Az utóbbi hónapok kormányzati zűrzavara bizonyítja, hogy a honi demokráciának egy sor súlyos hiányossága van. Az érintett személyek nevetségességén, a kormányon lévők alkalmatlanságán túlmenően látnunk kell a román állam intézményeinek működésképtelenségét. Az, hogy képtelenek vagyunk stabil társadalomban élni azt mutatja, hogy – továbbra is – működésképtelen demokrácia vagyunk.

Tudose kormányfő a gyermekek beoltásával kapcsolatban nemrég adott egyik interjújában megállapította, hogy „távol vagyunk a civilizált világtól”. Debil hazánk főadminisztrátorának elmélkedése olyan, mint egy bölcs szállóige, mivel jól leírja intézményi elmaradottságunkat. A fejlődésben lévő társadalmak jellegzetes vonása az, hogy képtelenek vagyunk kormányozni magunkat. Nemcsak az egészségügyi rendszer van híján a szabályoknak és szervezettségnek. A kormányfő Thomas Hardy regényéből ihletett bölcselkedését továbbvíve elmondhatjuk, hogy a civilizált világgal szembeni távolságunk a demokratikus intézmények működésképtelenségének következménye.

Az egész mioritikus demokrácia egy diszfunkcionális és nem hatékony teremtmény. Olyan ország vagyunk, mely képtelen eredményeket produkálni és teljesítmény generálni.

Románia voltaképpen azért működik hibásan, mert működésképtelen intézményei vannak.

Mit jelent, miből fakad az, hogy nem vagyunk hatékonyak? Az egyik „klasszikus”, a politikai rendszerek elméletének cilinderéből előhúzott magyarázat az, hogy intézményeink azért nem működnek, mert korruptak vagyunk. Most nincs értelme a „korrupció kiiktatásának” mágiáját boncolgatni. Sokkal inkább egy Kőműves Kelemen-féle természetes önpusztító hajlamról kellene beszélnünk. Nálunk azt, amit az egyik kormány felépít, a másik, az ugyanahhoz a párthoz tartozó, lerombolja; amit egy miniszter kitervel, azt a másik, saját párttársa felszámolja és az a legrosszabb, hogy a módszeres rombolás az intézményműködési formánk.

Az a gond, hogy az utóbbi 25 évben egy girhes demokráciát hoztak létre Bukaresten.

Egy már eleve torz szervezeti forma kaotikus és elrondított változatában élünk. Mert a demokrácia nagyon könnyen meghibásodik. De azért is, mert a demokrácia nem képes általános gyógyír lenni, amely automatikusan megoldja egy rozoga társadalom minden gondját.

Itt, Levante kapujában abszurd formákat ölt a demokrácia eltorzítása. Mint egy hibás csigákkal előadott marionett-előadáson, az itteni politikusok elcsámpázzák az összes demokratikus szabályt. Minden intézményünk holmi minimális szervezési képességeknek is híján lévő emberszabásúak által kölcsönvett modellek sikertelen majomkodásainak tűnnek.

Ha meg kellene neveznünk a bukaresti demokrácia „csütörtököt mondásának” fő okát, akkor ennek a Győzelem-palotában uralkodó állandó zűrzavar a legfrissebb és legjobb példája. Azért működésképtelen a demokráciánk, mert folyamatosan és szisztematikusan aláássák demokratikus intézményeink legitimitását.

Végső során az önkény uralkodása az öröklött hibánk.

Az „az lett, amit akartam” régi szlogenje azoknak, akik felkapaszkodnak a mioritikus politika csúcsára. „Mert én így akartam” – ezt a megfogalmazást halljuk mindenhonnan, a kis intézményvezetőktől Románia legnagyobb pártjának elnökéig. Már túl régóta a „mert nekem így tetszik” vezérli az itteni politikai osztályt. Nem az, hogy vannak szabályaink, nem az, hogy léteznek elvek. Hanem az, hogy a „főnök” így akarja.

Ezeket a szomorú tényeket bizonyítja a demokrácia indexe, a The Economist Intelligence Unit által több évre vonatkozóan elkészített tanulmány, mely a konszolidált demokrácia öt fő kategóriáját (választások, szabadságok, kormányzás, politikai részvétel és kultúra) veszi figyelembe. Romániát az összes mutató a „hibás demokráciák” („flawed democracies”) közé helyezi, pontszámaink alapján pedig a megérdemelt helyünkön vagyunk, Mexikó, vagy Mongólia típusú országok mellett. A statisztikák azt bizonyítják, hogy bár a választási folyamatok stabilak (több mint 9 pont), nagy hiányosságaink vannak a politikai kultúra és főleg a kormányzati működés terén.

A politikaelméletben különbséget tesznek a stabil (vagy konszolidált) és a részleges demokráciák között.

Mi elrontott demokrácia vagyunk, mely kívülről sértetlennek és stabilnak tűnik, de rozoga az alapja.

A polgárok választásokon vesznek részt, megválasztják képviselőiket, ez utóbbiak pedig munkához látnak. De a demokrácia nemcsak szavazásból áll. Ahogy azt mifelénk nagyon is jól látjuk, a társadalom jó működéséhez nem elégségesek a szabad választások. Az, hogy képtelenek vagyunk átültetni a közjót a gyakorlatba, párbeszédet folytatni a saját polgárainkkal, hasznosítani az emberi erőforrásainkat és irányítani az intézményeket a bennünket jellemző kormányzati alkalmatlanság jelei.

Minden a következő kérdésből indul ki: miért élünk demokráciában? A modern demokratikus rendszerek alapítói által megfogalmazott – amúgy régi – válasz egyszerű: mert elutasítjuk az autokráciákat, a zsarnokságokat és a diktatúrákat. Ahogy azt Lincoln mondta, a demokrácia a nép kormánya, a népért (of the people, for the people). De amikor a vezetők a saját polgáraik érdekei ellen cselekednek, akkor a demokrácia csak egy ostobaságot, alkalmatlanságot és a hatékonyság hiányát bátorító rendszer.

A mioritikus demokrácia nem a mienk, nem értünk van, hanem az övék, és csakis értük van.