Kit érdekel?
Szerző: Dan Străuţ
2018. június 21. csütörtök, 18:26
A bukaresti kormány egyre több mindennek fordít hátat. Most éppen egy autópályának. Miért pont a Világbank képezne kivételt?

Tekintettel arra, hogy a Világbank (VB) nem a Románia nagy (infra)strukturális reformjain belül „visszaosztásokat” finanszírozza, hanem az ellene folytatott harcot, észbontónak tűnnek a kormány–VB kapcsolatra vonatkozó legutóbbi kijelentések. Nem kerülhetjük meg a „Hogyan lehetséges ez?” kérdést.

Mindenekelőtt azt magyarázom, hogy

a Világbank nem valamilyen strukturálisreform-projekthez szükséges áruk, szolgáltatások vagy komponensek megvásárlását finanszírozza.

Nem X autópálya, vagy – Romániában, mondjuk – az adóhatóság (ANAF), vagy valamelyik szegénység, illetve természeti katasztrófa által sújtott falu/város polgármesteri hivatal finanszírozója. Ezzel szemben segítséget nyújt a hatóságoknak a közpénzek helyes koordinálásában.

Az idők folyamán a Világbank pénzéből nem csak építőanyagokat, cementet, vasbetont, homokzsákokat vagy számítógépeket vásároltak – valamilyen építőtelepnek –, vagy tankönyveket szegény gyermekeknek, takarókat, ételt vagy ideiglenes lakómodulokat árvizek által sújtott családok számára. A Világbank nem kimondottan ezekre adott pénzt, de viselte egy hasonlóan fontos dolog költségeit: annak, hogy az ilyenfajta – sürgős, vagy sem – vásárlásokat a hatóságok nem megbundázott, klientúrarendszeren alapuló szerződések, hanem tisztességes pályázatok és közbeszerzések révén ejtsék meg. Az eljárásokat finanszírozta, nem a bevásárlásokat.

A Világbank sem nem megbízója, sem ajánlattevője, sem vásárlója a valamely strukturális reformhoz (a szegénység felszámolása, az infrastruktúra fejlesztése, az elemi csapások károsultjainak/menekülteknek a védelme, a bürokrácia felszámolása, a digitalizálás – és megannyi projekt, melyekben a VB világszerte részt vesz) szükséges termékeknek és szolgáltatásoknak, hanem technikai támogatást nyújt, vagyis garanciát arra, hogy a szerződő hatóság nem fogja megkerülni a törvényt az ilyenfajta reformokhoz/helyreállításokhoz szükséges közbeszerzéseiben.

Ne szaporítsuk a szót, a Világbank nem a kijavító vagy a megreformáló, hanem annak szavatolója, hogy – nomine odiosa! –

a Korrupció nem fog megnyilvánulni a helyreállításokhoz vagy reformokhoz szükséges áruk/szolgáltatások beszerzésében, a helyi viszonyoktól függetlenül.

Annak a szavatolója – hogy eljussunk végre napjainkig –, hogy amikor felvázolnak egy (Románia számára strukturálisan szükséges) autópályát, például, akkor a kérdéses megvalósíthatósági tanulmányokat, a szóban forgó szerződéseket és szerződésecskéket, a beszerzéseket, vásárlásokat és pénzügyi ügyleteket nem a politikai klientúrával végeztetik el, nem fogják bizonyos konjunkturális haveroknak kiosztani, nem fogják kiegészíteni az ismert „visszaosztásokkal”. (Ha valaki nem hallott még erről a kifejezésről, visszaosztás = „én – közpénzből – 10 lejért megvásárolom tőled az 1 lejes csavart, majd te más utakon visszaadsz nekem nagyjából 3-5 lejt ebből és ezáltal megosztozunk a prédán”.) És annak, hogy a továbbiakban azok a dokumentációk és műszaki előírások nem fognak „pántlikázott” rendelkezéseket tartalmazni, de indokolatlan utólagos drágításokat sem fognak lehetővé tenni. A Világbank az ilyenfajta projektekben való részvételével azt szavatolja, hogy egyiket sem fogják megengedni ezekből az ismert helyi/központi szokásokból. Ismétlem, tanácsadó, egyfajta őrködő, nem pedig finanszírozó: a vásárlás tisztességességéhez ad pénzt, nem a vásárlásra.

Nos, úgy tűnik, hogy – legutóbbi nyilatkozatai szerint – erről a tanácsadásról, közpénzek feletti őrségről akar lemondani Románia kormánya!

Románia e szigorú felügyelő támogatását élvezve közel állt ahhoz, hogy egy tiszta projektet valósítson meg, melyben már nem lett volna helyük sem a „visszaosztásoknak”, sem a haveroknak, de még a mostani potentátok rokonainak sem – gyakorlatilag semmilyen kártékony klientúrának, amelyekhez már hozzászoktunk az utóbbi 25 évben: a Ploieşti–Brassó autópályáról, vagy egyes vélemények szerint, csak Comarnic–Brassó autópályáról van szó.

