A V4 betűszóval négy ország jelöli magát: Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország. Ez a csoport a posztkommunista átmenetek kezdetén jött létre, eleinte csak három taggal, mivel akkor még létezett Csehszlovákia: a „V” Visegrádot, az egész régió számára jelképértékű helyet jelöli – 1335-ben ott találkoztak Bohémia, Lengyelország és Magyarország királyai.

A V4-hez tartozó országok a totalitárius rezsimek bukása után azt remélték, hogy az európaiasodással modernizálódni fognak. 2004 óta az EU tagjai, de politikai vezetőik továbbra is szűk körben találkoznak, tematikus – mezőgazdaság, védelem, energia stb. – összejöveteleken, de államfői szinten is: 2015-ben például a cseh, a lengyel, a szlovák és a magyar kormányfő így találkozott a dél-koreai elnökkel, de François Hollande-dal is. Az összejövetelek közös célja a koordinált fellépés bármilyen releváns gazdasági vagy politikai területen.

A V4-es kormányfők a Brexit után egy hónapon belül kétszer találkoztak. A nyilvánosságnak szánt üzenet mindkét alkalommal ugyanaz volt:

a Szövetséget nem szabad „kis klubokra” osztani.

Némileg paradox dolog ezt a visegrádi csoporttól hallani, mivel 28-ból 4, akárhogy is vennénk, egy nagyon kicsi klubot jelent. Ez a megfogalmazás annál is inkább meglepő, hogy a V4 által legutóbb védelmébe vett gondolatokból hármat David Camerontól és a június 23-i rosszul sikerült kockáztatás támogatóitól kölcsönöztek. Arról van szó, hogy az euró nem lehet kötelező politikai célkitűzés, „végső soron” a nemzeti parlamenteknek kell dönteniük minden európai kérdésben és végül arról a reményről, hogy az Európai Bizottság döntéseit az állam- és kormányfők blokkolhassák az Európai Tanácsban. Ezen a középtávra (ha nem éppenséggel hosszú távra) vonatkozó platformon kívül a V4 – az utóbbi időben – a menekültekkel szembeni intoleranciával tűnt ki.

Politikai szempontból az az érdekes, hogy Pozsony, Budapest, Prága és Varsó – látszólag – nagyon jól megértik egymást, holott kormányaik most különböző politikai színezetűek: a magyar Orbán az EPP-hez tartozik, a cseh Sobotka és a szlovák Fico szocialista, a lengyel Szydło pedig konzervatív. De sokan látják a V4-projekt törékenységét, tekintettel a négy szereplő közötti nagy különbségekre, amikor egyáltalán nem elhanyagolható jelentőségű döntésekről van szó: a Putyin Oroszországához való viszonyulás egyértelműen különböző Lengyelországban és Magyarországon; Szlovákia már tagja az euró-övezetnek, míg a másik három államnak még csatlakozási terve sincs; a jogállamiság lengyelországi válságának még Budapesten sincs megfelelője, ahol a többség zsarnoksága szintén elég messzire elment; és bár a V4 minden tagja szereti a népszavazásokat, ezt a politikai eszközt nem mindig az EU ellen használták fel és a többi, és a többi.

De van még valami, amire érdemes odafigyelni. A V4-projekt perifériaként találja fel újra a Keletet. A négy állam, Visegrád neve mögé tömörülve, magának követeli Európa közepét,

ezzel két másik ország elszigetelését készítve elő, melyekkel közös kommunista múltjuk volt: Bulgáriáról és Romániáról van szó.

Amúgy is elkülönültünk tőlük: mi is és a Dunától délre élő barátaink is a közép-európaiak után kerültünk be az Unióba. Különben mind a románok, mind a bolgárok a mai napig az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – a szerk.) hatálya alá tartoznak. Másrészt Bukarest és Szófia kimaradt Schengenből. Más dolgok is lennének. Elhamarkodottak a V4 legutóbbi kezdeményezései, melyeknek egy Brexit utáni Unió újbóli meghatározása a céljuk, de melyek éppen azt az ambíciót másolják, mely a britek EU-ból távozásáért felelős. Nagyon valószínű módon fájdalmas kudarcba fullad majd az a kísérletük, hogy – nemcsak földrajzi, hanem politikai értelemben is – elfoglalják a közepet. De a V4 ezen kísérletével bennünket és a bolgárokat is a szélre szögeznek. A politikai földrajz kíméletlen.

Mit tehetünk? Van értelme megpróbálni a V4-hez közeledni? Mondjuk egy V6-tá való átalakulást megcélozva? Véleményem szerint nincs. Azt hiszem, hogy az az egészségesebb, ha a francia–német kettős felé fordítjuk a figyelmünket. Ha az egységes Európa fennmarad, akkor a megoldás nem Szlovákiából vagy valamelyik szomszédjától érkezik majd, hanem Berlinből és Párizsból, vagy pontosabban mondva az együttműködésükből. Különben a visegrádi csoport bennünket mindig is arroganciával és gőggel kezelő fővárosaival ellentétben a franciák és a németek mindig is a segítségünkre siettek, ha nehézségekbe ütköztünk. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező években is meg fogják tenni.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó forrása: crossroadchurch.org