Hogyan és főleg miért lett Gigi Becali a románok példaképe?

Egyszerű. Palotában lakik, juhokat terelget, úgy beszél, mint egy kocsis, úgy adakozik, mint egy gróf. És a börtönbe sem bukott bele.
Hirdetés

A vitatott üzletember, Gigi Becali (60 éves) az egyáltalán nem hízelgő, börtönös korszakot is magába foglaló „győzelmi lajstroma” ellenére az a közszereplő, akihez a legtöbb román hasonlítani szeretne.

2018-ban a legtöbb román (76%) nem talál magának követendő példaképet a romániai közéletben, nevezetesen olyan személyiséget, akihez hasonlítani szeretne, legalábbis ez derül ki az IRES által készített és a revistasinteza.ro által nemrég közzétett felmérésből. Az 1300 fős, a romániai felnőtt lakosságra nézve reprezentatív mintával készített felmérés azonban azt is mutatja, hogy a földbirtokos George Becali a megkérdezettek 6 százaléka számára igazodási pontot jelent, ami a legnagyobb arány a példaképként megemlített személyek közül.

A forradalom utáni években farmer-, cigaretta- és szappancsencseléssel foglalkozó,

majd populista diskurzusú politikussá, a román államot megkárosító és ezért 2013-ban letöltendő börtönbüntetésre ítélt vállalkozóvá váló, jelenleg a FCSB labdarúgócsapatot tulajdonló, agresszív beszédéről és viselkedéséről híres Gigi Becali még mindig számos román csodálatát bírja.

A rangsorban Ion Ţiriac (79 éves) volt teniszező követi, akit 3 százalék tekinti modellnek, míg a románok 2 százaléka számára Andra Măruţă (31 éves) énekesnő és a közéletből visszavonult Monica Tatoiu (62 éves) üzletasszony a követendő minta. A rangsor sereghajtói között találjuk Andrei Pleşu filozófust (70 éves) és Tudor Gheorghe (73 éves) énekest, akik csak a megkérdezett románok 1 százaléka számára példaképek.

Büszkébbek Ceauşescura, mint Brâncuşira vagy Nadiára

Pozitív elem, hogy Simona Halep (26 éves), a világ jelenlegi legjobb teniszezője a legcsodáltabb román – 16 százalékos aránnyal. E téren a rangsort tévés, szórakoztatóipari, politikai és színházi celebek uralják.

Arra a kérésre, hogy nevezzenek meg egy híres embert, akit csodálnak és akivel találkozni szeretnének, a románok 6 százaléka a milliárdos Bill Gatest (62 éves) nevezte meg, míg Barack Obama (57 éves) volt és Donald Trump (72 éves) jelenlegi egyesült államokbeli elnök egy szinten vannak a kolumbiai énekesnővel, Shakirával (41 éves), egyaránt 4 százalékos aránnyal, megelőzve Vlagyimir Putyin (65 éves) orosz elnököt, akivel csak 3 százalék ismerkedne meg és Ferenc pápát (81 éves), akivel a megkérdezetteknek csak 1 százaléka találkozna.

A románok büszkébbek Ceauşescura (4%), mint Nadia Comăneci-re, Constantin Brâncuşi-ra és Mihály királyra, míg a „Sügér” Dem Rădulescu (1%) ebben a rangsorban három királlyal – Öreg Mircea (Mircea cel Bătrân), Decebal és I. Károly – van egy szinten.

Gigi bá a „román álom”

Ennek ellenére az a legmeglepőbb, hogy a példaképek csúcsán Gigi Becali áll, aki inkább a káromkodásaival, továbbá rasszista, antiszemita és homofób retorikájával tűnt ki. 2014-ben, egy évvel az elítélése után a Washington Post egyik vezércikkírója tömören és durván a következőképpen vázolta fel Becali, egy gyorsan felkapaszkodott, de úgy tűnik, bukni képtelen ember portréját: „Mogullá vált volt juhász, rasszista, homofób és nagyszájú. Becali népszerűsége mindezek ellenére nem csökkent, ellenkezőleg, nőtt, mert Kelet-Európa bizonyos térségeiben nagyon is élő a szélsőséges nacionalizmus.”