A következők a fentebb említett legutóbbi hivatalos, releváns nyilatkozatok:

- „A román állam arra készül, hogy lemondjon a Világbankkal közösen kezelt projektegységről, mely a Comarnic–Brassó autópálya végrehajtási pályázatának kiírásához szükséges dokumentációját készíti elő” (Lucian Şova közlekedési miniszter);

- „Egy projektben nem a finanszírozási forrás a fontos, hanem a projekt végrehajtása, valamint az, hogy a kormány, a pénzügyminiszteren keresztül, kiválassza a legkönnyebb, leghasznosabb, legolcsóbb finanszírozási forrást. Volt egy megbeszélés a Közlekedésügyi Minisztérium embereivel. Ők találtak egy gyorsabb megoldást arra, hogy ezek a dolgok megtörténjenek a Comarnic–Brassó szakaszon. Nem a finanszírozási rész a fontos, hanem az ilyenfajta projektek megvalósításának útja” (Eugen Teodorovici pénzügyminiszter);

- (egy kis „színfoltként” tegyük ezt is hozzá) – „Nyugaton csodálatos autópálya-hálózat van. Miért jöttek a multik ide? Az alacsony bérek miatt. Ha autópályáink lesznek, akkor a bérek is magasak lesznek. És akkor elmennek. Olyan térségek felé, ahol nincsenek autópályák, de alacsonyak a bérek.” (Lucian Şova).

A tanulság levonása előtt csak két esetet említsünk a Világbankkal meglévő kapcsolat múltjából: az egyik nagy siker Románia számára, nevezetesen a bukaresti víz- és csatornarendszer felújítása (mely projektet a VB fenntartások nélkül dicséri az összes globális szinten terjesztett összes közelmúltbeli, az európai köz-magán társulásokra vonatkozó jelentésében). A másik viszont nagy szégyen Romániára nézve, nevezetesen az Országos Adókezelési Ügynökség, az ANAF korszerűsítése, informatizálása, sőt digitalizálása, amellyel 2018-ra kellett volna végezni (az adófizetőkre nézve számtalan hátránnyal), de amely még csak negyedrészt van kész.

Miért tartom „észbontónak” azt, hogy Románia kormánya hátat fordít a Világbank által kínált technikai támogatásnak? Mert

ezen a világon egyetlen állam sem utasított vissza egy ilyen támogatást,

mert mindenhol a VB a garancia arra, hogy a közbeszerzésekben nem lesznek „visszaosztások”, csalárd szerződések, haverok, politikai klientúra és általában korrupcióra gyanút adó jelenségek. Azt hiszem, egy ilyenfajta ősbemutatót nem a közbeszerzésekkel kapcsolatos önfegyelmezés bizonyítékának fogják tekinteni, ahogy a bukaresti hivatalosságok valószínűleg képzelik, hanem annak a garanciának az elutasítását, hogy tisztességesen használják fel a köz, az adófizetők pénzét.

U. i.: Figyeljünk június 28-ára, amikor határozott, hivatalos döntés születik majd arról a technikai támogatásról, melyet a Világbank a Ploieşti–Comarnic–Brassó autópálya tervére nyújt Románia kormányának.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27064
A katolikus egyház is halad a korral, ha a pápalátogatás megszervezéséről van szó.
Ki kell találni valamit a hasznosításukra, döntöttek a háromszéki elöljárók.
Megalapozottak-e az Afrikával kapcsolatos sztereotípiáink? Erről is beszélgettünk Lukács János Istvánnal, aki nemrég tért haza ugandai önkénteskedéséből. Azt is elárulta, milyen erdélyi magyar vonatkozása van az afrikai országnak.
Most szavazta meg a szenátus, hogy feloldják az 1938-89 közötti döntések titkosságát.
Szerző szerint azáltal, hogy meg akarják fúrni Laura Codruța Kövesi jelölését az európai ügyészi székbe, az ország vezetői tulajdonképpen Románia érdekei ellen cselekszenek.
Több mint félszáz egykori politikai fogoly holtteste vár a végtisztességre.
Hiába nyert decemberben Román Kupát a kanadai Don MacAdam, alig két hónap után kirúgták.
A székely foci körül terjengő etnikai botrányfelhő értelmezése, (helyi) román szemszögből. Jó is, nem is.
A Világörökség számos helyszínét adó gazdag kultúra, gyönyörű tengerpart, kiváló ételek – így jellemzik Vietnámot „túravezetőink”, a kolozsvári Bíró Sára, Sánta Levente és Toró Tamás. Útibeszámolónk második részében az ország északi, középső és déli részén kalandozunk.
A székelyudvarhelyi Berecz Edgárt mostanság a lovas akrobatika foglalkoztatja, de volt már minden, amit csak el lehet képzelni.
A legendás rendezőegyéniség és színházalapító életének 91. évében hunyt el.
Pedig egységes, meg szuverén, meg oszthatatlan. És belső ellenségnek itt vannak a székelyek, a magyarok. De úgy látszik, ez valamiért már nem elég.
Saját, tehát friss és helyi termékeit árulja a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem.
Nos, nem a mioritikus haza költségvetésére vonatkozó adatsorokat.