2017 decembere, a Dragnea-rezsim végső támadása

Emlékezetes kép 2017. december 11-én, Románia Parlamentjében: az izgatott és hazafias borzongással áthatott Liviu Dragnea azzal a groteszk ájtatossággal emlékezik meg I. Mihály királyról, amelyre csak igazi farizeusok képesek. Ebben a jelenetben benne van közelmúltunk egész aljassága. Győzedelmeskedik a kommunizmus és a fészénizmus (FSN – Nemzeti Megmentési Front – a szerk.), kompromittálva, bemocskolva, kisajátítva a méltóságnak általa gyűlölt örökségét. Dragnea úr pillanatnyi álcázása a most átélt napok jellemzője, azoké a napoké, amikor egy zsarnoki többség frontális támadást indít a törvény uralma ellen, hogy a kiváltságok oligarchikus rezsimét építhesse fel. A Parlamentben az 1947. december 30-i nemzetrablási aktusból keletkezett cinkosságok Romániája állt a kommunizmus előtti Románia száműzött megtestesítőjének katafalkjánál. A mai pészédizmus (PSD – Szociáldemokrata Párt – a szerk.) azokra az alapokra épül, melyeket az illegitim és bűnös rendet, a kommunista rendet megszilárdítók raktak le.

2017 decembere meghatározó hónap a Dragnea-rezsim számára.

Ebben a hónapban zajlik az utolsó és az eddig legfontosabb offenzíva.

Ezúttal a sürgősségi kormányrendelet helyett a parlamenti szavazást választják ugyanazon átláthatatlanság és demokráciahiány elleplezésére. A PSD és szövetségesei által végrehajtott, a 13. sz. sürgősségi kormányhatározatnál sokkal átfogóbb és rombolóbb lépésnek politikai rezsimünk átalakítása a végcélja, olyan parlamenti szuverenitás hatalomra juttatásával, mely elleplezi, hogy egyetlen ember és cinkosai uralmáról van szó.

A technikai aspektusokon túl, azon az – aljas – módozaton túl, ahogy a bírói testület függetlenségét támadják, igazán az számít, hogy bármilyen bírálatnak fittyet hányva akarnak dominálni. A PSD számára a tüntetők Románia nyugalmára törő „neonácik”. A jelenlegi bukaresti hatalom szemléletmódja

egyre inkább az oroszországi vagy törökországi autokráciák felé közelít.

Az, ahogy a belügyekbe való be nem avatkozásként értelmezett szuverenitást hangoztatják, ugyanehhez az elszigetelődési és dacolási logikába illeszkedik.

Nem árt, ha azok, akikben él az illúzió, hogy nem lesznek következményei ennek a masszív támadásnak, elgondolkodnának Románia elmúlt évtizedekbeli sorsán. Minden alkalommal, amikor korlátozták a szabadságokat, minden alkalommal, amikor ránk kényszerítették az uniformitás fojtogató légkörét, Románia jövője egy volt a kollektív kétségbeeséssel és beletörődéssel. A mostani – példátlan – visszafejlődés olyan múltba való süllyedés jele, mely visszafordíthatatlannak bizonyulhat.

Ennek a rohamnak nem a magisztratúra, nem a jogállam a célpontja, hanem

a hatalmi ágai egyensúlyaként és szétválasztásaként értelmezett alkotmányos demokrácia.

A felpörgetett parlamenti szavazás arról árulkodik, hogy át akarnak lépni minden eddig tiszteletben tartott korláton. Ez az offenzíva azt az euro-atlanti paktumot ássa alá, melyen modernitásunk alapul. A mostani sodródás egy másik, az autokrácia csillagzata alatt álló történelem kezdete. 2017 decembere egy másik Románia kezdete lehet.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.