Mi van? Semmi különös, csak a román kormány egyre több tisztviselője beszél égbekiáltó marhaságokat. Máris magyarázzuk.
Van egy olyan szervezet Romániában (is), hogy sakkszövetség. Amely időnként versenyeket szervez. A legutóbbi ilyen verseny Nagyváradon zajlott: villámsakk Európa-bajnokság. Ami még fontos: ez a bizonyos bajnokság a nagy egyesülés centenáriuma jegyében zajlott. Mint oly sok minden ebben az évben, amelynek amúgy semmi köze nincs a történelmi emléknapokhoz.
Szóval, az összecsapások előtt sor került egy sajtótájékoztatóra, ahol mindenki mondta szépen a protokollszöveget. Többek közt az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára, bizonyos Cosmin Butuza. Aki, persze, zengte a centenáriumi dicséreteket. És ekkor csúszott be a pornográfnak is nevezhető baki. Tessék, idézzük, és igyekszünk az államtitkár úr beszédstílusához idomítani a magyar fordítást. A szövegnek már az eleje is eléggé bunkóra sikeredett, tessék csak olvasni:
„Van 100 évünk a nagy egyesüléstől, és úgy gondolom, büszkélkednünk kell ezzel a dologgal, meg kell mutassuk az idegeneknek is, hogy románok vagyunk, hogy büszkék vagyunk a centenáriumra.”
És akkor most jön a meredek. Butuza úr akkora butusságot mondott a mikrofonba, hogy három töke van neki. A közvetlenül mellette ülő Pásztor Sándor, a Bihar megyei tanács elnöke össze is rezzen tőle:
„Tegyük a centenáriumot a »háromtökeinkre«, a plakátjainkra, mindenre, amit jelent!”
Na, és akkor ezt meg kell magyaráznunk. Butuza úr azt akarta mondani, hogy tegyük fel a centenáriumot a pólóinkra. A „póló” románul „tricou” (ja, trikó). Ezt többes számban úgy kellett volna mondani, hogy „tricouri”, illetve a konkrét esetben „tricourile”. Ehelyett azonban államtitkár úr így talált fogalmazni: „tricoaiele”. A „tri” az „három”, ugye, a „coaiele”, az pedig „tökeinkre”. És kész a röhejes nyelvújító lelemény: háromtökeinkre. Na, hát csak tegyék. Nem fog fájni.
És aki nem hiszi, nézze csak meg a videót:
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Kicsi korában a szülei románul beszéltek vele, ma mégis magyarul gondolkodik. Szentes Stefánia a lábnyiki Magyar Háztól Csíkszeredán és a kolozsvári egyetemen át jutott el oda, hogy ma a csángó gyerekeket biztatja arra az útra, amit ő maga is végigjárt.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
Alexandru Stoica fejlesztési miniszter pénteken közölte, hogy a kormány két szakaszban tervezi megvalósítani az ezerötszáznál kisebb lélekszámú községek összevonását: 2027. március elsejéig önkéntes alapon, ezt követően pedig kötelező jelleggel.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.