A család alkotmányi megfogalmazásáról szóló vita nem az elnyomó többség és az elnyomott kisebbség közötti harc illusztrálása.
Valójában teljesen másról van szó.
A Képviselőház elfogadta az alkotmánymódosítási törvényjavaslatot, mely az alkotmány 48. cikk. 1. bekezdésében, a család és a házasság meghatározásában „férfi és nő”-re cserélné a „házastársak” kifejezést. De a parlamenti eljárást heves vita kíséri a magánbeszélgetésekben és a közösségi hálózatokon, miközben ezzel ellentétes irányú kísérlet történik arra, hogy az Alkotmánybíróságon elérjék a homoszexuális házasság elismerését.
Korábban már írtunk erről a témáról, nagy vonalakban rámutatva, hogy
és ők lesznek az elsők, akik csalódni fognak. A történelmi értelemben vett házasság nem feltétlenül áll kapcsolatban a szenvedélyes szerelemmel, mert teljesen más az alapja. Akkor egy tudóst idéztünk, aki átfogó elemzésében – bár több évtizeddel ezelőtt írta – képes volt fényt deríteni a mai vitákat is uraló zavar forrására: „Lelepleztem, írja, az életmódunkat még mindig uraló polgári romantika tévedését: azt a vágyat, hogy a házasságot a szenvedélyes szerelemre alapozza, vagyis valamire, ami már eleve tagadja azt.” (Denis de Rougemont: A szerelem és a nyugati világ, 1972)
Valóban, a homoszexuális emancipáció militánsai abban a pillanatban szerezték meg a motivációt és az érveket, hogy a házasság terén egyenlőséget követeljenek maguknak, amikor a „romantikus szerelem” nehezen támadható hírnévre tett szert.
melyeket viszont egy romantikus szentimentalizmus felszíne alá rejtenek. Ennek bizonyítéka, hogy egy család tartóssága mindig is a másodlagos motivációitól függött, akár a vallásos hitről beszélünk, akár a társadalmi vagy gazdasági státusszal kapcsolatos szabályokról. A romantika volt a díszlet, és amikor maga a tartalom lett, a családok elkezdtek könnyedén szétesni. Míg tegnap a szerelmes fiatalok a közvélemény „előítéletének” drámáját élték át, ma az elhagyott vagy vita tárgyát képező gyermekek a szétesett családok tragédiáját tapasztalják meg.
De más okból vettük elő újra a vitát: a homoszexuális házasság támogatói azt állítják, hogy a Koalíció a Családért által követelt népszavazás célja az eltérő irányultságú személyek szexuális elnyomása. Számtalan olyan mondatot olvastam, melyekben azt nehezményezik, hogy a tradicionalisták „beavatkoznak” a „hálószoba intimitásába”, azt sugallva, hogy a szexualitás áll a vita középpontjában. Márpedig ez a téma másodlagos, ha egyáltalán jelen van.
És, különben, mindenki nagyon jól tudja, hogy Romániában a szexualitás kérdését már akkor eldöntötték, amikor törölték a büntetőtörvénykönyv 200. cikkelyét. Következésképpen minden „hálószobára”, „ágyneműre” és egyesek önkényes beavatkozására vonatkozó utalás csak sajnálatos kísérlet arra, hogy eltérítsék a vitát és megelőző módon hiteltelenítsenek bármilyen ellenérvet. De hogy még világosabb legyen, még csak a megannyi versben, lírai műben, regényben, vagy filmben elsiratott szerelemről sincs szó, nem Trisztán és Izolda, Rómeó és Júlia, Paul et Virginie vagy Thomas Mann vérfertőző testvérei a téma.
Ezúttal másról van szó: a hagyományos házasság védelmezői nem feltétlenül maguknak mint személyeknek akarják megőrizni a hírnevét és a társadalmi erejét, hanem egy civilizációs modell érdekében. Ha elfogadjuk, hogy Európa a maga zsidó-keresztény alapjaival létrehozott egy minden megbecsülést megérdemlő civilizációt, akkor el kellene ismernünk, hogy ehhez a család jelentős mértékben hozzájárult. Ezzel szemben a forradalmár militánsok, miután a magánélet terén elnyerték a szabadságukat, most a házasság intézményét ostromolják, mert ebben látják teljes emancipációjuk akadályát. Itt már
hanem egy olyan szimbolikus státuszért folyó harcról, melyből a homoszexuálisoknak gyakorlatilag semmi hasznuk nincs, azon az érzésen kívül, hogy győzelmet arattak egy ősi intézmény romjain. Hiszen, ha az – amúgy is nehezen megjósolható sorsú – házasság ma valóban mély válságon megy keresztül, akkor a homoszexuális házasság törvényessé tétele teljesen irrelevánssá fogja tenni azt, és nemcsak egyesek, hanem többek között a homoszexuálisok számára is.
A tisztán szubjektív társulásként létező házasság, mely már semmilyen társadalmi cenzúrának (vagyis objektív szükségességnek) nincs kitéve, parodisztikus ünnepséggé és egyszerű kiegészítővé fog válni, melyről bármikor le lehet mondani. A meghódított cél elértéktelenedik. Erről van szó: egy nihilista ambícióról és egy hasztalan keresésről, nem pedig a boldogság kereséséről, intoleranciáról vagy szabadságokról.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.