Persze, tudjuk, minden Romániát sújtó rosszról a magyarok tehetnek. De ebben a szövegben a „zseniális” szerző szürreális magasságokba emelkedik, ami az uszítást illeti.
Olvasod és – románként – kővé dermedsz annak az új árulási paktumnak, szégyenletes áruba bocsájtásnak, lenézésnek a láttán, amit a jelenlegi hatalmasok tanúsítanak még a nemzeti jelkép – a Trikolór, a román zászlónk esetében!
Románia Szenátusának PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) frakciója, mely az ALDE-val (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) együtt, az RMDSZ-es szenátorok támogatásával a parlamenti többséget adja, Şerban Nicolae – nomina odiosa – parancsára pont most, az 1918. december 1-i, gyulafehérvári Nagy Egyesülés Centenáriumának Évében újabb csapást mér a románokra, ahogy azt már többször is megtette az utóbbi időben, éppen a román nemzet legnagyobb ünnepe – az Egyesülés és Nagy-Románia újjászületése alkalmából, amikor Erdély, Besszarábia és a Herca-vidékkel együtt egész Bukovina visszatért az Anyaországhoz.
Mi történt? A plenáris gyűlést tartó szenátorok 2018. február 21-én leszavazták a Románia zászlójának közhatóságok és közintézmények általi kitűzéséről, a Nemzeti Himnusz megszólaltatásáról és a Románia címerével ellátott pecsétek alkalmazásáról szóló 75/1994. sz. törvény 2. cikkelyének módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. A Szenátus közigazgatási bizottsága sietett megfogalmazni egy – elhamarkodott – elutasító véleményezést. Mit javasoltak ezzel a – logikus és törvényes – tervezettel? Azt, hogy Románia Nemzeti Napja, december 1-e előtt öt nappal minden romániai településen, az összes fő útvonalon, minden településen kötelező kitűzni a Trikolórt, a Nemzeti Zászlót. Egy teljesen jogos tervezetet semmibe vesznek és földhöz vágnak azok, akik nem fogják fel, hogy a tervezet elutasítása nem egyéb, mint a román értékek, a nemzeti jelképek és szimbólumok – megengedhetetlen – megsértése.
Megemlítendő, hogy erre a törvénytervezetre egy „létező jogi űr kitöltése okán” volt szükség, főleg, hogy a Hargita és Kovászna megyei – és nemcsak ottani! – közigazgatás ideiglenes képviselői „csak általuk ismert okokból,
A tervezet átkerül a Képviselőházhoz, a románok pedig azt remélik, hogy a képviselőknek több eszük lesz – itt a PSD–ALDE-s szenátorok többségére utalunk –, „a jóhiszemű parlamenti képviselők támogatni fognak egy lépést, hogy lehetővé váljon nemzeti ünnepünk megfelelő megünneplése, amely a nemzeti értékek és az elődök áldozata iránti tisztelet formája” – állítja az ezt a törvénytervezetet előterjesztő PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) szenátor, Florin Roman.
Istenem, ezek – az RMDSZ nyomására – odáig is elmehetnek, a Trikolór bizonyos helyeken, bizonyos utcákon való kitűzésével szembeni gyűlölettől fűtve, hogy nemzetárulókként még bírságokat is kiróhatnak és – miért ne?! – akár még veréseket is kioszthatnak, hogy kedvére tegyenek az RMDSZ-nek, azokra a hajdani elnyomásos, románüldözéses, szenvedésekkel és fájdalmakkal teli korokra emlékeztetve az erdélyi románokat! Micsoda gazemberek! Micsoda nemzetárulók! Micsoda árulók! Miután a szintén ebben a Călin Popescu Tăriceanunak nevezett gazember és nyomorult által vezetett Szenátusban – a törvényt semmibe véve – ugyanezek a szenátorok megszavazták a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Középiskola létrehozását Marosvásárhelyen, most – szintén az RMDSZ nyomására –
Nagy semmirekellő ez a Şerban Nicolae PSD-s szenátor, aki miután 30 ezüstért kezet fogott Júdással, azután még ugyanabból tálból is hajlandó habzsolni az RMDSZ-szel!
