A székelyeknek miért kell hibásaknak érezniük magukat csak azért, mert kompakt módon élnek a saját térségükben? Sabin Gherman írása.
A hír végső soron nem hír: egy eladónő elutasított/nem volt képes kiszolgálni egy ügyfelet. Hoooogy, csak ennyi, egy eladónő, egy ügyfél és kész? Hogyhogy csak ennyi,
Igen, csak ennyi. Akkor miért képzelegnek az „ennyi”-n túl? Először is, az eddig rendelkezésre álló adatok szerint (megvágott filmecske, az érintett eladónő reakciójának hiánya, de – másrészről – a Kaufland közleménye is, mely elismerni látszik az incidenst) (a cikk megjelenése óta a székelyudvarhelyi Kaufland kiadott egy újabb közleményt, melyben percre pontosan bizonyítják, hogy a provokatőr többször is próbálkozott nyitás előtti vásárlással, majd többszöri – román nyelvű – tájékoztatás ellenére harmadjára már kamerával érkezett és az általa mesterségesen keltett hangulatot vette fel és tette közzé a valóságot durván eltorzítóan megvágott felvételét – a szerk.), egy rosszkedvű alkalmazottal van dolgunk meg egy ügyféllel, aki boldog, hogy végre egy savanyú pofára akadt. Kérdés: azt hiszed, hogy ez a hölgy, akiről már amúgy is első pillantásra látszik, hogy nem sok keresnivalója van a pult mögött, a többi vásárlót, az udvarhelyieket mosolyogva szolgálja ki? Ha figyelmesebben megnézed, akkor a magyarul beszélő lányok is ugyanabba a közömbösségbe ütköznek.
Másik ügy: azt állítani, hogy Bukarestből jöttél (holott elárul az erdélyi hangsúlyod) ellenőrizni a kenyér–pâine legendát; látod, hogy a pult mögött álló semmibe vesz és te folyamatosan azt hajtogatod, hogy „azért nem szolgálsz ki, mert román vagyok?”, azt akarván sugallni, hogy erősködésed egyben igazolás is?
Átfutott akár egyetlen pillanatra is az agyadon, hogy annak a nőnek sem munkakedve nem volt, és nem is érdemelte meg azt a munkahelyet? Vagy még mindig azt hiszed, hogy ebben az országban csupa ötcsillagos szolgáltatás van, csak a Székelyföldön maradtak a legrosszkedvűbb kereskedők?
Menjünk csak a tengerpartra és nézzük meg, hányan mosolyognak a pult mögött és hányan csapják az árut a mérlegre, mintha éppen álmukból verted volna fel őket? Azt hiszed, hogy az etnikumoddal van valami gondjuk? Nézd, én azóta nem teszem be többé a lábam a Billába, amióta egy – román – eladónő ugyanilyen rosszkedvűen bánt velem. Most akkor mondjam azt, hogy Kolozsváron a románok nem szolgálják ki a románokat? Ráadásként: vajon miért adja vissza a pénzed? És vajon miért vágtál ki a filmből? Mert azt gondolnánk, hogy az igazi igazat akartad felszínre hozni. Ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, mert elkezdődött a cirkusz.
ha a dolgok a „bukaresti” állításai szerint történtek, akkor ezt sürgősen el kell ítélni, mert ezen mindkét közösség, a román és a magyar is együttesen veszít. De ugyanilyen világos: ha az egész csak átverés, akkor ezt is sürgősen el kell ítélni, ugyancsak azért, mert a közösségek lesznek a vesztesek. Ráadásul: én még mindig várok a hölgy véleményére, a még mindig hiányzó altera pars-ra. Előfeltevés: kukacos alma mindenfelé van, még nem találták fel az angyalokból álló nemzeteket.
De: azok a mély okok nem az egyszerű emberektől származnak, sem a nemzet rémévé vált eladónőtől, sem az ugyanezen nemzet megmentőjének számító „bukarestitől”; az okokról pedig beszélni kell, mert túl sok a mesterséges szatellit, melyek olyan ostobaságokat hangoztatnak, melyeket a nagy pártok nem mernek kimondani, de hallgatólagosan elfogadnak. Amikor te, székely agitátor „felakasztottad” Avram Iancut, akkor nem tettél egyebet, mint aláaknáztad a jó együttélés eszméjét – a saját székely közösségednek tett iszonyatos rossz szolgálaton kívül. Amikor te, román agitátor elmentél Székelyföldre, hogy fityiszt mutass az ottaniaknak – általában március 15-én, a román nacionalistáknak általában ezen a napon szokott eszükbe jutni Románia –, akkor
Egyesek majd azt mondják: igen, de miért ne menetelhetnénk zászlókkal és mindenféle egyébbel a Székelyföldön, hiszen román föld, hiszen dákok, hiszen mi voltunk az elsők. Nos, végezzünk el egy kísérletet: megérkezel a munkából, bekapcsolod a tévét és ahaaaj, gyere gyorsan asszony, neked is látnod kell a brékingnyúzt: „Több száz magyar menetelt a bukaresti Berceni lakótelepen. A honvédegyenruhába öltözött magyarok arra emlékeztették ezzel a bukarestieket, hogy a lakótelep alapkövét Bercsényi Miklós gróf rakta le. Az esemény incidensek nélkül zajlott le annak ellenére, hogy a felvonulás szervezői fontosnak tartották, hogy beszédeikben emlékeztessék őket az elsőbbségre és a történelmi jogokra, valamint a berceni-i magyarok által elszenvedett megaláztatásokra.”
A Székelyföldön, ioooi, kedves Székely, nézd meg, milyen hírek: „Egy magyar közzétett egy filmecskét, amiből kiderül, hogy kénytelen volt kürtős kaláccsal csillapítani az éhségét, mert nem talált egyetlen román eladót sem, aki miccsel és mustárral kiszolgálta volna. Mindez a bukaresti Berceni lakótelepen, a magyar civilizáció Bercsényi gróf által alapított ősi fészkében történt. Most pedig teleshopping következik, bemutatjuk a csodaserpenyőt.”
Hányan nem vernék félre a harangokat, hányan nem gyújtanának lármatüzeket a dombok tetején? Szóval gondoljuk ezt végig. Igen, ez egy abszurd forgatókönyv, sőt még azon is túl, még akkor is, ha az alaptörvény nem tiltja a felvonulásokat, még a nacionalistákat sem, akár a románokéról, akár a magyarokéról van szó. Csakhogy az alkotmánytól függetlenül is vannak dolgok, melyeket nem szokás csinálni – mint például az, hogy dinamósként nem csinálod a fesztivált a Steaua szurkolói között. Akár tetszik, akár nem.
Még mindig nem tudom megérteni, hogy
hogy „mi románok vagyunk, mi örökre urak vagyunk itt”, a székelyeknek pedig miért kell hibásaknak érezniük magukat csak azért, mert kompakt módon élnek a saját térségükben. Mint ahogy azokat sem értem meg, akik – legyenek akárhányan – a szemére hányják a román turistának, hogy nem ért magyarul. De a következő a legérthetetlenebb dolog: miért van az, hogy az utóbbi száz év – igen, centenárium! – székelyföldi beruházásai kizárólag Károly herceg odalátogatásának köszönhetők és nem a román állam azon vágyának, hogy egy olyan térséget fejlesszen, melyről állandóan és nagy hangon azt állítja, hogy az övé.
És egy utóirat: nem ártana tudni, hogy amikor lármatüzeket gyújtanak a dombtetőkön, a száraz gallyak mindent felperzselnek a környéken.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.