Jó kérdés, főleg így karácsony előtt. A kolozsvári multikulturalitás jegyében.
Kolozsvár központjában nemrég megjelent néhány tábla, amilyen a képen is látható. A kincses városra teljes mértékben jellemző módon, több nyelven. Van ott magyar, angol, német, francia nyelvű tábla. És rajtuk a nagy kérdés: Mire vágysz, mielőtt meghalsz? És a válaszok természetesen záporozni kezdtek.
A szokásos „szeretném megtalálni életem párját vagy az igaz szerelmet” típusú vágyakon kívül ott vannak a gyakorlatiasabbak is, például, ki hinné, jó páran szeretnének meggazdagodni, illetve híres emberré válni. De vannak olyan kedves emberek is, akik szeretnének dédnagyapák lenni, másokat megölelni, szeretetet hirdetni a világon és más hasonlókat.
Persze vannak furább ízlésűek, akik szeretnének találkozni egy szerzetessel, megkapni Liviu Dragneát karácsonyi ajándék gyanánt, vagy éppen meghalni... mielőtt meghalnának. Meg a morcosok, akik a Real Madridot szidják. Érdekes, a Barcelona csapatát szidalmazó feliratot nem találtunk.
Aztán ott vannak a furább népek is, akik például szeretnének láncfűrésszel megkergetni valakit. Vagy egy jó kis ortodox orgiát. Vagy intim kapcsolatba lépni valaki másnak az édesanyjával.
És folytathatnánk a sort, mert nagyon hosszú, és állandóan gyarapszik. Mert az ember vágyainak nincsenek határai.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Viharosra fordul az időjárás az ország nagyrészében csütörtöktől. A csíkszeredaiakat Ro-Alertben is figyelmeztették a viharriasztásra, amiben a katasztrófavédelem kihangsúlyozza, hogy a szélsőséges időjárás idején mindenki gondoskodjon a biztonságáról.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.