Bogdan Naumovici reklámszakember azonban nem lepődött meg a felmérés eredményén: „Hogyhogy miért azonosulnak a románok Gigi Becalival? Mert nagyon sokat nézik a tévét. Gigi Becali ismertsége nagyon, nagyon nagy, sokáig gyakran szerepelt a tévékben és természetes, hogy a társadalom egy része számára ő lett a «román állam», hogy úgy mondjam. Olyan ember, akinek

nincs végzettsége, aki szinte semmit sem dolgozott egész életében, de aki gazdag.

Ő a sikerhez vezető rövid utak képviselője, ha ezt a sikert csak anyagi szempontból ítéljük meg. Normális, hogy reprezentatívvá és követendő példává válik a románok egy része számára. Szintén a kevésbé képzett emberek csodálják, azon az elven, hogy íme, mindnyájunknak van esélyünk gazdaggá válni, még ha nincs is végzettségünk. Nem hiszem, hogy Gigi Becalit a doktorok és az akadémikusok csodálnák, az ugyanolyan rossz, vagy alacsony végzettségű emberek csodálják, mint amilyen ő.”

Naumovici számára az is tökéletesen érthető, hogy hiányoznak a modellek a közéletből. Miért? „Mert a közéleti személyek többsége, és itt azokról beszélünk, akik a leggyakrabban megjelennek a médiában, Gigi Becali féle alakok, akár politikusokról, akár tévés «celebekről», tévés lányokról beszélünk, ezek a sztárok. Normális, hogy a társadalomnak egy másik része, és ezúttal a képzettebbről beszélek, nem érzi úgy, hogy ilyenfajta személyek képviselnék őt”, magyarázza a reklámszakember.

„Juhokat terel, de palotában él”

Hirdetés

Keren Rosner pszichológus Gigi Becali népszerűségét a „csaknem legendás” élettörténetének tudja be, annak a könnyedségnek, mellyel a nép egyszerű gyermeke azonosulni tud vele és annak, hogy sokakat megfogott a jótékonykodásaival – pénzt adományozott templomok építésére, természeti katasztrófák által sújtott és nehéz helyzetben lévő emberek megsegítésére.

„A vitatott dolgokon túlmenően egyszerű ember, nem állítja be magát magas képzettségűnek, akadémikusnak, úgy beszél, mint a nép, természetesen viselkedik, az ízlése meghökkentő, de az egyszerű emberek számára érthető és elfogadható, például – juhokat terel, de palotában él. Gazdag ember, aki dicsekszik ezzel, kimutatja gazdagságát, de ugyanakkor segít a rászorulókon, együtt érez a szenvedőkkel. A kontrasztok embere, aki azt mutatja, hogy érti a népet. Előkelő világban él, de népies szokásai vannak.”

Mitől válik csodálhatóvá?

A szakértő véleménye szerint a hagyomány, amellyel nem átall együtt mutatkozni és az általa tanúsított jótékonykodás. „A hit és a nagylelkűség, a gazdagság és a keresetlenség miatt sok ember szeretne hasonló sorsot. Azt üzeni, hogy nem kell keményen dolgoznod, elég csak okosnak lenni, abban az értelemben, hogy kapcsolatokkal kell rendelkezned, pontosan tudnod kell, mit kell tenned, hogy mindent elérj, amit akarsz, és sokan csábítónak tartják ezt az ideált. Könnyen azonosulni tudnak egy ilyenfajta modellel, mert közelebb érzik magukat a jellemvonásaihoz. A kiválasztott modell jellemzésében nem a viselkedés, a bizonyos helyzetekben mutatott reakció és az erkölcsi tartás a fontos, hanem az, hogy milyen az élete, milyen előnyökkel jár a társadalmi helyzete. Sőt, Becali úr benne van a foci világában, ahova sok fiatal szeretne eljutni és sok férfiban él e játék nosztalgiája”, részletezte Rosner.

