Emlékeznek még a nagy port kavaró Avram Iancu-törvényre? Amit Crin Antonescu  és Teodor Atanasiu liberális szenátorok kezdeményeztek? És amit Klaus Iohannis elnök visszadobott? Ám amit a szenátus mégis megszavazott? És amit a képviselőháznak még meg kell szavaznia valamikor?

Nos, a Monitorul de Cluj szerint néhány mócnak (akit a cikk szerzője a törvény kezdeményezőinek nevez) állítólag elege lett a folytonos parlamenti halogatásból. Kapták hát magukat, és írtak egy éles hangú nyílt levelet Románia Kormányának, amelyben felszólítják a képviselőket, szavazzák már meg  a törvényt.

Tessék, pár szemelvény a szövegből:

„Nem értjük, hogy a románok – legyenek ők mócok, máramarosiak, modvaiak, bánságiak, oltyánok, dobrudzsaiak – miért nem részesülnek a kisebbségiekkel egyenlő elbírálásban, akiket a Parlamentben egy civil szervezet képvisel. Igen, a magyarokról van szó. Nincs semmi bajunk velük, amíg békén hagynak minket, de lám, nem hagynak. Így gondoljuk mi, mert másképp egyedül csak önök (a képviselők – a szerk.) lennének a felelősek a történtekért, ami pedig nagy baj lenne. Hogy is értelmezhetnénk mi, mócok – és általában a románok – azt a közönyt, sőt, ellenségességet, amellyel önök egy annyira román és tiszta szimbólumhoz viszonyulnak, mint Avram Iancu, a mi mócunk és románunk? Önök úgy gondolják, hogy Avram Iancu nem érdemli meg a nemzeti hősnek járó tisztességet? Mennyit kell még várni erre a törvényre, mert már 2012 óta mind odázódik? Mintha Avram Iancu valami betyár bűnöző lenne, amilyenek más népek hősei, akiknek önök szobrokat és műemlékeket engedélyeznek.”

Tovább is van, mondjuk még? Mondjuk:

„De talán nem is folyamodtunk volna ehhez a beadványhoz – mert, tudják, mi türelmesek vagyunk –, ha önök nem szavazták volna meg oly sietve a magyar nyelv hivatalos napját. Legyenek boldogok a magyarok és a nyelvük, de minket mikor fognak figyelemre méltatni, hiszen legjobb tudásunk szerint nem tévedtünk, hacsak a Iancu iránti szeretetünk nem tekinthető annak. Úgy véljük, az Avram Iancuval szemben tanúsított közöny (vagy ellenségesség) egyenlőtlen és tisztességtelen eljárás, együttélő nemzetiségi társainkhoz, a magyarokhoz viszonyítva. Elégedetlenek és felháborodottak vagyunk, és olyan szavak tolulnak ajkainkra, amiket nem szívesen mondanánk ki. Értjük mi a pártlogikát is, hiszen nem vagyunk ostobák, de azt is tudjuk, hogy bármely politikai kompromisszumnak van egy határa, és ez a határ a nemzeti érdek. Úgy gondoljuk, Avram Iancu ügye nemzeti érdek, a saját történelem iránti elemi tisztelet kérdése.”

Hát így. Na mármost, ez a levél valóban megíratott, valóban elküldetett, Románia Parlamentjének címezve. Csakhogy nem most. Hanem 2015. november 18-án. Akik aláírták: néhány móc és… nem fogják kitalálni: Bogdan Diaconu, az Egységes Románia Párt (PRU) elnöke.

Legjobb tudomásunk szerint amúgy a levélben említett 2012-es évszám sem stimmel, ugyanis a törvénytervezetet 2015. június 4-én nyújtották be.

De mindez mellékes is. A lényeg: uborkaszezon van. És akkor a román sajtó gondol egyet, és közzé teszi a lerágott csontot, mint friss hírt. Amivel a hőségben prímán lehet hergelni a román népet. No comment!

Fotó forrása: historia.ro