Kevéssel azután, hogy elutasították a formálisan, vagyis a naivak hiszékenységére alapozó látszatra Viorica Vasilica Dăncilă asszony által vezetett kormány elleni liberális (PNL) kezdeményezésű bizalmatlansági indítványt, az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor úr nyíltan kifejezte elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy igazságtalan módon a Szövetség rovására írják a kormány mesterséges életben tartását.

Kelemen úrnak első látásra igaza van. Legalábbis részben.

Hiszen a PSD–ALDE-s (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) kormánynak a Szövetség szavazataival, vagy nélkülük, szavatolt volt a túlélése. Az indítvány kudarca nagyrészt a PNL-t, Ludovic Orban urat terheli, aki képtelen volt tárgyalásokat folytatni Victor Ponta úrral, az ellenzékkel, a PSD-n belüli elégedetlenekkel. A koalíció, különösen a PSD ravaszsága is számított, amely kiadta a parancsot, hogy a párt egyetlen parlamenti képviselője se merészelje megközelíteni a szavazóurnákat, nehogy árulóvá váljon. A többi ellenzéki párt is hibás, melyek ahelyett, hogy koalícióra lépnének, szövetségeket próbálnának összerakni, inkább egymást támadják, hátha-hátha kicsikarnak maguknak egy újabb nyomorúságos százalékot a felmérésekben.

Az RMDSZ az indítvány vitája és szavazása alkalmával azt választotta, hogy nem nyilvánít véleményt, vagyis elhagyja a Parlament két házának együttes ülését. Ez a megoldás azt az illúziót keltette, hogy

az RMDSZ nem is hintó, nem is szekér, nem is szűztelenített, nem is szűz,

csak egy kicsit, nagyon kicsit terhes. Pontosabban a hatalom pártjainak cinkosa, melyek – úgy tűnik – sokat ígértek neki, a folyosókon azt pusmogják, hogy egészen odáig is elmentek, hogy a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé váljon Románia területén. És mindez éppen a Nagy Egyesülés Centenáriumának évében.

Erről az eseményről az RMDSZ vezetői már régóta azt mondják, hogy a romániai magyarságnak nincs oka megünnepelni és nem is fogja megtenni, ezzel Budapest, az Orbán Viktor által vezetett kormány kottájából játsszák, aki folyamatosan Trianon traumáit hangoztatja, amelyek állítólag – lásd Uram! – még a Holokausztnál is nagyobbak. Bár senki sem mond egy szót sem arról, hogy milyen nagy árat fizetett a PSD–ALDE koalíció az RMDSZ-nek erről a cinkosságáért, a dolgok kétségtelenül komolyak, tekintettel arra, hogy Markó Béla úr, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki szökőévenként áll csak a sajtó elé, a napokban azt a kijelentést engedte meg magának, aljas és büntetőjogilag büntethető módon semmibe véve Románia alkotmányát, hogy

Erdély kérdése továbbra is megoldatlan. Egyelőre talány, hogy milyen megoldásokra gondol Markó úr.

Mit tett az RMDSZ a büntetőtörvénykönyv módosításairól tartott szenátusi szavazás alkalmával, mely módosítások a tolvajok, a korruptak, a megvesztegetők és azon politikusok országává változtatja Romániát, akik annyit lophatnak, amennyit csak szíveskednek? Az RMDSZ, egyáltalán nem találékony módon, ugyanúgy tett, mint a múlt héten. A PSD–ALDE szövetség cinkosaként cselekedett. Csakhogy az RMDSZ szenátorai ezúttal nem hagyták el a termet, hanem szépen a helyükön maradtak (úgy tűnik, az áldott állapot előrehaladhatott, az RMDSZ egy kicsit terhesebb lett), ezzel biztosítva a határozatképességet és lehetővé téve a Dragnea, Iordache, Nicolicea, Tăriceanu, Şerban Nicolae által kiötlött összes gazemberség kényelmes elfogadását.

Nem is tehetett másképpen.

Az RMDSZ Kelemen Hunor úr vezetésével egyre inkább a budapesti kormány alárendeltjének,

ideológiája által befolyásoltnak, az illiberális doktrína kiszolgálójának tűnik. A Szövetség vezetői abban bíznak, hogy minél jobban eltávolodik Románia Európától, a jogállamiság jellegzetességeitől és működési szabályaitól, minél inkább autokráciává válik, ők annál több követelést fogalmazhatnak meg. Melyek nagy eséllyel teljesülnek is majd, hiszen Dragnea úr nagyon közeli kapcsolatokat ápol Magyarország kormányfőjével. Lehet, hogy akkor majd a választ is megkapjuk – Isten őrizz! – Markó úr találós kérdéseire.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.