Nicuşor Dan tévedése

Az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) nemrég újra megválasztott elnöke, Nicuşor Dan bejelentette lemondását a párt éléről. Egy nappal korábban szavazás volt az Országos Büróban, melynek eredményeként az a döntés született, hogy az USR szembeszáll az alkotmány Koalíció a Családért által javasolt módosításával. A párton belül két ellentétes tábor alakult ki: a baloldaliak helytelenítették az addig mutatott semlegességet, világos, egyértelmű álláspontot követelve a párttól. Nicuşor Dan minden erejével azon volt, hogy a dolgok változatlanok maradjanak: azzal érvelt, hogy csak így őrizhető meg a párt egysége. De a baloldali szárny egyre fokozta a nyomást és végül sikerült – szűk többségű – sikert elérnie az Országos Büróban, ezzel kiváltva Nicuşor Dan lemondását.

A történtek elkerülhetetlenek voltak, tekintettel arra, hogy a párt a lehető legkülönbözőbb elképzeléseket fogott össze. Nicuşor Dan korábban – megfeledkezve önmagáról – maga is azt mondta, hogy

a pártot a szétesés fenyegeti, mert antagonisztikus ideológiai elképzelések gyűjtője.

Igaz, hogy a párt még nem esett szét, de feltételezhető, hogy miután feladták a semlegességet egy olyan lényeges kérdésben, amilyen a családról és általában véve a társadalomról alkotott elképzelés ügye, nem kell sokáig várni a szakítás hivatalossá válásáig.

Nicuşor Dan azt igyekezett bizonyítani, hogy a házasság kérdése másodlagos és sok más egyéb kérdés elsődleges a román társadalom számára, melyek azt tennék szükségessé, hogy az emberek az ideológiai eszméiktől függetlenül egységesek maradjanak. Nicuşor Dan az egyik elvtársával folytatott vitában azt mondta neki: „Az USB/USR-be igyekvő emberekkel folytatott több tucatnyi találkozó során azt mondtam, hogy a rendszer blokádjának megtörésére az az egyetlen esély, ha egyazon platformra gyűjtjük össze az eltérő ideológiai irányultságú embereket, egy bennünket egyesítő, a társadalom számára sürgős ügyekről szóló program mentén. Azt mondtam, hogy az USB/USR-ben helye van a haladópártiaknak és a konzervatívoknak is, ez a téma pedig nagyon sokak számára túlságosan is bensőséges ahhoz, hogy szavazással lehessen róla dönteni.”

Úgy tűnik, nem volt meggyőző, tekintettel arra, hogy pontosan az lett, amit el akart kerülni, vagyis szavazást tartottak. De a fő kérdés az, hogy az USR elnöke

jogosan tekinthette-e másodlagos kérdésnek a házasság témáját.

Valójában az egész világon és nemcsak Romániában elég sokan úgy gondolják, hogy ez egy sürgetően fontos kérdés. De, paradox módon, nem a konzervatív többségek röpítik a témát az prioritáslistáják élére, hanem ellenkezőleg, a haladópárti kisebbségek. A konzervatívok, éppen azért, mert elégedettek a jelenleg létező jogi helyzettel, egyáltalán nem tekintik elsődlegesnek a házasság témáját, még kevésbé sürgetőnek. A lázas követelőzés a baloldal felől érkezik, hiszen az éppen egy történelmi hódítási mozgalmat folytat. Tehát úgy tűnik, hogy csak az USR-n belüli baloldali militánsok tekintik elsődlegességnek a homoszexuálisok házasságának kérdését, hogy nyomást gyakoroltak Nicuşor Dan eltávolítása érdekében, aki implicit, de sokatmondó módon kifejezte belső konzervatív opcióit. A helyzet iróniája, hogy nem a semlegesség kényszerítette lemondásra Nicuşor Dant, hanem a ki nem nyilvánított választásai.

Világosabbá vált, hogy a politika elsősorban a prioritások meghatározásából áll. Az dönti el a politikákat, aki meghatározza az elsődlegességeket és végül így érvényesíteni képes az ideológiáját. A fentebbi kérdésre pedig magától adódik a válasz: egy adott kérdés csak a használt ideológiai perspektívától függően válik többé vagy kevésbé sürgetővé, ami lényegében azt jelenti, hogy Nicuşor Dan hibázott, amikor zárójelbe tette az ideológiákat, hiszen – íme – ez megbosszulta magát.

Végül lehetetlennek bizonyult az az igyekezet, hogy

felépítsenek a színtelen-szagtalan, minden vitás kérdéstől megszabadított politikai platformot.

Az epizód fontosabb, mint amilyennek tűnik, hiszen újra megmutatja, hogy az ember nem redukálható egy mesterséges politikai építményre, a létszükségletek összegére és néha az, ami elhanyagolhatónak tűnik, döntőnek bizonyul és fordítva. Nicuşor Dan a fentebb idézett válaszában a következőt is mondta: „Annyi csodálatos dolgot csináltunk együtt mi, haladók és konzervatívok. Több százezer emberben ébresztettünk reményeket. Remélem, meglesz bennünk a bölcsesség, hogy együtt maradjunk. Remélem, képesek leszünk felemelkedni az emberek belénk fektetett reményeinek szintjére.”

Ez minden bizonnyal őszinte kívánság volt. Csakhogy nem értette meg, hogy az „emberek reményeit” sohasem lehet elválasztani a meggyőződéseiktől, és főleg nem lehet mérhetővé tenni őket. Nicuşor Dan nem értette meg, hogy az emberek reményei már egyáltalán nem ugyanazok, mint korábban, és már maga a – távolról sem egyértelmű és végleges akvizíciónak tekinthető – „demokrácia” is egyre inkább vitatott fogalom.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.