Romániának elege lett abból, hogy a magyar vezérek fel-alá korzóznak Erdélyben, de az itt hagyott cuccaikra magasról tojnak. FIGYELEM: REVANSISTA HUMORVESZÉLY!
Hosszú évek hallgatása után a román hatóságok végre megunták a magyar szomszédok hanyagságát, és a sarkukra álltak. Hivatalos levélben szólították fel a magyar hatóságokat, miszerint tegyenek csak eleget az Erdélyre vonatkozó kötelességvállalásaiknak, és szépen javítsák meg a régió ásatag infrastruktúráját. Különös tekintettel arra, hogy az utóbbi napok áradásai ékesen bebizonyították: a magyarok valójában parlagon hagyták a dolgokat, és nemigen csináltak semmit az utóbbi száz évben.
„Vegyük például a Brassó megyei Bodola esetét, ahol a Habsburg hatóságok által épített vasúti hidat több mint 100 éve nem újították fel. Há’ de emberek, ki csinálja meg, ezt is mi, mindig csak mi? Nem elég, hogy a magyarok századokon át elnyomták az erdélyi románokat, most még oda is raknának minket dolgozni?”, jelentette ki a külügyminisztérium egyik illetékese.
Az erdélyi városok tele vannak a magyarok által itt hagyott hidakkal, utakkal, épületekkel, még abból az időből, amikor a román hadsereg elűzte őket. „Néhány seggfej idejött és telerondította a gyönyörű tájat mindenféle kúriákkal, kastélyokkal és hasonló szeméttel. Há’ mit képzelnek, száz év alatt megrongálódnak, és persze nekünk kell velük bajlódni, a mi pénzünkön!”
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Román többségű megyékhez csatolná a magyarok lakta térségeket, és román lakosság betelepítését szorgalmazza Lucian Mușat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
A Csíkszeredai Bíróság meghosszabbította a Csíkdánfalván halálos kimenetelű gázolást elkövető, majd a helyszínt elhagyó autóvezető előzetes letartóztatását. Így a 39 éves karcfalvi férfi újabb 30 napig vizsgálati fogságban marad.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.