Ha Európa rendelkezik kulturális-gasztronómiai identitással, akkor azt Esterházy Péter író körvonalazta a legjobban: „A miccs mustárral jobban kifejezi az Európai Uniót, mint tíz könyv”.
Mennyire intelligens ez az egyszerre mulatságos és mély értelmű mondat, hiszen nem tudom mi lehet inkább…
A fúziójuk pedig itt, a mi dunai torkolatunknál történt… A keleti és nyugati hatások találkozási pontjának nyitott tereként szolgáló román konyha a legjobb terep egy összehasonlító gasztronómiai tanulmányhoz. Az alábbi sorokban háromfajta befolyási típusra térünk ki: a vállalt import, mely elismeri, hogy máshonnan származik az átvett recept, a kulturális-gasztronómiai „fertőzés” és – last, but not least – a kulináris „plagizálás”.
Mivel a tél kellős közepén, vagyis a töltöttkáposzta-idény kellős közepén járunk, ezzel kezdjük. Mind a recept, mind az elnevezés, a „sarma” (ejtsd: „szármá” – a szerk.) szó is a törököktől érkezett (ők pedig az arabból vették át, akiknél „tekercset” jelent; ugyanez az etimológiája a bolgárok „szármijának” is). De ahogy azt Păstorel Teodoreanu nagyon jól leírja,
Hogyan lépték túl a mi töltött káposztáink azt az ihletforrásukat, melyet a nevük – becsületesen – elismer? Innovációval és a töltelékek sokféleségével (a böjtieket nem számítva, ezekben lehet csirke-, kacsa-, liba-, borjú-, disznó-, marhahús, de halból, túróból is lehet csinálni…). De ugyanilyen változatos a „burkolat” is (édes-, vagy savanyúkáposzta-, paréj-, hárs-, torma-, sőt még akár… lestyánlevelek is!). Nem szabad megfeledkezni néhány román gasztronómiai leleményről sem, melyeknek köszönhetően a töltött káposzta igazi műremekké válik, mint például a Bukovinára jellemző „ötös fészek” (öt töltött káposzta, melyek mindegyikét más-más húsfélével töltötték meg és melyek egyetlen mega töltött káposztában, egy nagy káposztalevélből létrehozott fészekben egyesülnek).
A „iahniákhoz” (áttört főzelékféle – a szerk.), muszakákhoz (rakott padlizsán – a szerk.), „plachiákhoz” (sütőben készült párolt-pirított hal – a szerk.) hasonlóan
(ha a gasztronómiában létezne szerzői jog, akkor ebben az esetben biztosan nem sértették meg), melyet aztán átvétele után tovább gazdagítottuk. A vállalt importoknak ugyanebbe a kategóriába tartozik a pacalleves (románul: „ciorbă de burtă” – a szerk.) is, melyet a XX. század elejéig „de schimbeának” (a pacal másképpen – a szerk.) is neveztek a török „ișkembe çorbasi” után. Ott, Isztambulban van ennek a csorbának a származási helye, de egész Délkelet-Európára kiterjedt. A bolgárok, például, „şchembe ciorbának” nevezik, a görögök pedig, akik ugyanúgy készítik, mint a törökök (és mi, románok), „patsasnak” nevezték el; ez a szó is török eredetű, a „paçából” származik, ami „állati lábszárat” jelent és amiből egy ősi, mára eltűnt román recept neve, a „paceaua” származott, ami egyfajta „tuslama” (ez a kifejezés pedig a „sózást” jelentő török „tuzlama” szóból származik), vagyis egy borjúlábszárból készült étel, amelybe néha pacalt is tettek.
