Létezik egy európai szervezet, az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózat (rövidítve: ELEN), mely az európai kisebbségek nyelvhasználati jogainak érvényesítéséért és a veszélyeztetett nyelvek megőrzéséért küzd. Sokszínű csapatról van szó: 115 tagszervezete révén 44 nyelvet képvisel, köztük olyan veszélyeztetett nyelveket is, amelyeket
már csak nagyon kevesen beszélnek, ebből adódóan fokozott védelemre szorulnak.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mely 2014 óta tagja az ELEN-nek, meghívta a szervezet választmányát Kolozsvárra, ahol szombaton ülnek össze a legfontosabb szakmai kérdések megvitatására és egy cselekvésterv kidolgozására. A választmányi ülést megelőző napon viszont nemzetközi sajtótájékoztatót tartottak, melynek alkalmával:
- Ferran Suay, az ELEN elnöke, katalán egyetemi tanár,
- Dòmhnall MacNèill, az ELEN gall nemzetiségű alelnöke,
- Elsa Quintas, az ELEN galíciai választmányi tagja,
- valamint házigazdaként Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke osztotta meg gondolatait a kisebbségi nyelvek helyzetéről és a védelmükben tervezett lépésekről.
Az Európai Unió területén 55 millió ember – a teljes lakosság közel 10%-a – kisebbségi nyelvet beszél,
az ELEN meggyőződése szerint őket is ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többséget alkotó 90 százalékot. A sajtótájékoztatón elhangzott: az ELEN célja ennek az 55 millió embernek a nyelvi jogait képviselni a nemzetközi fórumokon, és különösen Brüsszelben, Strasbourgban. Ezen túlmenően a kisebbségi nyelvek oktatására és népszerűsítésére vonatkozó tanácsadás és az EU-s projektben való részvétel teszi ki az ELEN legfőbb tevékenységi körét.
Mivel idén 20 éves a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, amelyet az Európai Unió összes tagállama ratifikált, az ELEN célja kritikai megjegyzésekkel kiegészíteni a nemzetközi egyezményt.
A sajtótájékoztatón elhangzott: a legnagyobb probléma, hogy hiába születnek jó kezdeményezések, mint például a Chartához hasonló fontossággal bíró Minority SafePack, ha nem létezik egy olyan európai szintű ellenőrzési mechanizmus, mely a kiharcolt jogok végrehajtását felügyeli. Az ELEN szombati választmányi ülésének egyik sarkalatos kérdése is ez: milyen javaslatokat terjesszen be az ELEN annak érdekében, hogy a kormányok betartsák a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó egyezményeket.
Hasznos lehetne például egy ombudsman kinevezése, mely kifejezetten a nyelvi jogokkal foglalkozna – hangzott el.
Az egyes veszélyeztetett nyelvek továbbörökítése ma már csak az olyan szervezeteken múlik, mint az ELEN, hiszen a kormányzatok nem tesznek semmit a megmentésük érdekében.
Az erdélyi magyar közösség nyelvi jogokkal kapcsolatos küzdelmeivel tisztában lévő ELEN-meghívottak meggyőződése szerint, a helyi hatóságoknak nem százalékarányhoz kellene mérniük a többnyelvű helységnévtáblák kérdését, bár nyilvánvalóan ennek jogi korlátai is vannak.
A Dòmhnall MacNèill által képviselt gall közösség azért küzd, hogy a mindössze 1 százalék által beszélt őshonos gael nyelvet tüntessék fel az egyes helységnévtáblákon, míg Elsa Quintas szervezete a galíciai nyelv megmentéséért dolgozik, s céljuk, hogy minél szélesebb körben, így a médiában és az igazságszolgáltatás területén is használhatóvá tegyék azt.
A nyelvi kérdések problematikáját jól illusztrálja, hogy
csak Barcelonában 300 beszélt nyelvet tartanak számon, ezért lehetetlen mindegyikre külön irányelvet kidolgozni.
Az ELEN-nek éppen emiatt elsősorban azokra a nyelvekre kell koncentrálnia, melyek nem rendelkeznek egy anyaországgal, és amelyek külső beavatkozás nélkül nagy valószínűséggel eltűnnének. Az ELEN elnöke úgy fogalmazott, nem tesznek különbséget jogok és jogok között, és minden tagszervezetet egyformán kezelnek, politikai meggyőződésektől és szándékoktól függetlenül.