Vajon tényleg mindenért az orosz propaganda a hibás?

Nem mindig elég a jó szándék. Az egyik legjobb példát erre az Európai Parlament nyújtotta a 2018-as költségvetési vita alkalmával. A PMP (Népi Mozgalom Párt – a szerk.) listáján bejutott euroképviselő, Siegfried Mureşan arról értesített bennünket, hogy finanszírozni fognak egy – egyelőre szerény – programot, melynek keretében

az orosz források által terjesztett dezinformálást kísérik majd figyelemmel.

Ez már régebbi igyekezet, tavaly év végén ugyanis elfogadtak egy jelentést Oroszország Európai Unió ellen irányuló propagandájának visszaszorításáról. A jelentés egy kicsit relativizáló volt, ugyanis tartalmazott egy ISIS-propagandára vonatkozó fejezetet is, de Oroszország volt a fő célpont. Főleg a lengyelországi és baltikumi képviselők tették szóvá azt a negatív hatást, amit a Kreml továbbra is gyakorol a jelenlegi politikai eseményekről közzétett verziók és értelmezések révén. Nem véletlenül írtam „értelmezéseket”, hiszen zömmel erről volt szó, ahogy az Anna Elżbieta Fotyga (ECR) konzervatív lengyel képviselő felszólalásából kiderült, aki különben a fő jelentéstevő is volt: „A kommunizmus bukása előtti és utáni életem jelentős részét a Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció által űzött diskurzus (narratives) visszaszorításának szenteltem, melyet rendkívül veszélyesnek tartottam a szuverenitásunkra nézve” (2016. november 22.).

A lengyelországi képviselő angolul beszélt és a „narratives” kifejezést használta, amit nem könnyű lefordítani, ezért gyakran így szokták átvenni. A „diskurzus” túlságosan homályos, a „beszámoló” túl kevés. A „narratives” itt a tények olyan bemutatását jelenti, mely szélesebb rálátást feltételez az eseményekre, vagy más szavakkal mondva egy ideológiát és egy „epikus szálat”. Anna Elżbieta Fotyga valószínűleg nagyon jól tudta, mit beszél, hiszen egy divatos kifejezés átvételével a kommunista, majd az időben közelebbi orosz propagandát célozta meg, mely szintén igyekszik egy csomó nyugatellenes gondolatot artikulálni. Következésképpen

az orosz propaganda visszaszorítása nem annyira hírek visszaszorítását jelenti

(azokat csak cáfolni lehet), hanem egy, az egész nyugati világban zajló politikai fejleményekre vonatkozó diskurzust.

De íme, mit mond a megfigyelési csoporttal kapcsolatosan Siegfried Mureşan: „Elsősorban az együttműködői hálózatot kell javítani. Másodsorban össze kell kötni a pontokat, mert nagyon gyakran egy Orosz Föderáció érdekeit szolgáló hír – és az Orosz Föderáció érdekét szolgálhatja az is, hogy a Brexit jó dolog, vagy az is, hogy Katalóniának függetlenednie kell Spanyolországtól – elsőként az Orosz Föderáció Kreml-párti kommunikációs csatornáin érkezik” (Hotnews).

Meglehet, hogy kitűnően megfelel Moszkvának az az állítás, hogy „a Brexit jó dolog, vagy Katalóniának függetlenednie kell Spanyolországtól”, de

ezeket elsősorban a britek mondják és a lehető legdemokratikusabb módon, népszavazás útján, ahogy azt a katalánok is tették.

Ebben érhető tetten ennek a kezdeményezésnek a legnagyobb gondja, mely nem többel és nem kevesebbel fenyeget, mint azzal, hogy éppen az Európai Unió szívében korlátozzák majd a szólásszabadságot.

Vessük most újra össze azt, amit a 2016-os jelentés fő szerzője mondott azzal, amit most a romániai euroképviselő állít: az előbbi a kremli hatalom által (természetesen a médiaügynökein keresztül) kibocsájtott propagandadiskurzusra (narratives) utalt, az utóbbi az Európai Unión belüli vitákra, melyeket Oroszország esetleg felhasználhat, de melyek nyilvánvalóan nem az orosz propagandából, hanem a nyugati Európa hosszú történelméből fakadnak. Nagy-Britannia mindig is excentrikus volt az EU-hoz képest és nem csoda, hogy sor került a Brexitre, a katalán függetlenségi törekvés pedig szintén egy régi spanyol történet. A katalán szeparatizmus biztosan nem jó az EU-nak, de kötelességünk megtenni a szükséges distinkciókat és

nem kellene orosz propagandával megvádolni a katalánokat (de a velenceieket, lombardokat, flamandokat sem).

Ez legalábbis nevetséges lenne.

Ez a téma nagy visszhangot kelt Romániában, hiszen nem egyszer tapasztaltam a késztetést arra, hogy az orosz propaganda és cselszövés rovására írják a keleti kereszténységhez való helyi kötődést. Ez olyan (szándékos, vagy sem) tévedés, melynek éppen a románok Európai Unióhoz való viszonyulására nézve lehetnek nagyon is súlyos következményei. Hiszen ha azt mondják nekik, hogy bűnös a szellemi hagyományuk és távolságot kellene attól tartaniuk, akkor nem kell csodálkoznunk, hogy csökken az Európai Unióhoz kedvezően viszonyulók aránya. Másrészről könnyen meglehet, hogy Oroszország abban reménykedik, saját hasznára fordíthatja a közös ortodox-keresztény hátteret, de ez teljesen más dolog. Következésképpen látható, hogy nem könnyű dolog az Oroszország propagandája elleni küzdelem, és kifinomultságot és józanságot igényel.

Az Európai Unió szélesebb kérdéskörére visszatérve, könnyű azzal elutasítani minden kényelmetlen politikai véleményt, hogy Moszkvából származik, de akik ezt teszik, a jövőre nézve elvesztik majd saját polgáraik bizalmát és tiszteletét, akik sokkal jobban tudják, hogy miből fakadnak saját gondolataik és meggyőződéseik. Az ellenséges erők propagandája elleni legjobb harcmodor nem más, mint egy szabad és valódi vitalégkör fenntartása.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.