Románia: Meseország!

... egy felüljáróhoz, melyet a végleges átvétele előtt máris javítani kell, egy aluljáróhoz, évek és évek egy iskolához, egy óvodához, egy stadionhoz, újabb évek egy infrastruktúraelem kijavításához, bármilyen felújításához.

Nehéz az élet a Győzelem-palotában (a kormány székhelye – a szerk.)!

Nehéz ott maradni, annak ellenére, hogy bekerülni – úgy tűnik – soookkal könnyebb

egyesek számára, főleg most, a természeti csapások sújtotta, de Isten által igazi zsenikkel megáldott teleolténiai targoncások korszakában (többszörös fricska, a kormány meghatározó tagjai a szociáldemokrata Liviu Dragnea megyéjéből, Teleorman megyéből származnak, ez Olténia része, a kormány alá tartozó esélyegyenlőség hatóság szociáldemokrata vezetője, Gabriela Drăghici pedig azt tartotta fontosnak kiemelni a tevékenységéből, hogy a nők is lehessenek targoncavezetők – a szerk.). Ragyogó elmék, akiknek az a sorsuk, hogy kivezessék Romániát a fejletlenségből és új csúcsokra emeljék. Nagy „szerencséjük” van a románocskáknak a haza „védelmezőivel”, a videlei, Roşiorii de Vede-i, úgy általában a teleormani csodákkal. Meseország!

Ha Romániában 20 év kell nekünk egy új kórházhoz, 20 év egy metrószakasz megépítéséhez, 20-30-50 év egy autópályához, egy felüljáróhoz, melyet a végleges átvétele előtt máris javítani kell, egy aluljáróhoz, évek és évek egy iskolához, egy óvodához, egy stadionhoz, újabb évek egy infrastruktúraelem kijavításához, bármilyen felújításához, akkor a döntő kérdés a következő:

Mennyi idő, hány hónap vagy év kell egy frissen kinevezett miniszternek, miniszterelnöknek, hogy megtanulja, mi fán terem a kormányzás?

Talán pejoratív kérdésnek tűnik, de azt hiszem, senki sem tudja a választ! Azért, mert úgy váltogatják a minisztereket és a kormányokat, mint a koszos zoknit, a kormány tagjainak többségének pedig nincs ideje megismerni, megtanulni, felfogni a helyzetet egy adott területen, ha nem szakemberek és nem dolgoztak ténylegesen azon a területen. A miniszterek alkalmasságáról nem is beszélve. Ami pedig ezeknek az időleges tisztségviselőknek a teljesítményét és értékítéletét illeti, az általuk meghozott döntéseket mindnyájan látjuk és a saját bőrünkön érezzük.

Vasilica Viorica Dăncilă volt euroképviselő, a XXI. század Romániájának rendhagyó miniszterelnöke a legjobb példa. El tudják képzelni, milyen nehéz élete lehet a Palotában? Milyen súllyal nyomják törékeny női vállát az ország gondjai? Még meg sem száradt igazán a tinta a kinevezési okiratán, máris fájni kezdett a feje. Belebetegszik!

Micsoda súllyal terheli párttársai aggodalma és nyomásgyakorlása! És akkor még az újságírók is vizsgáztatják román nyelvből! A „dübörgő” gazdaság is gyilkolja, és nem tudja, miért nincs pénze,

miért csökkennek a bevételek, miközben az ígéretek szintjén úgy nőnek az összegek, mint a mesében.

Ott van még az adóforradalom, mely – mint minden forradalom – eléggé önjáró. Egészségügy? Ajaj, beledöglök! Oktatás? Minek az nekünk, ha nem tudunk belőle pénzt, profitot csinálni, ha nem vághatunk át „pámblikákat” (utalás Valentin Popa oktatási miniszter sajátos „románnyelv-tudására” – a szerk.)?

Igazságügy? Nehéz, nagyon nehéz, ördögi! Ha nem figyelsz oda, bíróság elé állít, sőt a Fejedelmi Pincébe juttat (Radu Mazăre, korrupció miatt őrizetbe vett volt konstancai polgármester nevezte el így a bukaresti rendőrség fogdáját – a szerk.)! Még szerencse, hogy ezen a téren vannak még szakértők, segítőkész kollégák, akik tanácsokkal látnak el, megmondják, hogy mit csinálj, kedvező törvényeket fogadnak el, korrupcióellenes törvényeket számolnak fel. Az is szerencse, hogy itt van Tudorel (Tudorel Toader igazságügy-miniszter – a szerk.). Jó fiú, miniszter, hozzáértő, szófogadó! Nekimegy a DNA-nak (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.), az EEM-nek (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – a szerk.), megküzd az Európai Bizottsággal és még munkát is végez.

Kihozott több ezer börtöntölteléket, kiürítette a börtönöket és arra készül, hogy az állami költségvetésből kárpótolja a börtönviszonyok miatt elnyomott rabokat.

El tudják képzelni, hány szavazatot szerez a következő választásra az igazságügyi apolitikus, Tudorel? A pártnak.

Szorozzák meg a Tudorel törvényeiből hasznot húzó börtöntöltelékek számát családjuk két-három tagjával, akik a vörösökre szavaznak majd, akik felmentették őket a büntetések alól és még pénzt is adtak nekik.

„Lopnak azok ott, a kormányban, de azért minket is kihoznak a börtönből és még némi aprót is adnak! Az a fontos, hogy újra szabadlábra kerültünk, hogy újra lophassunk, új bűncselekményeket követhessünk el. Számtalanul, számtalanul, számtalanul! Hogyhogy kire szavazunk? A vörösökre. Egyértelmű!”

Nehéz az élet a Palotában! Annyit dolgozol, hogy szinte beledöglesz, áldozatokat hozol az ország és a nép érdekében, a gonoszok meg állandóan úgy gyaláznak, hogy lemállik a vakolat a képedről! Még szerencse a Főnivel, az Újraválasztottal, a Vezérlő Fárosszal, aki mindent megtesz azért, hogy nekünk jó legyen. Csakhogy holmi semmirekellők állandóan koholt politikai ügyekkel zaklatják! Szegény feje, teljesen átizzadtan és hullafáradtan jött ki a legutóbbi tárgyalásáról! Üldözik, mint minden remek embert! Mi lehet a bajuk vele, hogy minden áron fel akarják lógatni? Pü-pü-pü, távozz sátán, nehogy megtörténjen!