Tényleg szükség van az európai politikai egyesítésre?

A franciák és a németek nagyon akarják. Magyarország és még jó páran nem annyira. Románia szokás szerint ide is nyal, oda is.
Hirdetés

A nagy-britanniai népszavazás minden eddiginél nyilvánvalóbbá tette az európai országok közötti és az olyan alapító országokon belüli megosztottságokat, mint Franciaország.

Máris kialakult egy törésvonal az EU alapító országai, különösen Franciaország és Németország, valamint a kontinens többi része között. A nagy-britanniai népszavazásról szóló európai tanácsi összejövetelt megelőző napokban mindenféle kombinációkban találkozókra került sor az európai politikai vezetők között. De ezek közül kettő önmagában jelentős. Az első az Európai Unió alapító országainak külügyminiszterei közötti, amikor is a francia és a német külügyminiszter, Jean-Marc Ayrault és Frank-Walter Steinmeier közzétettek egy nagy terjedelmű dokumentumot a két ország azon igyekezetéről, hogy

erőteljesen felgyorsítsák Európa politikai egyesítésének folyamatát.

A második összejövetel Varsóban zajlott Lengyelország külügyminiszterének kezdeményezésére, aki 9 országot hívott meg: Ausztriát, Bulgáriát, Görögországot, Szlovákiát, Szlovéniát, Spanyolországot, Magyarországot, Romániát, de Nagy-Britanniát is. A 10-ek nem produkáltak semmilyen dokumentumot és mindenki – szándékai szerint – néhány szűkszavú nyilatkozatra vagy közleményre szorítkozott. De nyilvánvaló volt, hogy ezek az országok – többségük új az európai klubban – nem viszonyulnak ellenségesen Nagy-Britanniához, és számukra kevésbé az integráció felgyorsítása a fontos, mint inkább az Európai Unió újrafogalmazása.

A német és a francia külügyminiszter említett nyilatkozatának Egy erős Európa egy bizonytalan világban a címe és négy fejezetből áll: az egyikben Franciaország és Németország a politikai integráció folyamatának folytatására irányuló akaratukat fejezik ki, a másik három pedig a biztonsági, a menedékügyi és bevándorlási és végül a költségvetések és adópolitikák egyesülésére vonatkozó gazdasági közös politikákat részletezik.

Franciaország és Németország lényegében ilyen-olyan formában már ismert dolgokat javasolnak, ezeket már sokszor kinyilvánították és a biztonsági politikákat koordináló központosított rendszert, valamint a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni harcra szánt európai ügyészséget hozna létre, a tagországok büntetőtörvénykönyveinek összehangolásával párhuzamosan.

A bevándorlás ügyében a két külügyminiszter Németország jól ismert álláspontját erősíti meg, mely folytatni akarja az Európán kívüli gazdasági bevándoroltatást, e célból létrehozva a törvényes bevándorlás eszközeit: „Európának nyitottnak kell maradnia arra, amivel a migráció és a mobilitás hozzájárul társadalmának gazdaságához, kultúrájához és sokszínűségéhez.” Végül a francia-német terv az euró-övezet mélyreható adóügyi integrációját akarja. A részletek is érdekesek, de ezekről egy másik alkalommal.

A fentiek magukért beszélnek. A Kelet országai nem nézik jó szemmel az euró-övezet fokozott integrációs politikáját, de főleg

a „sokszínűséget” ideálként meghatározó kinyilvánítással szemben táplálnak fenntartásokat.

Hiszen egy dolog Európa országainak sokszínűsége (Erdély nagyon is ismert példa) és teljesen más dolog egy gyakran kibékíthetetlen kultúrák hirtelen végrehajtott összekeveréséből származó sokszínűség.

Hirdetés

Ahogy arra már rámutattam, a varsói informális találkozó után kevés nyilatkozat volt, de azok sokatmondóak. „Kellene egy vita arról, hogy mi nem működik Európában, hiszen egyes országok távoznának belőle”, mondta Lengyelország külügyminisztere, Witold Waszczykowski. Magyarországi kollégája, Szijjártó Péter még élesebben fogalmazott: „Súlyos dolog, hogy úgy tűnik, az európai vezetőket a Brexit után nem a nem működő dolgok megváltoztatása foglalkoztatja.” A budapesti diplomácia vezetője azt is mondta, hogy az európai intézményeknek a kudarchoz vezető politikák felgyorsítására vonatkozó szándéka „tévedésen alapuló teljesen elhibázott irány”.

Ezzel szemben Románia külügyminisztere, Lazăr Comănescu visszafogott volt, valószínűleg arra ügyelve, hogy álláspontját ne társítsák teljes mértékben az egyes kollégái által megfogalmazott bírálatokkal. A MAE (Külügyminisztérium – a szerk.) honlapján közzétett közleményben rámutatnak arra, hogy „a 27-ek cselekvési egysége és szolidaritása szükségességének kihangsúlyozása mellett a román diplomácia vezetője kiemelte annak fontosságát, hogy tisztázni kell a követendő eljárásokat, mind az EU szintjén, mind belpolitikailag, az Egyesült Királyságban is. Ugyanakkor úgy értékelte, hogy az EU szintjén szükség van egy közös gondolkodási folyamatra, melynek célja visszaadni az európai polgároknak a bizalmat az európai projekt iránt”. Klaus Iohannis elnök határozottabb volt, amikor azt mondta: „Újra kell fogalmaznunk az európai projektet”, bár ő sem ment el túl messzire.

Ez az Európai Tanács összejövetele előtti összkép, melynek alapján joggal hihetjük, hogy ezekben a napokban az EU történelme legkevésbé barátságos találkozójának voltunk a tanúi.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés