Az általános vélekedés szerint a PSD-nek (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) nincs ideológiája.
Állítólag nem „szociáldemokraták”. Mintha ez a fogalom, a „szociáldemokrácia” nem vált volna már jó néhány évtizede egyfajta rágógumivá.
Olvasson még:
A PSD-nek van ideológiája.
Csakhogy az nem pontosan azonos Karl Marx elméletével. Sok bűne volt a német filozófusnak, de a közpénzek erénnyé nemesített elszipkázása nem tartozott ezek közé.
A kleptokratikus rezsim ideológiájának megértéséhez vissza kell mennünk időben. 1793 és 1794 között a forradalmi Franciaország egy „Terror” nevezetű időszakon ment keresztül. A nyaktiló javában dolgozott és több tízezer „polgárt” végeztek ki.
Ebben az időszakban „Sade polgár” éppen könyvet írt (1795-ben került piacra). A könyv címe Filozófia a budoárban. Pornografikus szatíráról van szó, melyben több kicsapongó alak erkölcsről és társadalomról vitázik, miközben perverz aktusok meglepő repertoárját hajtják végre.
A könyvben van egy különösen érdekes rész. A Franciák, még egy erőfeszítést, hogy republikánussá váljatok! című politikai pamfletről van szó, melyet az egyik szereplő olvas fel. Ebben – többek között – egy egész elméletet találunk a törvényről és a lopásról. Nézzük, miről is van szó…
A De Sade márki által elképzelt ideális államban
meg kell szüntetni a törvény előtti egyenlőséget.
Mert nem természetes. „Iszonyatos igazságtalanság, hogy eltérő jellemű emberekre ugyanaz a törvény legyen érvényes; ami jó az egyiknek, az nem jó a másiknak.”
De Sade szerint kevés és a végtelenségig újraértelmezhető törvény kell. Például megértéssel kell viszonyulnunk a rágalmazókhoz. De Sade köztársasági rezsimjében társadalmi szerepet töltenek be, mert „serkentik” az embereket.
A sade-i elemzésben különös figyelmet kap a lopás. Ez egyfajta… társadalmi újraosztás. Egyenlőséget akar a kormány? Akkor meg kell engednie az általánossá váló lopást, mely a vagyonok kiegyenlítéséhez vezet majd – véli De Sade márki. Egy olyan népet magasztal fel, mely „nem a tolvajt bünteti, hanem azt, aki hagyta magát meglopni”.
Röviden, törvényesíteni kell a rablást.
A modern szocializmusnak ez a lopáshoz fűződő jogról szóló elmélet képezi az alapját. Az, aki egy adott pillanatban „Louis Sade”-ként írta alá magát, hogy elleplezze arisztokrata származását, nem egyszerű pornográf író volt. 1790-ben beválasztották a Nemzetgyűlésbe, ahol a szélsőbalhoz csatlakozott. Ez volt az az időszak, amikor Franciaországban kialakultak a modern szocializmus és kommunizmus első doktrínái.
Ebben a radikális környezetben elméletek születtek arról, amit egy másik alkalommal „megkaparintási jognak” neveztem. Karl Marx és Friedrich Engels fél évszázaddal később ugyanezen az ösvényen halad majd.
Egyszerű a képlet:
* A (mások) magántulajdonának teljes semmibevétele
* Totális cinizmus a vagyonosodási eszközöket illetően
* Tökéletes lazaság a törvény értelmezésében
Lényegében
az a törvény, amit mi a körülményektől és az érdekeinktől függően annak nevezünk.
Természetesen nem állítom, hogy Liviu Dragnea, vagy Florin Iordache olvasta volna De Sade márki írását. Képtelen vagyok elképzelni, mit olvashatnak ezek az emberek, a luxus gépkocsijaik gombjain szereplő feliratokon kívül.
De a szocialisták mindig is teljes erőből támogatták a „megkaparintási jogot”. Proudhon a XIX. században lenézően jelentette ki: „La proprieté, c’est le vol!” (A tulajdon lopás!).
Lenin a globális szintre emelt szisztematikus lopás elméletét teremtette meg. És mi volt Sztálin „kollektivizálása”, ha nem a paraszti földek ellopásának törvényesítése?
Winston Churchill felfogta a magántulajdon elleni támadások természetét. Egy adott pillanatban kijelentette, hogy Krisztus szocializmusa az „ami az enyém, az a tietek is” elven alapult. De a szocializmus által eltorzított kereszténység az „ami a tietek, az az enyém” elven alapul.
A román szocialisták rögtön 1945 után munkához láttak. Gyors egymásutánban törvényesítették a lopás különféle formáit. Beköltöztek a „burzsoázia” villáiba és lakásaiba. Ellopták az udvarházakból a bútorzatot. A pártaktivisták csempészhálózatokat irányítottak, szekusokkal és alvilági figurákkal együtt. Videókazettákkal, cigarettával, kávéval, valutával csencseltek.
Aki azt hiszi, hogy 1989 decembere után alapvetően megváltozott a politikai rezsim, az nyugodtan utánamehet a pénzeknek.
A szocialisták 1990-ben szervezetten loptak.
Szétosztották egymás között a Ceauşescu-klán által szabadon hagyott tisztségeket. Padlóra vitték a nemzetgazdaságot. „Privatizálták” a nyereséges cégeket. Inflációval zsebelték ki az embereket. Egyetemi címeket plagizáltak.
De valahol Liviu Dragneát és a körülötte lévőket is meg kell értenünk. Ők a törvénytelenségnek ebben a világában éltek. Ahol az okleveleket a „hármat egy lejért” rendszerben szerzik. Ahol a munkának semmilyen racionális kapcsolata sincs a jövedelemmel. Ahol normális dolog zsíros fizetésért alkalmaznod a rokonságodat vagy a szeretőidet. Ahol a vitákat egy „felülről” indított telefonhívással intézik el.
De Sade márki ideológiája és a lopás és visszaélés törvényesítésére kísérletet tevő „szervezett bűnözői csoport” között van még egy kapcsolódási pont.
A bűnözői környezetek kultúrája. Főleg a börtönbeli.
A modern börtön nagyjából kétszáz éve sajátos kultúrával rendelkezik. Ott a mi értékeink, melyeket szabad emberekként vallunk, a fejük tetejére állnak. A rabok szóban vagy énekben más elveket vallanak. Az erőszak dicsőség. A lopás jogos. A törvény semmit sem ér.
Adrian Năstase börtönbe juttatása után történt valami a román szocialistákkal. Olyanok kerültek e párt vezetőségébe, akik számára egy ügyészségi idézés olyan, mint egy 3. ukrán fronton kapott kitüntetés.
Sokuknak iszonyatos aktáik vannak. Sokukat bűncselekményekért ítélték el, vagy fogják elítélni. A párt főtitkára köztörvényes bűnöző.
Azt hiszem, hogy ezeknek az embereknek a terve ugyanolyan radikális, mint amilyen a De Sade márkié volt. A törvénytelenség mintaköztársaságának felépítéséről szól. Ez a Piti Tolvajok Köztársasága.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.