A kovásznai RMDSZ elnöke, Tamási (helyesen, Tamás – a szerk.) Sándor egyik nyilatkozatát kommentálva a magyarországi ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció alelnöke, Niedermüller Péter azt állította, hogy „az RMDSZ politikai alkukat köt annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok az április parlamenti választáson a kormánypártra, a FIDESZ-re szavazzanak”. Tamási Sándor a következőket mondta: „Az a mi célunk, az RMDSZ célja, hogy Orbán Viktor kormánya folytathassa tevékenységét és ehhez mi is hozzá fogunk járulni, ahogy azt négy évvel ezelőtt is megtettük az anyaországi választások alkalmával, amikor 65 000 erdélyi szavazat segítette megszerezni a kétharmadot a magyar törvényhozásban”. A FIDESZ, Orbán Viktor kormányfő pártja a közvélemény-kutatások szerint az első helyen van és azt nagy távolságra követi a Jobbik, valamint a szocialisták.
amikor kijelenti: „Eddig is köztudott volt, hogy az RMDSZ szavazatvásárlást szervez! Most már bizonyíték is van rá! Magyarország kormánya csak szavazógépnek tekinti a romániai magyarokat.”
Orbán Viktor alázatos szolgái segítségével „Tisztelt honfitársam!” kezdetű levelet küldött a szerkesztőségnek. Mióta vagyok én, Lazăr Lădariu Orbán honfitársa? A magyar lenézésnek néha nincsenek határai! Szégyen sincs bennük! Jóérzés sem! Mit ír Orbán az említett levélben? Azt, hogy decemberben „az egymilliomodik magyar állampolgár is letette az állampolgársági esküt. Ezzel a jelképes gesztussal lezártuk a 2004. december 5-i népszavazás emlékét. 2010-es hatalomra kerülésünk óta a kettős állampolgárság bevezetése és a honosítási eljárás jogi egyszerűsítése volt az egyik döntésünk. (…) Mi, magyarok, nagy lehetőség előtt állunk: a siker évei után a növekedés, gazdagodás és a nemzeti büszkeség időszaka következik. Meggyőződésem, hogy a jövőt nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében is magyar nyelven írják. (…) Arra biztatom, hogy vegyen részt a magyar parlamenti választáson.”
Orbán nagyon eltévelyedett! Nyilvánvaló
Természetesen, nem ő közvetlenül teszi, hanem a szolgái, hű „contoraşi”-ai (szabad fordításban, szavazatszámlálói – a szerk.). Azt mondják, hogy a magyar állampolgárságért folyamodók között románok is vannak, egyesek ráadásul odaátiak, hegyeken túliak, akik egy hangot sem tudnak magyarul, de elfogadják Júdás ezüstjeit. Szégyen és nemzetárulás! Micsoda pofátlanság! Azt állítani, ahogy ez az Orbán tette, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében is „magyar nyelven írják majd a jövőt”, ez mégiscsak nagy szégyentelenség! Ahogy a román mondja: kockázatos „hopp!”-ot kiáltani, amíg át nem ugrottad az árkot.
Nem hagyhatunk szó nélkül egy múlt heti újabb meglepetést, eremdéeszes furcsaságot. A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal „apróhirdetésben” ír ki „közvetlen vásárlásos” pályázatot reklámanyagokra:
a „2018. március 14–16.” időszakban tartott „Március 15-e – székelyudvarhelyi megemlékezés az 1848-1849-es Forradalomról” című kulturális program résztvevői számára, amelyre a Márton Áron téren kerül sor. Őszintén szólva, tényleg van okunk feltenni a kérdést: miért van szükség, pont március 14-e és 16-a között, még ha szép idő is lesz, ebben az esetben „poncsó típusú” esőköpenyekre (a zavaros okfejtés az eredeti szövegnek megfelelő! – a szerk.)? Vajon mit rejt még a poncsó köpenyek alatt ez a furcsa eremdéeszes forgatókönyv? Néha nagyon kuszák Kelemen Hunor strucctevéjének útjai!
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.
Június 13-tól hatályba léptek azok a jogszabály-módosítások, amelyek jelentősen szigorítják a közrend és a köznyugalom megsértésének szankcionálását Romániában. A Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az 1991. évi 61-es törvény módos&
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Egy 22 éves fiatalember életét vesztette vasárnap a Tordai-hasadékban, miután lezuhant a via ferrata útvonalról.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.