Romániának elege lett abból, hogy a magyar vezérek fel-alá korzóznak Erdélyben, de az itt hagyott cuccaikra magasról tojnak. FIGYELEM: REVANSISTA HUMORVESZÉLY!
Hosszú évek hallgatása után a román hatóságok végre megunták a magyar szomszédok hanyagságát, és a sarkukra álltak. Hivatalos levélben szólították fel a magyar hatóságokat, miszerint tegyenek csak eleget az Erdélyre vonatkozó kötelességvállalásaiknak, és szépen javítsák meg a régió ásatag infrastruktúráját. Különös tekintettel arra, hogy az utóbbi napok áradásai ékesen bebizonyították: a magyarok valójában parlagon hagyták a dolgokat, és nemigen csináltak semmit az utóbbi száz évben.
„Vegyük például a Brassó megyei Bodola esetét, ahol a Habsburg hatóságok által épített vasúti hidat több mint 100 éve nem újították fel. Há’ de emberek, ki csinálja meg, ezt is mi, mindig csak mi? Nem elég, hogy a magyarok századokon át elnyomták az erdélyi románokat, most még oda is raknának minket dolgozni?”, jelentette ki a külügyminisztérium egyik illetékese.
Az erdélyi városok tele vannak a magyarok által itt hagyott hidakkal, utakkal, épületekkel, még abból az időből, amikor a román hadsereg elűzte őket. „Néhány seggfej idejött és telerondította a gyönyörű tájat mindenféle kúriákkal, kastélyokkal és hasonló szeméttel. Há’ mit képzelnek, száz év alatt megrongálódnak, és persze nekünk kell velük bajlódni, a mi pénzünkön!”
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.