Szerdán délután szép számban gyülekeztek a politikusok, egyházfők, közéleti személyiségek, sajtósok, no meg néhány polgár a Házsongárdi temető egyik parcellája körül. Az ünnepélyes alkalom: a felújított Biasini-kripta átadási ünnepsége.
A klasszicizáló stílusú Biasini-kriptát már az összeomlás fenyegette, amikor a Házsongárd Alapítvány és a fáradhatatlan Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet megtette a szükséges lépéseket, hogy a sírkert eme jelentős kriptáját felújítsák.
Persze az ilyen jellegű munkálatok nem működnek támogatók nélkül. Akárcsak eddig, Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériuma ezúttal is minden eszközzel támogatta a felújítást, de a Bethlen Gábor Alap, a tervezők, a kivitelezők is szívvel-lélekkel tették a dolgukat.
A felszólalók – Seszták Miklós fejlesztési miniszter, Mile Lajos főkonzul, Gaal György helytörténész, Killyéni András sporttörténész, a kolozsvári vívók nevében Uray Zoltán, továbbá Pozsony Ferenc, a sírhely használati jogának tulajdonosa – lerótták tiszteletüket a múlt előtt, és bizalommal tekintettek a jövőbe.
Na de nézzük kicsit, kiről is van szó. Gaetano Biasini 1790-ben született Milánóban, katonaként megjárta a napóleoni háborúkat, orosz fogságba esett, majd szabadulása után Bécsben vívóiskolát nyitott. Innen csábította Béldi Ferenc gróf előbb Marosvásárhelyre, aztán Kendeffy Ádám és Wesselényi Miklós felkérésére Kolozsváron telepedett le, ahol 1818-ban megnyitotta a kincses város első magán vívóiskoláját. Az erdélyi arisztokrácia krémje látogatta az iskolát, például Béldi Ferenc, Kendeffy Ádám, Jósika Lajos és Wesselényi Miklós.
Ezen a ponton lépett színre a kor egy másik meghatározó személyisége, Bölöni Farkas Sándor, akinek a közbenjárására az iskola nyilvános vívóintézetté alakult. 1834-ben 26 arisztokrata részvényeket vásárolt, a befolyt összeget letétbe helyezték, a kamatokból pedig fizették a vívómestert, vívóeszközöket vásároltak és termet béreltek. Minden alapító tag ajánlhatott egy-egy szegény sorsú ifjút, aki ösztöndíjasként ingyen tanulhatott vívni.
Biasini 1835-ben visszavonult a vívóiskola éléről, de korántsem azért, hogy karosszékében hátradőlve élvezze az életet. Vállalkozások sorát indította be, mellyel nagymértékben hozzájárult Kolozsvár polgárosodásához. Néhány példa: a kolozsvári bérkocsi- és városközi gyorskocsi-vállalat, az első kolozsvári cselédszerző hivatal, egy modern szálloda, a Házsongárd szomszédságában (ma is) álló Biasini (tudják, ahol Petőfi Sándor és neje, Szendrey Júlia is megszállt, és ahol március 15-én ünnepelni szoktunk), továbbá új stílusú halottaskocsik és a „mívelt körökhöz illő temetési tisztességtétel” bevezetése. Mindent összegezve elmondható, hogy Gaetano Biasini Kolozsvár és talán Erdély első igazi nagyvállalkozója volt.
És akkor most azt is nézzük meg, mi történt a helyszínen:
Röviddel négy óra előtt érkezni kezdenek az egyházfők: Kovács Sándor római katolikus főesperes – és a kolozsvári vívók: ifjabb Guráth Béla és Uray Zoltán.
Horváth Anna és Gergely Balázs kedvesen üdvözli egymást.
Seszták Miklós miniszter úr is befut, és Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet megnyitja az eseményt.
A miniszter úr biztosít mindenkit arról, hogy Erdélyben igenis van magyar jövő.
Ő nem közéleti személyiség: egy kolozsvári polgárasszony.
Ők sem közéleti személyiségek. A Biasini-kripta felújításán dolgoztak.
Végül, de nem utolsó sorban: Gaetano Biasini kolozsvári polgár sírja. Immár felújítva.