Nos, mi, magyarok is pont ugyanazt gondoljuk a saját kultúránkról, mint a románok. Az egyetlen különbség, hogy ők sokan vannak, mi kevesebben.
A centenáriumi évben legalább egy igazságnak (újra) nyilvánvalóvá kell válnia számunkra: a sikeres országprojekt azon ügyek összege, melyek esetében nincs alku, nincs felülvizsgálat, és még a benyomása sem alakulhat ki annak, hogy újra napirendre tűzhetők, hogy „nyitottak” lehetnének.
mely határok rögzítéséért száz évvel ezelőtt mára szinte elfeledett méretű katonai, politikai, kulturális és érzelmi harcok dúltak. A fenti kijelentés nem egy szélsőségesség hite, nem a nemzeti-kommunizmus bűnös hazafiságának meghosszabbítása és nem is egy ellenséges kijelentés azokkal a kisebbségekkel szemben, melyekkel jóban-rosszban osztozunk. Ez csak egy olyan megállapítás, amelyről nem alkudozhatunk.
Ahogy nem alkudozhatunk egy nap óráinak számáról vagy az évszakok sorrendjéről,
Minden más eszközt megelőző módon a nyelv volt azon emberek mélyreható egységének összekötő anyaga, akik eltérő joghatóságokban éltek, a lehető legkülönbözőbb szabályoknak és imperatívuszoknak alárendelve. Az Osztrák-Magyar Birodalomtól a cáriig és az oszmán ellenőrzéstől a nyugati nagyhatalmak protektorátusáig, a nyelv volt az, mely – akár a talajvíz – egy közös haza utáni diffúz és állandó vágyat táplált.
Az erre a nyelvre és a történelmi tapasztalatok alapjára épített
A saját kultúra megismerése nemcsak egyszerű kötelesség, melynek teljesítésével megkülönböztetjük magunkat másoktól, más kultúráktól, hanem az a viszonyítási pont, mely segít bennünket megtudni, kik is vagyunk valójában. Következésképpen a kultúránkat hordozó oktatásról sincs alku, bármilyen nagyok azoknak a szakértőknek a honoráriumai, akik olyan stratégiákat és programokat kínálnak nekünk, melyek célja éppen a mederből való kilépés, a magunkkal szembeni öngyilkos emancipáció.
Végül, ha a föld adottság, akkor annál inkább az az ég, ahova törekszünk.
Az a tény, hogy a dolgok nem mindig voltak így, érvet jelent arra, hogy ne ismételjük meg azokat a lélekmérnöki kísérleteket, melyeknek a korábbi nemzedékek – sajnos – ki voltak téve. Nem kell ortodoxnak (és románnak sem) lennie, hogy az ember tiszteletben tartsa valaki lelki beállítottságát. A másik vitathatatlan identitása azonban nem zárja ki a párbeszédet, a máshonnan való kölcsönzést és inspirálódást. Ellenkezőleg. A bizonyíték? Mi!
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Miért ad fizetést az állam a premontrei apátnak, miközben a nagyváradi önkormányzat kilakoltatja? Miként lett a templomból iskola? Elmagyarázzuk bővebben és rövidebben is.
„Ízlésromboló rángatózásnak” nevezte Tőkés László nyugalmazott református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Hegedűs Zsolt tiszás politikusnak, az egészségügyi miniszteri tisztség várományosának táncát.
George Simion meginvitálta az erdélyi magyarokat, hogy iratkozzanak be a pártjába. Azt azonban nem említette, hogy ehhez bizonyos próbákat is ki kell állniuk a jelentkezőknek… (PAMFLET)
Székely János szombathelyi megyés püspök lesz a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka. A szervezés már javában zajlik, az idei búcsú jelmondata pedig a keresztséget állítja középpontba.
A magyar külpolitika első feladata a bizalom helyreállítása, visszaépítjük Magyarország tekintélyét az EU-ban és a NATO-ban is – jelentette ki Orbán Anita külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatásán.
Az Electrica villanyáram-szolgáltató vállalat térségünkben több helyszínen is munkálatokat tervez a következő napokban, ami miatt áramszünetre kell számítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.