Vajon miért fosztja meg Dragnea az országot a valutatartalékától?

A nemzeti vagyon kirablásának legerősebb mechanizmusát a múlt héten intézményesítették, amikor a Képviselőház elfogadta a Szuverén Fejlesztési és Beruházási Alap (FSDI) létrehozásáról szóló törvényt, mindazoknak a lenyúlásoknak az anyját, melyeket az alap szülőatyja, Dragnea és klikkje a következő időszakban végre fognak hajtani. A törvényt kapkodva nyújtották be és sietősen, viták és mérlegelések nélkül fogadták el, ahogy az a Szociáldemokrata Pártnál (PSD) szokás. Dragneának már nem volt türelme megvárni az Eurostat véleményezését, amely nagyon nagy kockázatot jelent. Mert ha az Eurostatot nem sikerül meggyőzni az elfogadott változtatások szükségességéről és nem minősíti az Alapot a közigazgatási rendszeren kívülivé, akkor ennek tevékenységeit a költségvetési hiányra és az államadósságra hatással lévőkké fogják nyilvánítani. Márpedig Dragnea pontosan ezt nem akarja. Neki olyan finanszírozási eszközre van szüksége, mely az ő ellenőrzése alatt áll, de melynek

nem kell ugyanúgy elszámolnia a tevékenységével, mint bármelyik másik kormányzati ügynökségnek.

Olyan eszközre, mely az állam pénzéből ad hiteleket, végez tranzakciókat és beruházásokat, de a közpénzt felhasználó intézményektől megkövetelt átláthatóság és anélkül, hogy a kiadásokat állami jellegűeknek könyvelnék el.

Az Alap azzal indít, hogy nagy lyukat üt az állami tartalékon. A törvény szenátusi változatában az Alap törzstőkéje 23 társaság részvénycsomagjából álló természetbeli apportból és egy 1,85 milliárd lejes pénzügyi apportból állt volna, mely jelentősen kisebb az eredeti javaslat 9 milliárd lejes hozzájárulásánál. Dragnea parlamenti háza (a Képviselőház – a szerk.) szerdán visszatért a 9 milliárdos összeghez és további tíz céget vett fel a listára, melyek többsége nem nyereséges, de értékes aktívumokkal rendelkezik. Ha felmerül önökben a kérdés, hogy a Szenátus hogyan jutott el a pontosan 1,85 milliárdos összeghez, erre egyszerű a válasz. Ezt kérte a kormány. A Pénzügyminisztérium a szavazás előtt az Eurostat képviselőivel folytatott megbeszélések nyomán küldött állásfoglalásában az összeg 9-ről 1,85 milliárd lejre való csökkentését javasolta. Íme, miként indokolták ezt a csökkentést Teodorovici emberei: „Nem tartható a készpénzben biztosított (…) 9 milliárd lejes törzstőke-részre vonatkozó rendelkezés (…), mert ez a már egy sor hatályban lévő jogszabályban finanszírozási forrásként megjelölt privatizációs bevételek kimerüléséhez vezetne és ezen kívül az Államkincstár rendelkezésére álló valutatartalék (buffer) jelentős csökkenését váltaná ki, ami miatt azonos mértékű valutahitelek felvételét tenné szükségessé a buffer értékének olyan szinten tartására irányuló politika fenntarthatóságához, mely képes fedezni 4 hónapnyi finanszírozási igényt.” A kormány az elején 200 milliót fog biztosítani, a 9 milliárdig fennmaradó részt pedig a következő öt évben teremtené elő. Minthogy

a kormány nem rendelkezik a szükséges 200 millióval, egyértelmű, hogy a valutatartalékhoz nyúl hozzá

most és a következő években is, amit aztán reményei szerint hitelekből tud majd kipótolni. Az a gond, hogy az egész térségben Románia vesz fel a legnagyobb költségekkel hiteleket, ami annak a jele, hogy a FSDI által a hiányra és az államadósságra gyakorolt hatás már a születésétől kezdve „jelentős” lesz. De ez nem fontos. Beruházási Alapot akart Dragnea? Megkapta a beruházási alapot.

A menedzsment átpolitizáltságával, a hatékonysági mutatók teljesítésének értékelésével kapcsolatos totális átláthatatlanságával (lemondtak az ezt a célt szolgáló Konzultatív Tanács létrehozásáról), a Pénzügyminisztérium összeférhetetlenségeivel (egy államtól állítólag független cég részvényese, illetve értékelője, felügyelője és ellenőrzője) kapcsolatos összes anomáliát félretéve még mindig marad néhány súlyos kérdés.

Először is, honnan veszi majd az Alap a beruházásokhoz szükséges pénzt?

A törvényben több forrásról is szó van az osztalékokon kívül, többek között hitelekről, részvény-kibocsátásokról és részvényeladásokról is. Az első két forrás valószínűtlen. A FSDI annyira átláthatatlan és bizarr elgondolású, hogy minimális esélye olyan bankokat és befektetőket találni, melyek/akik megértik, miről van szó és hajlandók lennének azt olyan állami garanciák hiányában finanszírozni, melyeket az Eurostat kérésére törvényben tiltottak meg. Tehát csak a részvényeladás, vagyis egy átláthatóság teljes hiányában zajló privatizáció marad, a privatizációs törvények hatálya alóli „kivonással”, amely a nemzeti vagyon nyilvános ellenőrzés nélküli elidegenítésének a jelentős forrása lehet.

Másodsorban, mit kezd majd a kormány ezzel a pénzzel?

A törvényben infrastruktúráról, a humán erőforrás fejlesztéséről, munkahelyteremtésről és más hasonlókról beszélnek, melyek viszont nem profittermelő tevékenységek. Ezzel szemben a kormány dokumentuma a Köz-Magán Társulásokat (PPP) jelöli meg a FSDI fő eszközeiként. Mivel a FSDI az állam magántulajdonát képezi, a PPP-n keresztüli beruházások a következőképpen zajlanak majd: a Dragnea felügyelete alatt álló FSDI az állam pénzéből, de a magánszféra gazdálkodási formájára jellemző módon fogja finanszírozni a közigazgatás „beruházási projektjeit”, tehát a legkevésbé sem kell majd számot adnia arról, miként költötték el ezeket a pénzeket. Egyszerűbben mondva ez a Romániában valaha kigondolt legnagyobb korrupciós séma.

Harmadsorban, ha az állami cégek osztaléka nem a költségvetéshez, hanem a FSDI-hez kerül, akkor a II. pillér államosításra van ítélve, mert többé nem lehet majd fedezni a nyugdíjköltségvetés eleddig ezekből a nyereségekből finanszírozott hiányát.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.