Most komolyan, tényleg nem mindegy, hogy milyen kormányt rak össze Dragnea és Tăriceanu, hisz hamarosan amúgy is nagy pénzügyi trutyiban leszünk. Így hát mi értelme a miniszterek parlamenti meghallgatásokon nyújtott teljesítményeit elemezni? Egy nézők nélküli előadás, néhány szolgalelkűvel a mellékszerepekben. Az abszolút Hatalom két korifeusa a sztár, a fővezér. Feleslegesen járatjuk a szánkat, koptatjuk az ujjainkat. A hatalom lehengerlő többséggel rendelkezik, tehát bármit megtehet.
Valami mégis figyelemre érdemes: az RMDSZ-es parlamenti képviselők teljesítménye. Úgy tűnik,
magyar testvéreinket nem érdekli, mi történik Románia többi részében,
ők csak HarKovval (Hargita és Kovászna megyék nevéből alkotott betűszó – a sszerk.) és Maros megyével törődnek. Miért mondom ezt? Mert rendkívül cseppfolyósak, úgy csúszkálnak, mint a higany a hőmérő fokbeosztásai között. Csakhogy ők mindig fenn maradnak, sohasem ereszkednek alá a fagypont környékére. Figyeld csak, mit mond Kelemen Hunor úr: „Olyan a kormányprogramjuk, mintha a Mezőgazdasági Minisztériumban írták volna két sör között.” Ahaj, ez kemény! Ha azt mondta volna, hogy „egy sör és két miccs mellett”, akkor megkaptuk volna a kocsisoron magát prostituáló román–eremdéeszes politika teljes képét.
Az RMDSZ elnökének az sem tetszik, hogy nincs terv a közigazgatás decentralizálására.
És mennyi-mennyi gondja van ennek a Cotroceni-ben még nem is járt (a Dăncilă-kormány azóta letette az esküt – a szerk.) kormánynak… Na és, tisztelt elvtársak és haverok? Az RMDSZ megszavazza ennek a kormánynak a beiktatását. Miért? Mert megteheti, és ígéretet kaptak a vezetők boldog párosától, hogy az RMDSZ sem marad üres tarisznyával, mint az elballagó diákok.
A magyar polgármesterek egyelőre ugyanúgy haragszanak a mostani kormányra, mint román kollégáik.
Drasztikusan csökkent a települések költségvetése, Sepsiszentgyörgy nagyjából 7 millió lejt veszített. Honnan hajtják majd be ezt a pénzt a polgármesterek? A naivak abban reménykednek, hogy a Dragnea és Tăriceanu által ígért észbontó kompenzálásokból. A többiek már a válságba került települések lakosaira kivetett új adókon és díjakon gondolkodnak. Ami mindenképpen kellemetlen, mert ha növeled az adókat, akkor meglehet, hogy legközelebb nem választanak meg. Ráadásul az embereknek elvárásaik kezdenek lenni a jól megfizetett tisztviselőkkel szemben, akiknek egy még mindig tervezési szakaszban elakadt közigazgatásban kellene jól teljesíteniük.
Rendben, ne feledkezzünk meg Kelemen Hunor úrról.
Azt mondja, hogy neki nem tetszik az új kormány,
de ad még egy esélyt a PSD-nek (Szociáldemokrata Párt – a szerk.). Persze, eléggé Iohannist utánozza, de megértjük, végső soron ki szereti az alázatos, személyiség nélküli, bátorság nélküli, program nélküli, elvek nélküli szolgákat?! De akkor miért szavazod meg őket, Kelemen úr? „Az ország stabilitása érdekében”, válaszolja nekem az RMDSZ elnöke. Igen, ezzel megfogott. Így van, bármit megteszünk az ország stabilitásáért, ami a legértékesebb számunkra. Úgy vagyunk, mint Ceaşcă (Nicolae Ceauşescu – a szerk.) idejében: ha 1989-ben ugyanúgy ragaszkodtunk volna a ceauşiszta Románia stabilitásához, amennyire fontosnak tartjuk most a PSD-s Románia stabilitását, meglehet, nem is került volna sor a Tőkés református lelkész által elindított forradalomra?!
De tényleg, ez igazán kemény: „Az ország stabilitása érdekében”! És
amikor az autonóm Székelyföldet akarja, szintén Románia stabilitásáért teszi?!
Igazán szürreálisnak tűnik Kelemen úr, másképp nem magyarázható az a „stabilitás”, amihez keményebben ragaszkodik, mint az igazsághoz, kormányzati elvekhez, nemzeti vagy személyes érdekhez. Az etnikai érdek más téma, annak más motivációi vannak.
De majd meglátjuk, ebben biztos vagyok, hogy milyen új kiváltságokban ölt majd testet az „ország stabilitása” az RMDSZ számára, melynek kedvéért a magyar parlamenti képviselők utasításba kapták az új kormány megszavazását. Nem mintha sokat számítana az RMDSZ ellenszavazata, a PSD és az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) e párt képviselői nélküli is boldogulnának. De elvekről van szó, Kelemen úr, elvekről és a ti etnikai kiváltságok és személyes érdekek közötti örök ingadozásotokról, melynek nevében jó hatásfokkal alkalmazható a zsarolás bárkivel szemben, aki éppen kormányon van. Mert máshoz nem értetek!
Így hát a pészédések sörözgetnek, ti pálinkázgattok… Újra rám jön majd a hányinger, amikor azt fogom hallani, hogy az RMDSZ-ben mindenki a lelkiismerete szerint szavazott! Nagy dolog lesz, ha nem fogjátok ezt is bevetni, hogy teljes legyen a szómámor!
Az alcímeket a szerkesztőség adta.