Ez az új szlogen, mely minden válság alkalmával lassan, de biztosan újra megjelenik az EU különféle országaiban. Ne essenek abba a csapdába, hogy az üzenetet csak a zömmel a Közel-Keletről és a Magrebből érkezett illegális migránsok hullámára vonatkoztassák.

Ennek már régóta van egy olyan komponense is, mely az Európa keleti és délkeleti térségének szegény, civilizálatlannak, vadnak, excentrikusnak ábrázolt országaiból érkezők elutasítására irányuló tendenciára vonatkozik.

Persze, az európai lépések első csoportja a még most is a kontinensünk felé haladó, egymást követő migrációs hullámok megállítását és némi korlátozását célozza. De ne legyenek illúzióink,

a migrációs jelenség kezelésében ugyanekkora szerepet fog kapni az EU-szintű belső gazdasági migráció is,

melyet sokkal nagyobb mértékűnek és állandóbbnak tartanak, mint az előbbit és melyet azzal vádolnak, hogy a gazdag országokban destabilizálja a munkapiacokat és ugyanakkora mértékben veszélyezteti a szociális védelmi rendszereket is.

A dolgok most elsősorban a két migrációs válság egybeesése miatt gyorsulnak fel. Másodsorban irigységgel teli kivárást keltő precedensként jelenik meg a britek által bejelentett lépés. Akik számára a saját munkapiacuk védelme annyira fontos volt, hogy azt a BREXIT-et támogató összes párt átvette és politikailag felhasználta.

A körülmények most is kedvezőek számukra, hiszen sikerült nagyon pontosan meghatározott célpontokra irányítva megnövelni a közvélemény félelmeinek és intoleranciájának szintjét, aminek eredetileg

a románok és a bolgárok, egy szuper-negatív kampány témái, újabban pedig a lengyelek estek áldozatul.

Az Európa Tanács – az ECRI – European Commission against Racism and Intolerance – egyik nagyon friss (október 4-i) jelentése megjegyzi:

„…folytatódik az UKIP, a bevándorló-ellenes populista párt, de más politikai szereplők felől is érkező, intenzíven intoleráns politikai diskurzus. Ez a diskurzus az utóbbi években a bevándorlás kérdésére összpontosított. Az EU-n belüli munkaerőpiac román és bolgár állampolgárokkal szembeni korlátozásainak feloldása során például az UKIP és egyes konzervatívok jelentős méretű kampányt folytattak, azt mondva, hogy hamarosan több százezer polgár érkezik majd ebből a két országból az Egyesült Királyságba. Gyakran használtak olyan kifejezéseket, mint «invázió» vagy «migrációs hullámok», melyeket a «gazdasági turizmus» kifejezéssel társítottak annak ellenére, hogy az Európai Bizottság egyik 2013-ban közzétett jelentése nem talált semmilyen bizonyítékot arra, hogy az európai állampolgárok fő migrációs motivációja a gazdasági előnyszerzés lett volna. Az ECRI úgy ítéli meg, hogy az ilyenfajta kifejezések használata hozzájárul az idegengyűlölet erősödéséhez. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa kijelentette, elfogadhatatlan gondként kezelni a bolgár és román állampolgárokat és hogy a vita rossz úton haladt.”

Csakhogy, sajnos, ahogy azt a tegnapi cikkemben jeleztem, már hivatalosan is megerősítést nyert, hogy a brit politikusok

a nemzeti munkapiac hipervédelmének effektív formájává akarják változtatni a poszt-BREXIT korszakot.

Ennek megfelelően Amber Rudd belügyminiszter a Konzervatív Párt konferenciáján tegnap bejelentette, hogy a brit kormány meg akarja teremteni az EK-ba betelepülő személyek számának nagyobb ellenőrzését biztosító jogi keretet, hogy fenntartsa a rendszer iránti bizalmat és bebiztosítsa, hogy nem fosztják meg a munkahelyektől a brit polgárokat.

„Konzultálni fogunk a bevándorlás ellenőrzéséhez szükséges következő lépésekről… Elemezni fogjuk a helyzetet és különféle megoldásokat tanulmányozunk majd. Ezek között szerepel az a lehetőség is, hogy növeljük azokat a kritériumokat, melyeknek a cégeknek meg kell felelniük, amikor külföldön toboroznak alkalmazottakat.”

Ennek a tesztnek pontosan ki kellene mutatnia, hogy a Nagy-Britanniában dolgozni akarók azzal az elképzeléssel érkeznek, hogy a munkapiac bármely területén tevékenykednének és nem csak azokban az állásokban, melyeket nem lehet brit polgárokkal feltölteni.

Érdekes logika, hiszen ez visszavisz bennünket azokhoz az elvekhez, melyek az 50-es, 60-as években uralták az európai munkapiacokat, amikor

belső és külső migránshullámokat fogadtak be

(Portugáliából, Spanyolországból, Olaszországból, Algériából, Marokkóból, Törökországból stb.), hogy „feltöltsék” a nehéz és/vagy szakképzetlen munkát igénylő, az őshonosok által méltatlannak tartott állásokat, akik nagyon gyakran teljes mértékben kihasználták egy szegény és kétségbeesett munkaerő – legális vagy illegális – kizsákmányolásának előnyeit.

A munkaerőpiaccal kapcsolatos európai szabályozások megpróbáltak minél többet kiiktatni ezekből a gyakorlatokból, a szabad mozgással kapcsolatos és az oklevelek kölcsönös elismerésével kombinált szabályozások célja ugyanis egy újfajta munkapiac felépítése és kiegyensúlyozása volt. NEM volt tökéletes, nem tűnt el belőle teljesen a dömpingjellegű munkaerő kihasználásának csábítása (lásd a román „eperszedők” helyzetét), de mégiscsak méltányosabb és nyitottabb egy kontinentális szintű tényleges demokratizálás felé, egy közös jogi keret alapján.

Az EU jövője szempontjából rendkívül kényes gondokat okoznak majd a protekcionista politikák,

ha folytatni fogják a Nagy-Britannia által megnyitott utat. De vajon át lehet venni ezt a példát? Persze, Marine Le Pen asszony már be is jelentette, hogy a téma a Nemzeti Front egyik fő javaslata lesz: olyan törvények elfogadása, melyek alkalmazáskor a franciák számára biztosítanak elsőbbséget… Ez nemcsak a nacionalista-szélsőséges pártok számára csábító megoldás, mert válságos időkben, ilyen-olyan formában a fősodorhoz tartozó pártok is átvehetik. Ez egyáltalán nem lehetetlen, ha azoknak az elemzéseknek a folyamatos sorából következő nyomásra gondolunk, melyek egy globális, rendszerszintű, nagyon nagy méretű gazdasági válság küszöbönállóságáról beszélnek, melyet most az európai bankrendszert megrengető gondok vetítenek elő.

Ilyen körülmények között azt kell megnéznünk, hogy mennyire és miben tudnak megállapodni az európai vezetők a kilépési megállapodás és – ami a ma tárgyalt ügyet illeti – a személyek szabad mozgásának elve esetében. A brit politika elfogadása már önmagában veszélyt jelent. És nemcsak ideológiai szempontból.

A Nagy-Britanniával a mai állami formátumában folyó tárgyalás máris bizonytalan jövő elé néz, tekintettel arra, hogy egyre erősebben merül fel Észak-Írország és Skócia kilépése az Egyesült Királyságból, mert mindkét régió bejelentette, hogy az európai utat szeretné követni és nem az elszigetelődését.

Addig is, a Nagy-Britanniában erősödő „gyűlöletbeszéd”, intolerancia, rasszizmus és idegengyűlölet megismeréséhez tanulmányozhatják az ECRI-jelentést…

Az alcímeket a szerkesztőség adta.