A nemzetbiztonsági doktori címmel rendelkező Mihai Tudose kormányfő elfogadhatatlan kijelentést tett a magyar kisebbséggel szemben. Nincs más megoldás: minél gyorsabban el kell hangoznia a kötelező bocsánatkérésnek és hamut kell szórnia a fejére (időközben Mihai Tudose lemondott miniszterelnöki tisztjéről, igaz, nem ezért a kijelentéséért – a szerk.). Nem kell nemzetbiztonsági doktornak lenned, hogy felfogd:

ha kormányfőként akasztással fenyegeted egy kisebbség képviselőit, saját országod biztonságát kockáztatod.

Ha ráadásul még doktor is vagy és mégsem fogod fel, micsoda szörnyűségek hagyták el a szádat, mennyi rosszat tettél saját országodnak éppen a Centenárium évében, amikor hiperérzékennyé vált a kisebbség–többség viszony, akkor még azelőtt ad át a kormánykereket, hogy mindnyájunkat beviszel az árokba a Trabantoddal (a Liviu Dragneával kirobbant párton belüli harc közepette Tudose egy Trabanthoz hasonlította saját kormányát, melytől elvárják, hogy megnyerje a Forma 1-et – a szerk.). Apropó, meglehetősen siralmas lehet az a szekusiskola (a miniszterelnök, a Román Hírszerző Szolgálat, a SRI felsőfokú intézményében szerezte a doktori címét – a szerk.), ha csak ennyi ragadt meg benne: zászlóként lobogó magyarok Székelyföldön. Még több tartalommal töltött fel egy olyan jelképet – a székely zászlót –, melyet nyugalommal kellene kiüresíteni.

Ostoba kijelentései miatt

Magyarország és a romániai radikalizált magyar pártok támadásba lendültek.

Ahelyett, hogy most Románia követelne magyarázatokat Magyarországtól azon gyanúk miatt, hogy Orbán Viktor egyik tanácsadója (Szili Katalin – a szerk.) állítólag közvetítőként működött közre annak a közös nyilatkozatnak a kidolgozásában, mellyel a három párt célkitűzéssé teszi a területi autonómiát, ahelyett, hogy a román külügyminiszter rendelné be Magyarország nagykövetét, újra a román állam húzza a rövidebbet Tudose kormányfő meggondolatlan kirohanása miatt! Abszurd és nevetséges!

Frusztráló, hogy ezúttal nem a román pártok felelősek a közélet feszültté válásáért. Nem ők kezdték az offenzívát a magyar kisebbséget gyalázva, hanem ez utóbbi képviselői provokálták a többséget nyilvánvalóan alkotmánysértő nyilatkozatokkal és törvénytervezetekkel.

Egy intelligens, kiegyensúlyozott válasz helyett, a magyar közösség valódi gondjaira adott megoldások helyett Tudose kormányfő beleesett a hisztérikus reakció csapdájába, még a magyarok várakozásait is meghaladó módon.

A magyarok örökké a román vezetők kiszámíthatóan ostoba reakciójára építették áldozati imázsukat.

Akkor most miért ne használnák ezt ki? Miért ne menjenek át támadásba ahelyett, hogy most ők ülnének a vádlottak padján azokért a nyilvánvaló provokációkért, melyekkel a Centenárium évét megnyitották? Vegyék, például, az RMDSZ által a Parlamentben benyújtott területiautonómia-tervezetet (a tervezetet nem az RMDSZ-frakció, hanem az MPP-tag Kulcsár-Terza József képviselő nyújtotta be egyéni javaslatként – a szerk.). Ahelyett, hogy a kisebbség adna számot a sérelem és Románia alkotmánya megsértése miatt, ahelyett, hogy ők kérnének bocsánatot, íme, a téma most háttérbe szorul, egy ostoba baklövés elfedi azt. És az év még csak most kezdődött, nehezebben kezelhető pillanatok (március 15., a magyarországi választás, december 1.) következnek.

De az a legnagyobb veszély, hogy bekerülünk a harcias nyilatkozatok spiráljába,

amiből senki sem nyerhet semmit, az erőszakos szóhasználat erőszakot szül.

Egyelőre ennyit egy kényes témáról, mely sokkal alaposabb vizsgálatot tesz szükségessé. A következő cikkben lesz szó majd a lehetséges megoldásokról egy olyan évben, mely a többség–kisebbség kapcsolat szempontjából nagyon nehéznek ígérkezik. Addig is, doktor, kérj bocsánatot! És ha lehet, melósviccek nélkül.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.