Mától vasárnapig tart az őszi vásár a kolozsvári Főtéren, addig lehet jó sok pénzt elpallni kézműves tárgyakra és étkekre. Tulajdonképpen nincsen új a kínálatban, talán csak a vranceai szőlőprés, ahol helyben folyik a must, de valahogy letisztultabb az egész.
Idén talán szigorúbban vették a kézművességet mint kritériumot, vagy jobban értenek a termelők a csomagoláshoz és tálaláshoz, ezért szinte mindenről már messziről ordít a házias jelleg.
Egyébként ugyanúgy duvadnak a mézek, sajtok, alma- és szőlőlevek, kolbászok és rengetegféle süti, hagyományos és annak mondott édességek, illetve a fazekasok, szűcsök, fafaragók, szappanosok termékei. Tessék egy kis étvágygerjesztő:
A nemzeti giccs standja nem hiányozhat az őstermelők vásáráról. Időben figyelmeztetnek, hol vagyunk, nehogy parttalanul csorgassuk a nyálunkat. Nem mertük megkérdezni, mennyibe kerül az uniós zászló, mert mi van, ha az összes sárga csillagot kézzel varrták fel a kézzel szőtt és kékített vászonra.
A pattintott és a csiszolt kőkorszak kézműves termékei mindenféle babonák és ártalmak ellen.
Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne kiszolgálni a különböző hiteket.
Mindennapi cukiságunkat add meg nekünk ma.
A vásár bohócai. Vagy horrorbohócai?
A temesvári mészárszék standjánál a hobbivegetariánusok is elcsábulnak legalább egy kóstolásra.
Éééés visszatért a nagy kedvencünk a magyarnapos vásárból: a tornyai rétes! Alig várjuk, hogy az Arad megyei rétessütők állandó üzletet nyissanak Kolozsváron. Addig is még két napig járhatunk hozzájuk csemegézni.
Van perspektíva ebben az őszi vásározásban.