Felújítás?
Jean St'Ay
2016. július 29. péntek, 10:29
Hiába újították fel szépen a kolozsvári városháza tornyát. A Funar-címer rajta maradt. Rajtunk meg a szégyen.

Emil Boc, Kolozsvár multikulturális lelkületű polgármestere nagy örömmel vetette a nyilvánosság elé azt a videót, amely a kolozsvári városháza frissen felújított óratornyát mutatja be. Az Alpár Ignác tervei alapján 1896–97-ben felhúzott eklektikus stílusú épület tornya délcegen horgad a magasba, az óra a beszámolók szerint tökéletesen működik. Harangszó helyett George Enescu Román rapszódiájának első akkordjai hangzanak fel minden nap 9:00, 12:00, 15:00, 18:00 és 21:00 órakor, szóval öröm lesz hallani.

Van azonban egy kis probléma. Nevezetesen a torony felső részén díszelgő címer. Általában az van, hogy a városok büszkén „viselik” patinás, kisebb-nagyobb múltra visszatekintő címerüket. (Megjegyzés: Kolozsvár címerét 1377-ben alkották meg, úgyhogy elég réginek számít.) Nem így Kolozsvár. A Kincses Város szemmel láthatólag újabb kori történetének legidiótább polgármesterére, Gheorghe Funarra büszke. Ha nem így tenne, rég lecserélte volna a véres szájú nacionalista polgármester által felrakatott „dáko-román” címert.

A történet 1995-ben kezdődött, amikor Funar kiírt egy pályázatot a kommunista városcímer lecserélésére. (Megjegyezzük: a komcsik sem nyúltak hozzá Kolozsvár régi címerének bástyáihoz, csak hozzáadtak pár elemet, saját ízlésük szerint.) A pályázatot egy olyan címer nyerte meg, amelyen a dák farkas, Minerva istennő és a memorandisták emlékműve látható. A várost semmilyen szinten nem jelképező címert 1999-ben kezdték használni hivatalos dokumentumokon, majd 2006-ban egy kormányhatározattal (221/2006) úgymond, el is fogadták. A címer azonban ennek ellenére törvényen kívüli státuszt élvez, ugyanis az Országos Heraldikai Bizottság soha nem engedélyezte. A Bizottság szakemberei szerint Európa heraldikusai a hasukat fogják nevettükben, ahányszor a címer a szemük elé kerül.

Nos, mi is a hasunkat fognánk nevettünkben, ha nem lenne olyan keserű a szánk. Telefonon megkerestük Guttmann Szabolcsot, a Romániai Építészek Rendje Erdélyi Fiókjának elnökét, aki tömören fogalmazott az ügyben: „Ilyenek vagyunk. Képtelenek kijavítani egy őrültséget.”

Kedves kolozsvári polgárok, ez a helyzet. Szép nyarat kívánunk, és jó készülődést a Kolozsvári Magyar Napokra.

 

Fotó: primariaclujnapoca.ro

comments powered by Disqus
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.
Hogy kerül a cuna meg a farok a mioritikus keresztnévlistára? Többek közt erről is szól Radu Paraschivescu briliáns írása.
Persze, Dăncilă is udvarolhatna elegánsabban a magyar szervezet támogatásáért.
Líceumi diákok készítették, egy tapasztalt filmes óvó szárnyai alatt, és irtó bájos.
Ha ez igaz, nem is értjük, minek kell irtó sok pénzért választást szervezni?
Ki érti ezt? Most, hogy a szokásos cirkusz nélkül lehetne szavazni külföldön, már nem olyan vonzó a szavazás lehetősége.
A PSD egy rothadó politikai hulla. De még mozog. Sőt, irányít. Mircea Morarius írása.
Legszívesebben saját kezűleg lapátolná vissza a földet Kolozsvár vezetése a most megtalált északi kapu alapjaira.
Adózzunk egy perc néma csenddel az életszínvonal emlékének. :(
Ismerős a helyzet, ugye? Valaki belénk gyalogol, jön az igazságszolgáltatás, aztán kiderül, hogy a valaki igazából Valaki, és az igazságszolgáltatás szépen odébb áll.
Ha ilyen alakok irányítják a romániai közoktatást, márpedig ez a helyzet, akkor nincs miért csodálkozni a sorozatos katasztrófákon.