A bukaresti kormány egyre több mindennek fordít hátat. Most éppen egy autópályának. Miért pont a Világbank képezne kivételt?
Tekintettel arra, hogy a Világbank (VB) nem a Románia nagy (infra)strukturális reformjain belül „visszaosztásokat” finanszírozza, hanem az ellene folytatott harcot, észbontónak tűnnek a kormány–VB kapcsolatra vonatkozó legutóbbi kijelentések. Nem kerülhetjük meg a „Hogyan lehetséges ez?” kérdést.
Mindenekelőtt azt magyarázom, hogy
Nem X autópálya, vagy – Romániában, mondjuk – az adóhatóság (ANAF), vagy valamelyik szegénység, illetve természeti katasztrófa által sújtott falu/város polgármesteri hivatal finanszírozója. Ezzel szemben segítséget nyújt a hatóságoknak a közpénzek helyes koordinálásában.
Az idők folyamán a Világbank pénzéből nem csak építőanyagokat, cementet, vasbetont, homokzsákokat vagy számítógépeket vásároltak – valamilyen építőtelepnek –, vagy tankönyveket szegény gyermekeknek, takarókat, ételt vagy ideiglenes lakómodulokat árvizek által sújtott családok számára. A Világbank nem kimondottan ezekre adott pénzt, de viselte egy hasonlóan fontos dolog költségeit: annak, hogy az ilyenfajta – sürgős, vagy sem – vásárlásokat a hatóságok nem megbundázott, klientúrarendszeren alapuló szerződések, hanem tisztességes pályázatok és közbeszerzések révén ejtsék meg. Az eljárásokat finanszírozta, nem a bevásárlásokat.
A Világbank sem nem megbízója, sem ajánlattevője, sem vásárlója a valamely strukturális reformhoz (a szegénység felszámolása, az infrastruktúra fejlesztése, az elemi csapások károsultjainak/menekülteknek a védelme, a bürokrácia felszámolása, a digitalizálás – és megannyi projekt, melyekben a VB világszerte részt vesz) szükséges termékeknek és szolgáltatásoknak, hanem technikai támogatást nyújt, vagyis garanciát arra, hogy a szerződő hatóság nem fogja megkerülni a törvényt az ilyenfajta reformokhoz/helyreállításokhoz szükséges közbeszerzéseiben.
Ne szaporítsuk a szót, a Világbank nem a kijavító vagy a megreformáló, hanem annak szavatolója, hogy – nomine odiosa! –
Annak a szavatolója – hogy eljussunk végre napjainkig –, hogy amikor felvázolnak egy (Románia számára strukturálisan szükséges) autópályát, például, akkor a kérdéses megvalósíthatósági tanulmányokat, a szóban forgó szerződéseket és szerződésecskéket, a beszerzéseket, vásárlásokat és pénzügyi ügyleteket nem a politikai klientúrával végeztetik el, nem fogják bizonyos konjunkturális haveroknak kiosztani, nem fogják kiegészíteni az ismert „visszaosztásokkal”. (Ha valaki nem hallott még erről a kifejezésről, visszaosztás = „én – közpénzből – 10 lejért megvásárolom tőled az 1 lejes csavart, majd te más utakon visszaadsz nekem nagyjából 3-5 lejt ebből és ezáltal megosztozunk a prédán”.) És annak, hogy a továbbiakban azok a dokumentációk és műszaki előírások nem fognak „pántlikázott” rendelkezéseket tartalmazni, de indokolatlan utólagos drágításokat sem fognak lehetővé tenni. A Világbank az ilyenfajta projektekben való részvételével azt szavatolja, hogy egyiket sem fogják megengedni ezekből az ismert helyi/központi szokásokból. Ismétlem, tanácsadó, egyfajta őrködő, nem pedig finanszírozó: a vásárlás tisztességességéhez ad pénzt, nem a vásárlásra.
Románia e szigorú felügyelő támogatását élvezve közel állt ahhoz, hogy egy tiszta projektet valósítson meg, melyben már nem lett volna helyük sem a „visszaosztásoknak”, sem a haveroknak, de még a mostani potentátok rokonainak sem – gyakorlatilag semmilyen kártékony klientúrának, amelyekhez már hozzászoktunk az utóbbi 25 évben: a Ploieşti–Brassó autópályáról, vagy egyes vélemények szerint, csak Comarnic–Brassó autópályáról van szó.
A következők a fentebb említett legutóbbi hivatalos, releváns nyilatkozatok:
- „A román állam arra készül, hogy lemondjon a Világbankkal közösen kezelt projektegységről, mely a Comarnic–Brassó autópálya végrehajtási pályázatának kiírásához szükséges dokumentációját készíti elő” (Lucian Şova közlekedési miniszter);
- „Egy projektben nem a finanszírozási forrás a fontos, hanem a projekt végrehajtása, valamint az, hogy a kormány, a pénzügyminiszteren keresztül, kiválassza a legkönnyebb, leghasznosabb, legolcsóbb finanszírozási forrást. Volt egy megbeszélés a Közlekedésügyi Minisztérium embereivel. Ők találtak egy gyorsabb megoldást arra, hogy ezek a dolgok megtörténjenek a Comarnic–Brassó szakaszon. Nem a finanszírozási rész a fontos, hanem az ilyenfajta projektek megvalósításának útja” (Eugen Teodorovici pénzügyminiszter);
- (egy kis „színfoltként” tegyük ezt is hozzá) – „Nyugaton csodálatos autópálya-hálózat van. Miért jöttek a multik ide? Az alacsony bérek miatt. Ha autópályáink lesznek, akkor a bérek is magasak lesznek. És akkor elmennek. Olyan térségek felé, ahol nincsenek autópályák, de alacsonyak a bérek.” (Lucian Şova).
A tanulság levonása előtt csak két esetet említsünk a Világbankkal meglévő kapcsolat múltjából: az egyik nagy siker Románia számára, nevezetesen a bukaresti víz- és csatornarendszer felújítása (mely projektet a VB fenntartások nélkül dicséri az összes globális szinten terjesztett összes közelmúltbeli, az európai köz-magán társulásokra vonatkozó jelentésében). A másik viszont nagy szégyen Romániára nézve, nevezetesen az Országos Adókezelési Ügynökség, az ANAF korszerűsítése, informatizálása, sőt digitalizálása, amellyel 2018-ra kellett volna végezni (az adófizetőkre nézve számtalan hátránnyal), de amely még csak negyedrészt van kész.
Miért tartom „észbontónak” azt, hogy Románia kormánya hátat fordít a Világbank által kínált technikai támogatásnak? Mert
mert mindenhol a VB a garancia arra, hogy a közbeszerzésekben nem lesznek „visszaosztások”, csalárd szerződések, haverok, politikai klientúra és általában korrupcióra gyanút adó jelenségek. Azt hiszem, egy ilyenfajta ősbemutatót nem a közbeszerzésekkel kapcsolatos önfegyelmezés bizonyítékának fogják tekinteni, ahogy a bukaresti hivatalosságok valószínűleg képzelik, hanem annak a garanciának az elutasítását, hogy tisztességesen használják fel a köz, az adófizetők pénzét.
U. i.: Figyeljünk június 28-ára, amikor határozott, hivatalos döntés születik majd arról a technikai támogatásról, melyet a Világbank a Ploieşti–Comarnic–Brassó autópálya tervére nyújt Románia kormányának.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Bár a hatóságok szerint nem kell hiánytól tartani, a közel-keleti válság miatt Romániában sem zökkenőmentes az üzemanyag-ellátás: a Rompetrol năvodari-i finomítójánál szerda éjjel és csütörtök hajnalban több kilométeres sor alakult ki.
Az AUR álhírrel támadta az USR-s környezetvédelmi miniszter asszonyt, aki bekkhenddel adta vissza a taslit. És Emil Boc előhúzta a prosztókártyát a CFR–U meccs után.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
Donald Trump szerint akár hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására – az amerikai elnök erről egy fehér házi eseményen beszélt, miután bejelentette, hogy hosszan beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szerdán.
Lakóház gyúlt ki kedd este a csíktaplocai Hársfa utcában.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.