Életének 92. évében elhunyt Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő – közölte Facebook-oldalán a Kolozsvári Rádió. A sajtóértesülést később Balázs Bécsi Gyöngyi, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke is megerősítette. Értesülésünk szerint temetése szombaton lesz Válaszúton.
Kallós Zoltán 1926. március 26-án született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton. Gyermekévei idején a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a román, valamint a cigány nyelvet is megtanulta. Tanulmányait Kolozsváron folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Tanítóképzőbe iratkozott, ám tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg.
Sikeresen felvételizett a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Jagamas János arra ösztönözte, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett népzenei gyűjtéseit. Családja „kuláklistára” került, s ezért eltávolították a Zeneművészeti Főiskoláról.
1946 és 1950 között tanító Magyarvistán, 1951 és 1955 között egyetemi hallgató, majd tanító Lészpeden és a Gyimes-völgyében, majd a magyar oktatás 1957-es betiltása után fakitermelésnél dolgozott ugyanott. Később megismerkedik, majd szoros barátságot köt Martin Györggyel és együtt járják Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek után kutatva. A ’70-es évektől kezdve jelennek meg egyedülálló balladagyűjteményének kötetei: Balladák könyve (1969), Új guzsalyam mellett (1973), Tegnap a Gyimesben jártam (1989), Balladák új könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulék este guzsalyasba… (2004), A gyimesi csángók táncélete és táncai (2005).
1989 után kezdte rendszerezni és kiadni zenei gyűjtéseit. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, mely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, emellett a moldvai csángók ügyének egyik támogatója.
Életműve elismeréseként 1990-ben megkapta az Életfa-díjat, 1993-ban a Magyar Művészetért-díjat, 1996-ban a a Julianus- és a Kossuth-díjat, 1997-ben a Martin György-díjat, a Pro Minoritate-díjat, a Magyar Örökség-díjat, 1999-ben a Tőkés László-díjat, az ’56-os Érdemkeresztet, 2001-ben a Corvin-láncot és a Szent Imre-díjat, 2003-ban a Kölcsey-díjat. Az EMKE tiszteletbeli tagjává, a Magyar Néprajzi Társaság tagjává, a Magyar Művészeti Akadémia fő tagjává választotta.
A kulturális örökségvédelem terén legrangosabbnak számító uniós elismeréssel, az Európa Nostra-díjjal és közönségdíjjal is kitüntették: