lefele vagy felfele irányuló hüvelykujjal jelezze, miként kell szavazni.

Ennek ellenére Dragnea helyében nem ülnék nyugodtan a babérjaimon – ezek a kicsik a nagykutyákat követik.

Ha utóbbiak Dragnea mellett vannak, akkor ők is. Ha a kiskirályok fellázadnak a teleormani ellen, akkor ők is lázadásra fognak szavazni: földre szegezett szemekkel és vöröslő fülekkel, de megszavazzák; pénzre és hatalomra gondolva, mindarra, amit ők sohasem értek volna el a saját erejükből.

Ha Dragnea a kezdetektől fogva pészédés lett volna, akkor ismerte volna az aranyszabályukat. Végső soron mit nekem a teleormani, mit nekem a gyurgyevói (Giurgiu – a szerk.), mit nekem a dombovicai (Dâmbovița – a szerk.): ha amúgy is szolga maradok, akkor legalább vessen elém valaki egy darab kenyeret.

Az alcímeket a szerkesztőég adta.