Mit csinálnak majd a kis pártos pöcsök, ha megbukik a nagy teleormani Vezér? Teszi fel a kérdést Sabin Gherman, némi éllel.
Vajon mihez kezdenek majd Dragnea bukásakor a talpnyalói? Láttam, miként kínlódtak annak kimagyarázásával, hogy miért kap Kolozs megye tizenháromszor kevesebb pénzt utakra, mint Teleorman.
Ezek szerdánként vagy csütörtökönként attól rettegve jönnek haza, „vidékre”, hogy a média majd kérdőre vonja őket a Parlamentben megszavazott disznóságok miatt, kulisszák mögötti semmiségekkel dörgölőznek újságírókhoz, tartanak egy sajtókonferenciát a városi pillangók porckopásáról, majd hétfőn visszamennek Bukarestbe, pihenni.
Ne legyenek illúzióink, nemcsak a régi banda tagjairól, a Pártkantin hajdani pincéreiről van szó; ezek a fiatalok még kiéhezettebbek; egyeseknek ez az első stabil munkahelyük. Évekig tették a szépet a főnökeiknél, ragasztották a plakátokat, annyi ülésre jártak, hogy még házasodni sem volt idejük – Dragneának köszönhetik első zsíros keresetüket, rokonaik Dragneának köszönhetően nem néznek rájuk úgy, mint holmi bizonytalan végzettségű lúzerekre.
Látták őket a bizalmatlansági indítvány vitáján? Fegyelmezetten ott sürögtek-forogtak a gazda körül, hogy szóba elegyedhessenek vele – olyan lelkesedéssel, mint egy közös győzelem nevében a parancsnokot megcsókolni igyekvő részeg harcos.
Dragnea bukni fog. Az már nem is igazán lényeges, hogy a brazíliai tájfun vagy valamelyik bukaresti bíró miatt. A szocialisták mostani viselkedése olyan, mint egy csődbe jutott bank manővere: too big to fail, ha én bukom, mindnyájatokat magammal rántalak.
Úgy vette elő újra a sorosos veszélyt, mint a falu kútjába benzint öntő polgármester – hogy lássák az emberek, ő nem viccel: háború van! Mit csinálnak majd a pártbéli kis pöcsök? Dragnea történelmi lehetőséget teremtett nekik arra, hogy pénzhegyeket szavazzanak meg maguknak. A Teleormani Fővezér megannyi ótvaros kelése mellett mit számít már, hogy a tanárok és az orvosok kimaradtak a szórásból; hogy bár nekik kijárt volna a béremelés, a Képviselőház inkább a parlamenti képviselők juttatását kétszerezte meg… Ennyi aljasság mellett ki foglalkozna még azzal, hogy madám Sevil éppen most szór ki 12 millió eurót stadionra az egyetlen-könyvesbolt-nélküli-megyében?
Amikor pedig a legkisebb érdeklődést sem képesek a közösség elsődlegességei iránt kimutatni, akkor meg a Centenáriumon rágódnak – mintha ennek a száz évnek boldog mérlege lenne a hegyeket átszelő autópályák kilométereit vagy az oktatási rendszer minőségét illetően. A mócok ünnepeire járnak, miközben megfeledkeznek arról, hogy a mócokról törvény is van, a 33/1996-os, amit a mai napig nem alkalmaznak – és miközben az Erdélyi Szigethegységben élők egy ágat nem vághatnak le az erdőikben, a kerítésen túlról bámulják az előttük elhaladó rönkszállító teherautókat…
Hozzájuk is eljutott, hogy reformpárti mozgalmak vannak a PSD-ben (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) és… Mit is tehetnének? A reformpártiak nem engedik be őket a kulisszák mögé, az öregek dorbézolásain pedig őket szalasztják cigiért. Hol a francba tehetnék magukat legalább egy kicsit is hasznossá? Elmehetnének ők is egy nagyobb, „országosabb” talk-show-ba, de mit is mondhatnának azon kívül, hogy „Le Kövesivel!”? Ráadásul nem szerepelnek a különleges listákon – fő műsoridőbe ez meg ez, délután az meg amaz megy, az apróságok pedig inkább csak a helyi sajtóban jártatják a szájukat. Frusztráló egy helyzet egy kiglancolt szolga számára, nem igaz?
Eleinte feldühítettek. Micsoda dolog, hogy a kolozsváriak érdekeinek képviseletére küldenek a Parlamentbe, te meg a Teleorman Megyei Tanácsért küzdesz? Saját szemeddel látod Iaşi megye gazdasági megrekedését és ahelyett, hogy nekimennél a kormánynak a Iaşi–Marosvásárhely autópályáért, te ugyanannak a Teleormannak küldöd a pénzt? Egy ideje már nem idegesítenek ezek a kis Scorniceşti-ek (Nicolae Ceauşescu szülőfaluja volt, melyet a diktatúra vége felé fejlesztettek fel mesterségesen várossá, majd a rendszerváltás után a település visszazuhant eredeti állapotába – a szerk.). Ma már csak sajnálni tudom őket: igen, ehetsz akár hét kanállal is, aranyfogsort tehetsz magadnak, de az emberek akkor is leköpdösnének az utcán és a tükörben is meglátod néha, miként vált nyomorúságos vastagbéllé a gerinced.
akik csak otthon ülnek és a pénzüket számolgatják, felhúzzák magukra a legdrágább öltönyüket, csinálnak egy rántottát és a végén ünnepélyesen azt mondják saját maguknak, hogy „kezicsókolom az ebédért”. Magányosak, idióták, feleslegesek.
Azt mondják majd erre, hogy nem mind ilyen. Meglehet. De soroljuk csak fel gyorsan-gyorsan három olyan szocialista képviselő nevét, akiket minden gyanú, szolgalelkűség, büntetőügyesekkel való szolidaritás felett állónak tartunk. Lehet, hogy vannak ilyenek, nem vagyok ennyire „tájékozott”. Igen, azt is mondhatnánk, hogy az ellenzék sem áll jobban. De az ellenzék sohasem akarta megváltoztatni az euro-atlanti pályát, és még ha időnként fel is kent szentelt olajjal egyes büntetőügyeseket a pészédésekkel együtt (a PSD-s Dan Şova
">esete Ruxandra Jipa UNPR-s képviselővel – a szerk.), nem akart ravaszkodó törvényekkel fellépni az igazságszolgáltatás ellen.
Sohasem volt úgy, ahogy most van – ez egy jobban leplezett, de nap, mint nap zajló bányászjárás, melynek ugyanolyan hatása van, mint az Iliescu alattinak. Az ostobáknak ugyanaz a szolidaritása miatt hasonlít az ország egy tempomatos törzsre, ugyanaz a bunkóság vezet ki minket a civilizációból. Ugyanaz a dél-amerikai populizmus. Ugyanaz a seggnyalás, ugyanaz a készség a bármiféle politikai undormány kimagyarázására. Ugyanaz a történelmi tettek generálása iránti kelletlenség egy olyan országban, ahol a Centenáriumnak már nem ünnepnek kell lennie, hanem rettegésnek attól, hogy ezek visszavetnek minket száz évvel.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.