A visszaszolgáltatások gondja alapvető kérdés.

Erdély magyar megszállása alatt a románokat kegyetlenül elnyomták.

Még nemzeti kisebbségként sem ismerték el őket. Kutyáknak és a legjobb esetben is a grófok rabszolgáinak tartották őket, bármiféle jogoktól megfosztva, holott demográfiailag uralták az erdélyi térséget és az összes többi itt élő kisebbséget lekörözték. Nem volt joguk kőből építeni a templomaikat (csak hamarabb megvetemedő fából), nem részesülhettek földadományban és nem vásárolhattak földeket, nem telepedhettek le a városokban, nem lehettek iskoláik, hivatalosan nem ismerték el a nyelvüket és egy állandó elnyomási, megalázási és erőszakos asszimilációs folyamatnak voltak kitéve. A legfontosabb XIX–XX. századi erdélyi épületeket az ő erőfeszítésükből és munkájukból, az Osztrák-Magyar Birodalomnak fizetett adóikból építették fel.

Az 1918. December 1-i Nagy Egyesülés után, az 1920. június 4-i Trianoni Szerződésben egy sor kölcsönös kötelezettséget írtak elő Romániának és Magyarországnak.

Erdély lakói dönthettek az állampolgárságukról,

választhattak, hogy a Romániához került Erdély lakóiként román állampolgárrá válnak, vagy Magyarország, illetve azoknak az utódállamoknak az állampolgáraivá, melyekhez a birodalom történelmi tartományai kerültek. Az Erdélyben maradt egyszerű polgárokon kívül, az e helyzet elé állított szinte valamennyi nagy földtulajdonos, illetve a magyarországi hatóságok Erdélyben tartózkodó képviselőinek többsége úgy döntött, hogy nem ismeri el és nem is fogadja el Románia Egyesülését, de – és ez nagyon fontos – a magyar állampolgárságot választotta, vagy mindenesetre nem a román mellett döntött és külföldre távozott.

Ekkor jött létre a „magyar optáns” kifejezés. Ők birtokolták az erdélyi tulajdon nagyjából 80 százalékát (sic!).

Románia a megkötött szerződés alapján aranyban kárpótolta a magyar optánsokat.

A történészek által elemzett dokumentumokban szereplő feljegyzések szerint, globálisan több mint 33 milliárd akkori lej értékben követeltek kárpótlást (miközben Románia éves költségvetése nem haladta meg a 13 milliárd lejt), azonnali kifizetéssel; a kifizetést arany frankban és arany koronában kérték, egyetlen részletben, 20 százaléknyi díjat fizetve a tulajdonháborgatás miatt, valamint egyes tulajdontárgyaikat meg is tarthatták.

Később, a Bécsi Diktátum és Észak-Erdély átengedése után a horthysta-fasiszta megszállással „jutalmul” tovább folytatódott a zsarnokság, a románokat pedig lemészárolták, iszonyatos pogromban volt részük, pedig csak az volt a bűnük, hogy románok. Több mint ezer románt gyilkoltak le vadul, a barbárok egyaránt megöltek nőket, gyermeket, erdélyi románok egész családjait.

A román állam által egyszer már kárpótoltak, sőt, háborús bűnösök örökösei most

a kérdéses javak és tulajdonok visszaszolgáltatását követelik Budapesttől

és érik el, aberráns módon, a romániai bíróságok révén. Kormánymegbízottként sikerült néhány ilyen ügyet blokkolnom és bíróságok révén semmissé tennem. Folytatom a csatámat, miközben Budapest hallani sem akar hasonló körülmények közötti visszaszolgáltatásokról és jogilag sem teszi azokat lehetségessé.

De a magyar propaganda „demokratikusan” és következetesen erősödik Románia Nagy Egyesülése Centenáriumának megünneplése közeledtével. Hazánkat az Orbán Viktor-kormányzat éppenséggel nyíltan fenyegeti és zsarolja azzal, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Középiskola helyzetének ürügyéből kiindulva nem fogja támogatni felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe. Az egyes magyar szélsőségesek által a Facebook-bejegyzéseimhez gyakran csatolt propagandisztikus üzenetek pedig ma magukért beszélnek

egy politikailag összehangolt, harciasan Románia ellen irányuló akcióról.

Íme, csak néhány:

„A román kutyákkal az a gond, hogy te azt hiszed, hogy Erdély csak a tied. Ez téves. Meg tudod mondani, hogy te mit építettél ott fel? Minden magyar, ami ott van! – megértetted? – igen. Sem nem dák, sem nem albán, sem nem román, sem nem romániai, hanem magyar. Magyar! És ebben az egész térségben te csak ideiglenes bérlő vagy! Jusson eszetekbe valamiféle jó román kutya, nem lesztek hosszú ideig Erdélyben. Hamarosan lejár a bérleti szerződésetek! És jusson eszetekbe, hogy Romániát olyan országok veszik körül, melyek jól ismerik. Olyan országok, melyek nem szeretik az árulókat. Bulgária, Törökország, Szerbia, MAGYARORSZÁG, Lengyelország és – természetesen – Oroszország. Remélem, hogy érted, mit akarok mondani. Az, amiről te azt hiszed, az nem a tied”.

Marius Paşcan, Maros megyei képviselő (a Traian Băsescu által vezetett Népi Mozgalom Párt részéről – a szerk.)

Az alcímeket a szerkesztőség adta.