Konszociációs demokrácia, avagy a hatalom megosztása a többetnikumú társadalmakban

Nagyjából mindenki hallott már szubszidiaritásról, regionalizmusról, decentralizálásról, helyi, pénzügyi, területi autonómiáról még akkor is, ha e szavak helyes értelmezése egyeseknek nehézséget okoz.

De most beszéljünk egy románok számára kevésbé ismert fogalomról, a devolúcióról. A devolúció a kormányzati hatáskörök jogszabályi delegálása egy szuverén állam központi közigazgatásának szintjéről egy alsóbb, például regionális vagy helyi szintre. 

Ez a közigazgatási decentralizáció egyik formája.

A devoluált területek a kérdéses térségre nézve releváns törvényhozási lépéseket tehetnének.

Ami tökéletesen alkalmazható egy olyan egységes államban, mint Románia. A devolúció nem föderalizálást jelent, hogy az ügyeletes rettegők számára is a lehető legvilágosabb legyen.

Nagy-Britannia (ld. Észak-Írország, Wales és Skócia helyzetét) a legjobb példa a devolúcióra, vagyis a központi hatalomnak és a hatásköröknek a helyi és regionális döntéshozatali tényezőkkel történő megosztásra (konszociációs demokrácia).

Bakk Miklós professzor urat idézem:

„…Paul Philippi professzor (erdélyi szász)… Erdély alkotmányos örökségét is létfontosságúnak tartotta. E régió (szokásjogba, helyi és regionális történelmi szabályozásokba, differenciált illetékességekbe foglalt) íratlan, történelmi alkotmányáról van szó, melybe a tartomány történelmi, alkotmányos közösségeként a magyarok és a székelyek mellett a szászok is beletartoztak.

Erdélyben nem kisebbségek, hanem népek élnek, állította Paul Philippi – különben így szerepel ez az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban is.

A népek alkotmányos entitások, Erdély öröksége pedig nemcsak városi látképeket foglal magába, hanem alkotmányos megoldások hagyatékát is,

mely nagyon különbözik attól, amit az ókirályságtól, a Cuza által megszervezett jakobinus államtól kapott, átvett.

Az erdélyi modell a demokrácia – természetesen a kornak megfelelő – konföderális és konszociációs modellje, mely az erdélyi románok kisebb mértékű részvételével kristályosodott ki és mely a XV. századtól, a Fraterna Unio-n keresztül ki is zárta a románokat Erdély vezetéséből.

De ez a kizárás és főleg annak traumatizáns értelmezése – egyáltalán – nem indokolja magának a modellnek a feladását is.

Főleg azért, mert maga az egész európai konstrukció, de több európai állam második világháború utáni újjáépítése is az ilyenfajta hagyományok megújító jellegét bizonyítja.”

A logikus jövő egy – mondjuk úgy – evolutív regionalizmusmodell lenne,

melyben a régiók jogi kerete fokozatosan, lépésről lépésre, a központi hatóság és a regionális közösségek képviselői közötti kétoldalú megállapodásokkal jön létre…

A Szociáldemokrata Párt (PSD) annak ellenére leállította a kolozsvári elkerülő út megépítését, hogy az Európai Unió pénzt adott rá, a Kolozsvári Helyi Tanács pedig a kolozsváriak pénzéből kifizette a megvalósíthatósági tanulmányt. Regionalizálás nyomán már senki sem űzne gúnyt a kolozsváriakból.

Brassó 17 éve könyörög Bukarestnek, hogy adjon pénzt repülőtérre és autópályára.

Regionalizálással azonnal megkapta volna a pénzt az Európai Uniótól. Sőt, közvetlenül az Unióval tárgyalt volna.

Jászvásár (Iaşi) évek óta könyörög Bukarestnek, hogy adjon pénzt egy Moldvát Erdéllyel és azon túl Nyugat-Európával összekötő autópályára. Úgy bánnak velük, mintha Bukarest gyarmata lennének.

De a hatalmon lévők, a déli PSD-sek 360 millió eurót küldenek Teleormanba utakra, stadiont építenek Târgu Jiu-ban egy éppen kieső csapatnak és így tovább.

Meddig nyeljük még le ezeket a mocsokságokat?

Bibliográfia: 

Democrație consociaționistă sau împărțirea puterii în societăți multietnice: cadru teoretic și patru studii de caz, Székely István Gergő, Cluj, Editura Institutului pentru Studierea Problemelor Minoritaților Naționale; Kriterion, 2011.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.