// 2025. július 2., szerda // Ottó

Despacito

// HIRDETÉS

Miért is tud ilyen sikeres lenni ez a nóta? Andrei Pleșu vitaindító írása.

Akar még valaki (újabb!) bizonyítékot arra, hogy lejárt lemez vagyok? Arra, hogy én vagyok az ütemvesztett, a kor szellemével párbeszédet folytatni már nem képes öregember megtestesítője? Arra, hogy én magam vagyok az intellektuális székrekedés jelképe? Íme: megdöbbent, hogy egy Despacito című videoklip azt az egyedülálló teljesítményt produkálta, hogy több mint 3 milliárd megtekintést volt képes összegyűjteni!

Láttam. Nem mondom, hogy rosszabb a többi hasonszőrű darabnál. De jobb sem. Elismerem, hogy talán egy kicsit szimpatikusabb a trónfosztottnál (Gangnam Style). De mintha a Macarena magával ragadóbb volt.

Nyilvánvaló, hogy

az idősebb nemzedék alapvetően nosztalgikusabb, megrekedt az ifjúkori slágereknél.

Természetes dolog, ha rabja maradsz hallgatói és táncosi lényed ifjúkori zenei divatjainak és mintáinak. Emlékszem, hogyan morogtak szüleink és nagyszüleink, amikor azt látták, hogy szamba- és csacsacsa-ütemekre „vadultunk”, hogy a rockról és a tvisztről ne is beszéljek. Nem volt igazuk. Úgy tűnik, én is ugyanebbe a bűnbe esek bele. A break dance és hip-hop epizódokon még türelmesen túltettem magam. De a Despacitón fennakadtam! Azt is mondhatnám, hogy ez a fajta zene nem rendelkezik azzal a „klasszikussá válási” eséllyel, mely a rock és a tviszt esetében fennáll. Vagy azt, hogy Luis Fonsi vagy a dél-koreai PSY nem maradnak majd úgy fenn a köztudatban, mint Elvis Presley és Bob Dylan. Rendben, ezek személyes vélemények, idioszinkráziák, szubjektivitások. De érveim is vannak?

Milyen „korlátait” tudom felhozni ennek a számomra nehezen befogadható zenének? Akkor járok el helyesen, ha előbb a saját korlátaimat említem (kor, gének, neveltetés, személyes történelem, csillagkép?). De – saját felelősségemre – néhány, számomra „objektívnek” tűnő adatot is felhozhatok. Számomra úgy tűnik, például, hogy

a ritmikai monotonitásra és a zenei felpörgetettségre irányuló tendenciának vagyunk a tanúi.

Egy régebbi, az „én időmből” való dal nyomán a dúdolás impulzusa maradt meg benned (kis táncolásra utaló gesztusokkal). Most inkább a csípő, karok és faj görcsös rángatózására érzel hajlamot. Az új sikerszámok stilisztikája pedig a „klip”-ek vizuális megjelenési formájával áll közvetlen kapcsolatban. Kapsz valami hallgatni valót is, de sokkal inkább látnivalót. Díszletekkel, történettel, gesztikulációval ostromolnak (ez utóbbi gyakran nyíltan erotikus, viharos combokkal és kevély mellekkel, a szexuális „agressziót” kihívóan szimuláló, vagy a „hatékony” szervek helyét kendőzetlenül jelző férfikarokkal). Minden hiperdinamikus, sokszínű, gyújtóhatású. Ha zenész lennék, akkor némi frusztrációt éreznék: a klip megfojtja a zenét. Az éneklés egyszerű mellékes dolognak, ürügynek tűnik egy barokkos „színrevitelhez”, történetecskékhez, fitringeskedésekhez, tornászi teljesítményekhez, többé-kevésbé egzotikus sikkantgatásokhoz, eláradó, enyhén autista „spontaneitásokhoz” képest. Úgy tűnik, hogy maguk a konvencionális hallgatóság polgári elvárásai alól felszabadult főszereplők szórakoznak a legjobban. Nem tetszik? Nem számít, mi nélküled is tesszük a dolgunkat! Az a rendkívüli ebben, hogy a hallgatóság óriási számban és lelkesen fogadókész erre a fajta zenére, mely vagy zárójelbe helyezi őt, vagy gépiesen integrálja egy mindenki beállítottságától függően vidám vagy zajos menetelésbe.

És most egy kicsit átmerészkednék a zenéről és táncról a szövegre.

Persze, nem várok el kifinomult versszakokat, metafizikát, óriási mélységeket. De nem is állhatom meg, amikor átfutom a nóta szövegét, hogy ne legyenek kis (pre-)apokaliptikus aggodalmaim… A Despacito – nyilvánvalóan – egy „előrelátható” célokkal rendelkező szerelmi vallomás: az énekes azt magyarázza szerelmének, hogy a lány a „mágnes”, mely a „fémet”, vagyis őt vonzza. Következésképpen bejelenti, hogy „a nyakába akar szagolni (szimatolni)” és azt kéri tőle, hogy mutassa meg vágyakozó szájának testének kedvenc helyeit („kedvenceket, kedvenceket, baby!”). A továbbiakban megtudjuk, hogy bizonyos „veszélyes helyekről” van szó, melyeken a hősszerelmes át akar hágni, hogy sikongatásra kényszerítse a partnerét. Mint minden lány, a Despacitóban szereplő is „bum-bum-ot akar”. Azt mondják majd, hogy gonoszkodom. A Beatles szövegei sem voltak heideggeriek. De érzékenységem egy olyan pontjára hatottak, mely képes volt elindítani egy gondolatkezdeményt: „Hirtelen/ nagyon rosszat tettek énvelem: / noha nem volt jele semmi sem, / a tegnap elbánt énvelem.” (Yesterday) Vagy: „Ha úgy érzem, összedől minden, / Szűz Mária szól hozzám, / itt vagyok, melletted /, ne félj.” (Let it be!)

Nem akarok semmi rosszat mondani azokról a kortársaimról, akiket meghódított a Despacito. Joguk van hozzá és talán a tompaságom akadályoz meg abban, hogy szolidáris legyek az ízlésükkel. De azt látom, hogy legalábbis az én szemszögemből nézve, a világ egyfajta gyorsulásba kezdett, amit tökéletesen kifejez a táncos nyüzsgés, a ritmikus felfokozódás inflációja. Sokkal érdekesebb, ha nem éppen paradox ennek a slágernek a címe: Despacito. Ami lefordítva „lassan, lassacskán”-t jelent… Bölcs útmutatás, mert ez felhívás egy mentő lassításra, a szemlélődő mozdulatlanság állapotára.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix
Főtér

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix

Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt
Krónika

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt

Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix
Főtér

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix

További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket
Székelyhon

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket

Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók
Krónika

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók

Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset
Székelyhon

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset

Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS