A lenti képen látható „installációt” Adrian Dohotaru független képviselő posztolta ma a munkahelyéről: a bukaresti parlamentből. Bár a parlament ugyanabban az épületben, a Nép Házában működik, mint a kortársművészeti múzeum, ez a műtárgy nem a múzeumban van, hanem a parlament étkezdéjében.
Nem is a múzeumból lépett át egy művész, hogy esztétikai élményben részesítse az ebédelő honatyákat, vagy hogy csak úgy l’art pour l’art odabiggyesszen nekik egy landart alkotást. Ez bizony
a román népművészet egy ágának, a ráérős tajkolásnak az eredménye:
a képviselő bejegyzése szerint a vödör már egy éve ott áll az étkezde közepén, mert ázik be a plafon, és a vödör (vagy inkább kuka?) fogja fel a lehulló vízcseppeket. A mennyezet megjavítása helyett előbb négy asztallal vették körbe, hogy senki ne rúgja fel a vödröt, majd kavicsággyal vették körül. (Biztos azért, hogy a kifröccsenő cseppeket se kelljen feltörölni a padlóról.)
Dohotaru ma vette észre, hogy a kavicságyat közben valakik olyan színes faforgáccsal vették körül, amilyenekkel a virágos kerteket, cserepeket díszítik, és védik a talajt vele a kiszáradástól. Az installáció egészen esztétikussá fejlődött, csak irigykedhet a szomszédos, kortársművészeti múzeum.
A kép alatt ihletett kapott a kommentariátus is: van aki fát vagy más növényt ültetne a vödörbe, hogy ne menjen kárba a csepegő víz, más arra vár, hogy annyi víz csöpögjön le a plafonról, hogy a felitatásához szükséges faforgácsra majd közbeszerzést kelljen kiírni.
Bennfentesek azt is tudni vélik, miért nem szüntetik meg a beázást, és javítják meg a plafont: mert a parlamenti étkezdében annyira olcsók a fogások, hogy a kantin bevételéből javításra nem, legfeljebb kavicsra futja.