akik nem akarnak azzal bíbelődni, hogy káposztába csomagolják a darált húst. Ez a legkevésbé sem helyes! Ez egy nagyon régi recept és nagyon jó példája annak, amit gasztronómiai „fertőzésnek”, vagyis egyfajta természetes fúziós konyhának nevezünk, ami hosszú idő alatt és nem egy szakács találékonyságából jött létre. A készítmény neve „Kolozsvári rakott káposzta” (az eredeti szövegben is magyarul – a szerk.) volt és Misztótfalusi Kis Miklós, a kor leghíresebb erdélyi nyomdászának Kolozsvári szakácskönyvében (valószínűleg a „Szakácsmesterségnek könyvecskéjé”-ről van szó – a szerk.) említik. Milyen volt ez a recept a XVII. század végén? „Végy szép sós káposztát, azt szép vékonyan aprítsd meg, azonban egy fazékba egy kövér tyúkot vagy pediglen egy fél ludat kövér szalonnával forrald fel, párold meg, és a káposztával tedd fel, borsot beléje, azaz egy réteget elrakván borsold meg, más réteget hasonlóképpen, és jól főzd meg; bort is tégy belé amennyi elég, hogy jobb ízű légyen, és mikor feltálalod, borsold meg.” (a magyar nyelvű változat forrása – a szerk.). Ez nem más, mint az elzászi choucroute garnie, vagy a német garniertes Sauerkraut. Mi történt 1700 és napjaink között? Ebben a Fernand Braudel által „hosszú idő történelmének” nevezett időszakban a madár- és füstölt húsdarabokat darálthús- és rizsrétegek váltották fel, pontosan úgy, mint a töltött káposztában! Szelíd és lassú elkeletiesedés történt, amitől ez az étel nemcsak ízletesebb lett, de emblematikussá is, arra a kelet-nyugat kombinációra nézve, melynek konyhánk már évszázadok óta helyet ad.
Ennek a kategóriának a franciasaláta (románul: „salată de boeuf” – a szerk.) a leghíresebb példája. Ezúttal nyugati importról van szó, mind elnevezését, mind tartalmát illetően. A név francia, létezik egy salade de boeuf, ami nem hasonlít a román változatra, ugyanis – például – a szósz nem majonéz, hanem vinaigrette, mint a „keleti” saláta esetében (ami valójában inkább nyugati!). A tartalom a klasszikus Olivier vagy „orosz” salátával azonos, amelyet csaknem másfél évszázada alkotott meg a moszkvai L’Ermitage vendéglő belga séfje. Ezt az egész világon ismerik, Irántól Argentínáig, ugyanúgy készítik mindenhol, ahol „jeles alkalmakkor”, főleg újévkor felszolgálják, mint nálunk, ahol a szilveszteri menü elmaradhatatlan része. Miért kerültük a származás elismerését? Nem azért, mert lopni akartunk, hanem mert el akartuk hallgatni egy nemkívánatos eredetet. Ahogy azt a Wikipédia francia változata nagyon helyesen megállapítja, „Romániában és Moldovában, ahol számos múltbéli háború és annektálás miatt megszállónak tekintik Oroszországot és a Szovjetuniót, az ételt ’salată de boeuf’-nak nevezik”. Nagyjából úgy, mint Franco Spanyolországában, ahol „oroszról” „nemzeti salátára” nevezték át.
És ha a miccsel indítottunk, akkor azzal fejezzük is be… Az egyik legenda szerint a miccset egy regáti szakács találta fel, aki kifogyott a kolbászhoz használt bélből; aki ezt a mesét elhiszi, az biztosan azt is beveszi, hogy Boirebisztasz (Burebista) dák fizikusai találták fel az atombombát… A mi miccseink testvéreit szinte az egész Jugoszláviában meg lehet találni csevapcsicsa formájában, Bulgáriában (kebabcseta), Görögországban (sucukakia). Mind a három elnevezés török eredetű, a „kebabból”, vagy a „suçucból” származik, ami eredetileg nem cukrászkészítményt jelentett, hanem rendkívül száraz kolbászt, a „ghiudem” (v. babic) (birka-, kecske-, vagy marhahúsból készült száraz, préselt és nagyon fűszeres kolbász – a szerk.) megfelelőjét. Ha ellátogatnak Törökországba, akkor megkóstolhatják az „urfa kebabot”, ami a mi miccsünkhöz hasonló, marhahússal kevert darált bárány- vagy birkahús, amit nyársra tűznek és roston megsütnek. Próbálják ki mustárral és megtapasztalhatják, hogy rögtön „európaivá” válnak!
A szerző újságíró és író. Többek között a Stufat ori estouffade? Sau există bucătărie românească? szerzője (Stufat vagy estouffade? Avagy létezik román konyha?), Humanitas Kiadó, 2008
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.