Miért is látogat a Székelyföldre Klaus Iohannis elnök?

Egy kicsit meglepő Iohannis elnök Hargita és Kovászna megyei látogatása, ha figyelembe vesszük, milyen hűvösen viszonyult a romániai magyarokhoz.
Hirdetés

Iohannis elnök programja egy kis meglepetést tartalmaz. Jövő héten Hargita és Kovászna megyékbe látogat. Szóvivője némi dagályossággal jelentette be az eseményt, hogy kihangsúlyozza, mekkora jelentőséget tulajdonít ennek az elnök. Július 18-án, például, széles körű megbeszélést folytat a két székely megye helyi hatóságainak képviselőivel, melynek során a térségbeliek számára fontos témákra fognak kitérni: infrastruktúra, fejlesztési távlatok, demográfiai visszaesés, az identitásvesztés veszélye és így tovább.

Szigorúan bürokratikusan közelítve meg a dolgokat, egy látogatás úti célja csak egy megye lehet, nem kettő egyszerre, de éppen ez a sajátosság a figyelemre méltó. Nagyszeben volt polgármesterére, aki szász etnikumú és egy olyan történelmi erdélyi nemzet tagja, mely ugyanolyan régi, mint a magyar, ez utóbbiak nagy arányban szavaztak annak ellenére, hogy ő semmilyen szimpátiát sem mutatott irántuk. Valószínűleg ez a hűvösség hozott neki sok román szavazatot, de

lehet, hogy az elnök felfogta, hogy kimondottan a magyarokhoz is kellene szólnia.

Egy látogatás megszervezése Hargita és Kovászna megyékbe a tartomány eltérő etnikai státuszának implicit elismerésének egyik formája, ami máris nyereségnek számíthat a székelyek szemében. Emlékezzünk Băsescu elnök székelységi úgynevezett vakációira, melyek már a létrejöttükkel is nagy sikert arattak. Akkor egy kicsit meglepett, hogy az elnököt, aki a térség etnikai egységét felszámoló regionalizálási változat támogatójának tűnt, mégis jól fogadták, sőt el is nyerte a helyiek szimpátiáját. Természetesen az a tanulság, hogy a politikában a közvetlen párbeszéd a legfontosabb és az, hogy egy szemtől szemben vita, főleg lazább környezetben, nagyobb súllyal nyom a latba, mint a közvetett csatornákon küldött „absztrakciók”.

De Klaus Iohannis nemcsak az előző elnök példáját követi, aki időközben már valószínűleg felélte az akkor felhalmozott tőkéje egy részét, hanem olyan stratégiai útmutatásokat is meghallgatott, melyek szerint

nem árt, ha egy politikai vezető közvetlenül folytat párbeszédet a romániai magyar közösséggel,

nem csak az RMDSZ-en keresztül. Ez valóban jó ötlet, mely elég sok nézeteltérést tisztázhat mindkét oldalon.

A román politikában egy adott pillanatban változást érzékeltem a magyarokhoz való viszonyulás terén, a Washington és a budapesti konzervatív rezsim közötti elhidegülés közepette. Úgy tűnt, Románia kihasználja ezt a helyzetet és előnyt szerez Magyarországgal szemben, ugyanakkor gondatlanabbul bánik az itteni magyarokkal. Úgy érezte, ezt anélkül teheti meg, hogy szemrehányást kapna egy olyan nagyhatalomtól, mely tudja, hogyan jutalmazza a hűséges kelet-európai együttműködőket, és miként büntesse a hűtleneket. A legutóbbi egyesült államokbeli választás óta a helyzet radikálisan megváltozott. Donald Trump elnök erős erkölcsi támogatást nyújtott a kelet-európai konzervatív országoknak, elsősorban Lengyelországnak, de közvetve Magyarországnak is, ezzel kapcsolatosan főleg a varsói Krasinski téren mondott beszédét kell megemlíteni, melynek során többek között a berlini és párizsi politikát uraló liberális-haladópárti ideológiával is vitába szállt. Magyarország a Victoria Nuland által vezetett missziók korszaka után egy Washington erkölcsi szankcióinak alávetett országból újra megbecsült országi státuszt kapott. Arra is rámutattam, hogy a román–magyar kapcsolatot mindig is az amerikaiak szabályozták és szavatolták, ami ezúttal is így történt, hiszen

a Budapestről Washingtonban kialakult kép megváltozása elég volt ahhoz, hogy a bukaresti politikai elit újra felfedezze a romániai magyarok kérdését.

(Nem véletlen, hogy a javulásra nem a liberalizmus hatására kerül sor, hanem egy konzervatív megerősödés nyomán, de a téma megérdemelne egy külön anyagot.)

Hirdetés

Iohannis elnök, aki többek között azért tartotta magát távol a Visegrádi Csoporttól, hogy ne váltsa ki Berlin nemtetszését, mégis csatlakozott az I3M-hez, mely egy nagyobb, az összes volt kommunista országot és Ausztriát magába foglaló formátum, amely gazdasági kérdésekre összpontosít. Kelet-Európának ezt az – egyelőre tisztán szavak szintjén jelentkező – összefogását támogatta erkölcsileg Donald Trump elnök, ami a románokat is arra kényszerítette, hogy feladják távolságtartásukat, annál is inkább, hogy – minden látszat szerint – fontos szerepet szánnak nekik. Donald Trump elnök a varsói beszéde elején köszönetet mondott a hátsó szándékkal odahívott katonáknak: „Büszkék vagyunk, hogy feljöttek mellénk a színpadra az amerikai, lengyel, brit és román katonák. Köszönetet mondunk nekik, remek munkát végeztek.” Úgy tűnik, hogy a színpadi elrendezés az amerikaiak új európai politikáját támogató stratégiai pontokat jelképezte.

Következésképpen, ha Romániának szerepet szánnak az új geopolitikai képletben, akkor természetes módon késztetést érez arra, hogy zárójelbe tegye a magyarokkal szembeni régi ellenséges előfeltételezéseket (melyeket nemrég még a budapesti „illiberalizmus” előnyösen mutató helytelenítése mögé rejtettek) és jobb együttműködési kapcsolatokat építsen ki az összes térségbeli országgal. Ha a varsói szimbolisztika nem téveszt meg minket, Romániának jelentősebb stratégiai szerepe lesz, mint Magyarországnak, de éppen ez a megerősödés ró kötelezettségeket rá az új kontextusban.

 

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés