A mesébe illő helyszín ellenére számtalan indok szól(t) a torockói fesztivál ellen:
- nehezen megközelíthető,
- nem is hiányzott a kínálatból,
- feldúlja a szűz faluképet,
- a tehenek nem fognak a rockmuzsikára elegendő tejet termelni, stb.
Kimentünk, és olyan hangulat ütött meg, hogy ezek a kérdések pillanatok alatt freudi elfojtásokká enyésztek. Amikor épp nem buliztunk, akkor fotóztunk. Vágjunk bele!
A nulladik nap után azért mindenki kicsit másnaposan ébredt, viszont mindenkire kijózanítóan hatott :
1. a falusi barokk;
2. a falusi szocreál;
3. és a jézusi szürreál.
Csendélet lovakkal és hajtójukkal. Double Ride.
A Torockót nem ismerők számára: minden nyílást befestenek.
Ezt a képet akár a Szent György Napokon is készíthettük volna, haha! Ezek a húsok viszont Torockón sültek a már bejáratott, nem olcsó, de mindig csalogató kajasarokban.
És vendégek is kerülnek természetesen. A természetben.
Ürül ki a falu. Mindenki a mezőre tart.
Egy utolsó simítás, hiszen illusztris vendégek érkeztek.
Az unió észak-nyugati feléről a keleti kétnapfelkeléses vidékre menekült, hazájukból kiábrándult skótok. Hangolnak, mert jön …
… az Anna and the Barbies! Húúúúúúú. Fergeteges bulit csapnak.
Anna vagy tollakat visel a hátán, vagy a számítógépes valós idejű stratégiai játékok (RTS-ek az egszerűség kedvéért) kedvelőit örvendezteti meg a Sarah Kerrigan jelmezével.
És ennél azért több marad meg Torockóból mindenkiben.