Nos, talán azokra a csodákra, amelyek miniszterségük ideje alatt bekövetkeznek.
A képen látható úriember, aki épp egy ereklyét csókolgat, Răzvan Cuc szállításügyi miniszter, aki pénteken részt vett Szent Nifor ünnepén Târgoviștében, több ezer hívő társaságában.
De nem ő volt az egyetlen miniszter, aki ajkával illette az ereklyét. Ott volt a meghívó, Adrian Țuțuianu védelmi miniszter, Rovana Plumb, az európai alapok minisztere, továbbá Mihai Fifor gazdasági miniszter.
És hogy mire is gondolhattak a jeles államférfiak (és az államnő) a szakrális aktus közben? Nézzük:
Cuc miniszter vélhetőleg azért fohászkodott, hogy bár egy kilométer autópálya megépüljön a közeljövőben.
Rovana Plumb sok-sok (nagyon sok) európai pénzt kívánt a román kormánynak, hogy legyen mit elkölteni.
Adrian Țuțuianu azt kívánhatta például, hogy legyen végre Romániának olyan erős hadserege, amely három napon túl ellen tudna állni egy orosz támadásnak.
És végül Mihai Fifor miniszter úr arra kérhette a szentet, járjon már közbe odafönt, hogy ne vigye el az ördög a korrupt politikusokat, mert még kormány és parlament nélkül marad az ország.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.