A fiataloknak már nincsenek példaképeik és nem is keresnek

Fontos meghatároznunk, hogy mit jelent a példakép. A pszichológus szerint egy olyan személy, aki lenyűgöz, inspirál bennünket, akit teljes lényünkkel csodálunk és akire az azonosulásig hasonlítani szeretnénk. A kiválasztott példaképre vetítjük azokat a jellemvonásokat, óhajokat, tehetségeket, képességeket, életstílust, sikert, jólétet, kinézetet, bájt, amivel rendelkezni szeretnénk, feltételezve, hogy az illető rendelkezik ezekkel. Minden személy az érdeklődésétől, érdekeitől és értékeitől függően megtalálhatja a maga példaképét, de sohasem fogjuk azon a viszonyulási rendszeren kívül keresni, mellyel együtt tudunk rezonálni.

Keren Rosner pszichológus megfigyelte és kihangsúlyozza: statisztikailag is igazolást nyert, hogy

a románoknak, különösen a fiataloknak már nincsenek példaképeik és nem is akarnak keresni.

És ezt már egy sor ok miatt nem is bátorítják – nehéz olyan példaképeket találni, aki teljes mértékben olyanok, amilyeneket szeretnének; azt az elképzelést hirdetik, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, kerülje a példaképeket, legyen eredeti, ami a „legyél olyan, mint más”-ra adott ellenreakció; nem az a tendencia, hogy kövessünk egy példaképet, hanem az, hogy a saját szakállunkra és kaotikusan vessük bele magunkat az életbe, pontos igazodási pontok nélkül, már nem létezik a mesterek divatja, mert arrogánssá és nárcisztikussá váltunk; már kisgyermekként arra nevelnek bennünket, hogy ne tiszteljük és ne csodáljuk a felebarátainkat, ne ismerjük el örömmel a többiek jó tulajdonságait.

„A példaképek eltűnésének kettős értelme van: nem akarunk példaképeket, mert nem tartjuk hasznos igazodási pontoknak az életünkben és nem találunk példaképeket, mert nem találkozunk olyan személyekkel a valóságban vagy virtuálisan, akiknek pont azért fogadnánk ez az irányítását, mert nagyra értékeljük a magas emberi értékstandardjaikat”, mondja még Rosner.

A becsület és a szerénység a pénz és a népszerűség mögé szorul

A pszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy hajlamosak vagyunk lenézni azokat a híres személyeket, akik nem felelnek meg feltétlenül egy követésre méltó példakép profiljának. „Történeteiknek nincs lenyűgöző ívük. Az általuk közvetített üzenet egocentrikus, felszínes, érzelmi-inspirációs hatás nélküli. Életrajzuk, szakmai eredményeik alapján nem tekinthetők lehetséges példaképeknek. Megfigyelhetjük az olyan személyek iránti preferenciát, akik könnyen értek el sikereket az életben, akik «boldogulnak», akiknek nem munkával, kitartással, erkölcsi fogódzókkal, áldozatokkal, ideálokkal átitatott életrajzuk van, hanem az anyagi sikert és a dicsőséget képviselik. Az anyagi jólét, a hírnév és egy adott területen elért siker elegendők a közönség figyelmének felkeltésére.

A szentek, regényhősök, harcosok, királyok, hercegnők, írók elavultak, mint példaképek,

mert nem népszerűsítik őket, nem rendelkeznek széles körben hasznosítható jellemvonásokkal. Ezeknek a példaképeknek a helyét színészek, énekesek, táncosok, sportolók, tévés személyiségek, politikusok vagy alulról induló és viszonylag gyorsan érvényesülő gazdag emberek veszik át. A románok által modellként választott személyek olyan emberek, akik sikert értek el a karrierjük során. Valószínűleg ez a románok elképzelése – nagyon fontos a sikeres karrier, főleg a médiában és a sportban. Ha e modellek elfogadását feltételezzük, akkor ezek elsősorban a közvélemény elismerését és anyagi biztonságot nyújtanak. A család, a becsület értéke, az együttérzés, az igazság, a bátorság, a szerénység a pénz és a népszerűség mögé szorul”, magyarázta még Rosner.

Hirdetés